A függetlenségi aktivista An Dzsunggun (안중근, 1879-1910) Korea nemzeti hőse. A japán elnyomás ellen tiltakozva 1909-ben lelőtte Itó Hirobumit, aki a szigetország miniszterelnökeként előbb hozzájárult ahhoz, hogy Japán imperialista birodalommá váljon, majd helytartóként irányította Koreát. A kínai Harbin vasútállomásán eldördült lövések után An Dzsunggunt a japán hatóságok bíróság elé állították, ahol 15 indokot sorolt fel arra, hogy milyen bűnei miatt kellett meghalnia Itó Hirobuminak:
- Mjongszong koreai császárné megöletése
- Kodzsong koreai császár trónfosztása
- 14 egyenlőtlen egyezmény rákényszerítése Koreára
- Ártatlan koreaiak lemészárlása
- A koreai kormány hatalmának erőszakos elbitorlása
- A koreai vasutak, bányák, erdők és folyók kizsákmányolása
- A japán bankjegyek használatának kikényszerítése
- A koreai fegyveres erők feloszlatása
- A koreaiak oktatásának megakadályozása
- A koreaiak külföldi tanulmányainak betiltása
- A koreai tankönyvek elkobzása és elégetése
- Annak az álhírnek terjesztése a világban, hogy a koreaiak akarták a japánok védelmét
- A japán császár félrevezetése azzal, hogy azt állították, békés viszonya van Japánnak és Koreának
- Ázsia békéjének megtörése
- Komei császár meggyilkolása
An Dzsunggunt a japán bíróság végül halálra ítélte, és 1910. március 26-án kivégezték. Az eltelt időben a merényletről és az odáig vezető útról számos film készült, ezek között pedig még észak-koreai is akad. Ám hiába nemzeti hős An Dzsunggun, a dél-koreai filmes szakma megdöbbent, amikor a kortárs sikerfilmeket szállító rendező, Jun Dzsegjun (윤제균, Yoon Je-kyoon) bejelentette, filmvászonra viszi a történetet - de musicalként.
A koreai filmgyártásból teljesen hiányzik a musical műfaja, és ahogy azt Jun Dzsegjun is megerősíti, a helyi közönség egyszerre tartja zavarba ejtőnek és megmosolyogtatónak, ha a cselekményt mintegy megszakítva a szereplők hirtelen dalra fakadnak, hogy énekelve és táncolva fejezzék ki érzelmeiket. Emiatt 2022-ig nem is készült klasszikus musicalfilm az országban, és még a rendező filmjeit máskor kérdés nélkül finanszírozó befektetők is megrettentek. Jól jelzi, mekkora az idegenkedés a műfajtól, hogy Jun elmondása szerint a készítés során nem volt olyan pillanat, amikor a projekt ne lett volna veszélyben. A befektetők közül többen közölték, szívesen adnak pénzt a rendező filmjére, de csak akkor, ha nem musicalt csinál.
Pedig Jun Dzsegjun neve gyakorlatilag garancia a sikerre. Ő forgatta többek között az első dél-koreai katasztrófafilmet Szökőár címmel (Tidal Wave / Haeundae), vagy épp az ország 20. századi történelmét egy család sorsán át végigkövető Óda édesapámhoz (Ode to My Father) című drámát. (Ez utóbbi a 4., a katasztrófafilm pedig a 18. helyen áll a valaha készült, legtöbb nézőt vonzó dél-koreai filmek listáján.)
Jun azonban nem egyszerűen egy zenés filmet akart készíteni, hanem vászonra akarta vinni az An Dzsunggunról szóló, 2009-ben színpadra állított Hős (영웅) című musicalt. Ehhez az elhatározáshoz egy banális véletlen vezetett: amikor Jun producerként a Tánckirálynő (Dancing Queen, 2012) című filmet forgatta, az egyik mellékszereplő, Csong Szonghva (정성화, Jung Sung-hwa) meghívta az egész stábot a színházba a Hős előadására, ahol ő alakította a musical főszerepét. A teljesen lenyűgözött Jun ekkor megfogadta, hogy egy nap filmet csinál a darabból.
A színpadi változat több szempontból is különleges. A musical műfaja csak a kilencvenes években érkezett meg az országba, az első koreai témájú, koreai alkotók tollából született musicalre 1995-ig kellett várni - ez volt Az utolsó császárné, aminek bemutatását a tragikus sorsú Mjongszong koreai császárné halálának 100. évfordulójára időzítették. Meggyilkolása An Dzsunggun listájának is első helyén szerepelt, így amikor Az utolsó császárnét színpadra állító veterán színházi rendezőt, Jun Hodzsint megkeresték a függetlenségi aktivistáról szóló új musical ötletével, adta magát, hogy ezt is ő valósítsa meg.
A siker elsöprő volt. Az öt évnyi munkával készült Hős tucatnyi fontos színházi díjat megkapott, és a hétvégi előadásokra hónapokra előre nem lehetett jegyet szerezni - telt házzal futott, ez pedig nem sűrűn fordul elő Koreában olyan musicalek esetében, amelyekben nem népszerű film- vagy popsztárok szerepelnek.
Mivel a címszerepet évekig alakította a már említett Csong Szonghva, magától értetődő volt Jun Dzsegjun számára, hogy a filmváltozatban is neki kell An Dzsunggunt megformálnia. Ehhez végül 14 kilót kellett fogynia, hogy minél jobban hasonlítson az igazi An Dzsunggunra, miközben a színházi eszköztárát filmesre kellett cserélnie. Saját elmondása szerint szoknia kellett, hogy a színpadon jól működő teátrális gesztusokat visszafogott mozdulatokra cserélje. Ugyanilyen apró kulisszatitok, hogy a magas hangok kiéneklése közben Csong a színpadon kedvére forgathatta a szemeit, de a filmvásznon az épp szenvedő főhős szuperközeli felvetéleinél ez érthető módon groteszk lett volna. De a fő profilját tekintve musicalszínész Csongon nem ezek miatt volt nagy a nyomás:
Amikor minden eldőlt, megijedtem. Egy színházban csak annyi hely van, amennyi az ülőhelyek száma, egy film azonban sokkal több emberhez jut el. Szeretném, ha ez a film minél több emberrel megismertetné, milyen nagyszerűek a koreai musicalek. A színházi musicalek terepe nem túl nagy, ezért remélem, hogy több olyan film készülhet, mint a Hős, hogy a musicalszínészek a filmvásznon is bemutatkozhassanak. És szeretném megmutatni a világnak, hogy Korea is képes olyan minőségi musicalfilmeket készíteni, amelyek a hollywoodi darabok mellett is megállják a helyüket.
Hasonlóan gondolkodott a rendező is. Egyik célja az volt, hogy Korea első musicalfilmjével ne valljon szégyent nemzetközi viszonylatban, valamint hogy ne csalódjanak mindazok, akik szerették a színpadi változatot. A műfaj helyi népszerűtlensége miatt nem reménykedett abban, hogy a Hős a mozipénztáraknál is sikeres lehet. Erre végül rácáfolt az élet, a 2022 decemberében bemutatott alkotásra több mint 3 millióan voltak kíváncsiak a mozikban. A végeredményt illetően pedig valóra válnak a főszereplő Csong Szonghva szavai:
Ahogy An Dzsunggun büszkeséget jelent a koreaiaknak, úgy remélem, hogy a Hős a helyi musicalfilmek büszkesége lehet.
Szerző: Kocsis G. János
Képek és videó forrása: CJ Entertainment (All rights reserved)
Források: world.kbs.co.kr, hu.wikipedia.org
