Valamikor az 1970-es években, Dél-Koreában járunk. Az apró, tengerparti halászfaluban a búvárnők – a henjók – amúgy sem könnyű élete egy csapásra megváltozik, amikor a közelbe olajfinomítót telepítenek. A környezetszennyezés miatt pusztuló tengeri élővilággal a búvárnők megélhetése is veszélybe kerül. A kilátástalanságból egyetlen kiút van, a csempészet.

A henjók lepaktálnak az őket megkörnyékező simlis bűnözőkkel: pénzért felhozzák a tengerfenékre dobott, külföldi csempészárut. Azonban a nagy pénzzel nagy rizikó is jár: a búvárnőket valaki feldobja a hatóságnál, majd a nyakukra telepszik egy kegyetlen maffiózó is. A henjóknak a saját kezükbe kell venni a sorsukat, ha meg akarják úszni szárazon.

A dél-koreai akciófilmek egykori csodagyereke, az immár 50 éves író-rendező, Ryoo Seung-wan azok közé a filmesek közé tartozik, akik nem tudnak megöregedni. Első filmje, a 2000-es Die Bad egy fiatal bűnöző felemelkedéséről és bukásáról szól négy rövidebb történeten keresztül. A bemutatkozó energikus akciófilm után a média elnevezte Ryoot „Akció Kölyöknek”, és az a név még 50 évesen is illik rá. A rendező közel negyed évszázados karrierje során számos témában kipróbálta magát, de a pergő, fiatalos akciót mindig hozta magával. Blogunkon három hangos sikerfilmjéről is beszámoltunk korábban. A Veterán (2015) egy zsarufilmbe oltott Batman-mozi; a The Battleship Island (2017) egy allegorikus háborús film Korea hányattatott sorsáról a japán megszállás alatt; a Menekülés Mogadishuból (Escape from Mogadishu, 2021) pedig egy megtörtént eseményeken alapuló, feszült politikai thriller, amiben észak- és dél-koreai hivatalnokok megtanulnak együttműködni a túlélésért. Ryoo mindig is merészen nyúlt a különböző témákhoz, és bátran fűzte bele saját akciófilmes látásmódját.

Ez alól a legutóbbi, 2023-as filmje, a Smugglers sem kivétel. Ryoo ezúttal a Csedzsu-sziget világhírű, palack nélkül merülő búvárnőit, a henjókat veszi a téma alapjául, és az asszonyok fél évszázaddal korábbi fiatalkorába helyezi a cselekményt. A ’70-es évek nosztalgiájával és az akkori koreai popslágerekkel nyakon öntött Ryoo-mozi ezúttal is könnyed, csavaros, lendületes, színes-szagos, erőszakos. Ryoo filmjei – köztük a Smugglers-szel – Guy Ritchie mozijaira emlékeztetnek. A szerencsétlen kisemberek azt hiszik, hogy megfogták az isten lábát, de pokoljárás lesz a vége, és örülhetnek, ha ép bőrrel megússzák. Eközben mindenki átver mindenkit, és sokan igen erőszakos halált halnak. Ryoo biztos kézzel csűri-csavarja a történet szálait, és nem kíméli hányattatott sorsú hőseit.

Hősökből pedig keresve sem találhatott volna jobbat az életveszélyes munkát űző henjóknál. A manapság a 80-as éveik végét taposó, vagy éppen a 100. életévüket alulról súroló búvárnők elismerést és tiszteletet érdemelnek. Ryoo a Smugglers-szel romanticizálja a henjók fiatalkorát, és menővé igyekszik tenni a kitalált csempész-szál hozzáadásával. A valóság azonban sokkal keserűbb, mint a fikció. A henjók alacsony jövedelme élethosszig tartó munkára kényszeríti őket. A búvárnők élethossza pedig nagyban függ attól, hogy kibírják-e egy levegővel a merülést, vagy megfulladnak-e munka közben. Sajnos előfordul, hogy kevesebben jönnek felszínre, és hallatják jellegzetes „Még élek” jelentésű füttyszavukat, mint ahányan lemerülnek. Isten óvja a henjókat!

A koreai búvárnőkről írt korábbi cikkünk itt olvasható.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Kép és előzetes forrása: Contents Panda