Bizonyos szempontból egy korszak zárult le azzal, hogy Szöul utolsó jontangyára 56 év működés után végleg bezárt. A sajátos kinézetű brikett évtizedeken keresztül az ország legnépszerűbb fűtőanyaga volt.

Habár manapság egy letűnt világ darabjának számít, régebben a hideg időszak kezdetével gyakori látvány volt, hogy valaki szekérrel házról házra járva hordta a lakosságnak a tél kötelező kellékét, a jontant. A jontan (연탄, yeontan) antracitból, faszénből és egyéb anyagokból készült fűtőanyag, mely hengerszerű alakjának köszönhetően könnyen egymásra pakolható, így viszonylag kis helyen sok elfér belőle.

A „jontan időszak” kezdete 1966-ra nyúlik vissza. Park Chung-hee elnök az ötéves erdőgazdálkodási tervet támogatva betiltotta a tűzifa használatát, alternatívaként pedig szénkomplexumokat hozott létre, hogy felélénkítse a brikettpiacot. Ezek közül az 1980-as évekig a több mint 60 dolgozójával napi körülbelül 2 millió brikettet kitermelő Samcheonri (삼천리, ejtsd: Szamcsonri) volt a legnagyobb. A gyár ügyvezető igazgatójának állítása szerint az 1980-as évek közepéig 10 szöuli háztartás közül 8 jontant használt.

A helytakarékosan tárolható anyag használata nagyban megkönnyítette a háziasszonyok munkáját, mivel egyenletes és állandó hőt biztosított. Az égés során viszont olyan mérgező gázok szabadultak fel, melyek telente több száz ember halálát okozták. Az ilyen balesetek elkerülése érdekében a kormány felvilágosító órákat, kampányokat tartott, de a balesetek száma nem csökkent. A kormány az őt ért folyamatos kritikák okán kutatási projektekbe kezdett, szigorú büntetéseket szabott ki olyan emberekre és kivitelezőkre, akiknél baleset történt, valamint biztonsági vizsgálatokat is tartott a többlakásos épületekben. Sajnos az intézkedések nem vezettek jelentős javuláshoz, az 1970-es és 80-as években inkább növekedett a balesetek száma.

Az adatok szerint az 1960-as években országszerte 400 jontangyár volt. 1990-től, a lakossági gáz elterjedésével ezek a gyárak egyesével eltűntek, 2024 januárjára 20 maradt fenn. A korábban említett Samcheonri is több válsággal szembesült működése során. A gáz- és olajbojlerek elterjedésével a városokból is kiszorultak. Végül a gyár 2002-ben a bezárás mellett döntött, de 20 régóta ott dolgozó munkás elhatározta, hogy ők tovább viszik az üzletet, és létrehozták a Samcheonri E&E gyárat. 

Jontan a gyártósoron <연탄 찍어내는 모습>, 한국민족문화대백과사전 (forrás: Encyclopedia of Korean Culture)

Idővel egyre csökkent a brikettet használó háztartások száma. 2020-ban a széngyáraknak fizetett támogatások is megszűntek. Eközben a munkabérek és a szállítási árak tovább növekedtek, emiatt egy brikett kiskereskedelmi ára elérte akár az 1000 wont, de a gyári ára 2018-tól 639 wonra volt befagyasztva. Az árak, valamint a zaj és por miatti lakossági panaszok ahhoz vezettek, hogy a Samcheonri E&E is úgy döntött, hogy eladja a gyár területét, ezzel megszüntetve Szöul utolsó brikettgyárát. 

A Szöuli Jontan Bank (서울연탄은행) adatai szerint országszerte 74 167 háztartás használ még ilyen fűtőanyagot, de bizonyos területeken, például Szöulban, Teguban és Csungbukban növekedett a szám – feltehetően az energiaárak emelkedése miatt. Érdekesség, hogy még napjainkban is népszerű formája a jótékonykodásnak a jontan adakozás, illetve sokan önkéntesen segédkeznek kihordani azt az otthonokba.

Cikket írta: Rácz Ivett

Forrás: joongang.co.kr, theme.archives.go.kr, youtube.com

Képek forrása: pixabay.com, encykorea.aks.ac.kr