Ma (március 6-án) éppen 180 éve jelent meg Magyarország leghíresebb költőjének, Petőfi Sándornak János vitéz c. elbeszélő költeménye, amelyet temérdek nyelvre lefordítottak az elmúlt majd’ két évszázadban. Nagy örömünkre, tavaly megjelent a mű koreai fordítása is (Cakó Ferenc illusztrációival). E fordítást Han Kyeng Minnek (한경민), a dél-koreai Hankuk Idegennyelvi Egyetem (HUFS) Közép- és Kelet-európai Tanulmányok Kara oktatójának, a Magyar Tanszék vezetőjének köszönhetjük.

Az évforduló alkalmából feltettünk néhány kérdést Han Kyeng Minnek a fordítói munkájával és a magyar kultúrához való viszonyával kapcsolatban. Előbb azonban következzen egy rövid felvezetés a János vitézről Krámer Ivántól, Magyarország egyik legnagyobb Petőfi-gyűjtőjétől és szakértőjétől:

A János vitéz főhőse, Kukorica Jancsi karaktere egy valós személyen alapul. Horváth Nepomuki János (Ráckeve, 1774. – Ráckeve, 1847.) jobbágyból lett világlátott huszárkapitány, a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja. Az igazi János vitéz több ízben harcolt Napóleon hadai ellen, miközben egyre feljebb lépkedett a katonai ranglétrán olyannyira, hogy a franciák által szabadon engedett VII. Pius pápát Horváth N. János lovasszázadára bízták, hogy kísérje át az Alpokon. Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a 22 évi katonai szolgálatot, és nyugdíjazását kérte mindössze 41 évesen, majd hintón visszament szülővárosába, Ráckevére. 1824-ben ismét uniformist öltött a császár hívására, és főkapitányi rangban a testőrségben vállalt szolgálatot. A gárdánál tizenegy évet szolgált, majd hatvanegy éves korában végleg búcsút mondott a katonaéletnek. Letelepedhetett volna bárhol, de a szíve hazahúzta Ráckevére. Ettől kezdve már csak emlékeinek élt. 73 évet adott számára a sors, 1847-ben elhunyt.

Petőfi Ráckevén sohasem járt. A költőnek a neves huszárkapitányról Ács Károly mesélhetett, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai itt találkozott vele, és ő mutatta be Petőfinek 1843-ban. Ács és Petőfi barátságának köszönhetjük a költő örökéletű, szépséges János vitézét.

A mű 1845. március 6-án jelent meg 500 példányban. Vörösmarty nemcsak támogatta a mű megjelenését, de nyilatkozatában meg is erősítette, hogy ezen mű bármely irodalomnak is díszére válnék. Az első kiadást hamarosan követte a második kiadás, mely az első kiadás olcsóbb változata, és szintén 500 példányban látott napvilágot 1846 májusában. A mű fogadtatása a Pesti Divatlap kritikáit és a kortársak nyilatkozatait olvasva megállapíthatjuk: „a János vitéz; s ezen, irodalmunkban még szokatlan modorú népmese szép költői kidolgozása mindnyájunk tetszését nagy mértékben megnyeré…” A művet Kosztolányi Dezső a magyar Odüsszeiának nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász, Tündérország királyává válik.

Az alábbiakban pedig következzen a beszélgetésünk Han Kyeng Minnel, a János vitéz dél-koreai fordítójával:

Hogyan és mikor hallott először a magyar kultúráról?

14 éves voltam, amikor egy rádióműsorban hallottam Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját. Nagyon megtetszett ez a zene, ezután gyakran meghallgattam. Attól kezdve magyar kulturális jellegzetességeket is találtam irodalmi művekben. Egy Németországban tanuló koreai értelmiségi nő magyar éttermet keresett, mert ott ehetett csípős gulyást a koreai étel helyett. Így találtam egy-két magyar vonatkozást, például hogy a magyarok Ázsiából származnak, és Ahn Iktae, aki a koreai nemzeti dalt megzenésítette, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult.

Han Kyeng Min, a János vitéz koreai műfordítója

Hogyan és mikor határozta el, hogy a magyar kultúrát választja szakmájának? 

Lassan, nagyon nehezen találtam magyar kultúráról szóló híreket, mert régen nem volt semmilyen kapcsolat a két ország között. Senki nem ismerte a magyarokat Koreában. 1989-ben jött létre a két ország között diplomáciai kapcsolat. Akkor a koreai állam kiírt egy pályázatot állami ösztöndíjra, mert Koreában nem volt olyan ember, aki ismerte volna Magyarországot. Magyarországon viszont voltak olyan emberek, akik tudtak beszélni koreaiul, és ismerték Koreát. Igazából nem is Dél-Koreáról, hanem csak Észak-Koreáról tudtak akkoriban, mégis beszéltek koreaiul. Ezért a koreai állam olyan tudósokat, szakembereket akart, akik tudnak magyarul, és ismerik a magyar irodalmat és a kultúrát. Ezt az ösztöndíjat megpályáztam, és szerencsére sikerült megkapnom. Én voltam a legelső olyan dél-koreai ösztöndíjas, akit Magyarországra küldött az állam, hogy magyar irodalmat tanuljon. Most is azt gondolom, hogy sorsszerű volt, ahogy a magyar irodalommal találkoztam. Nem terveztem, nem is gondoltam rá, de ide kerültem. ’89 óta a magyar irodalom a szakmám, sok magyar szerző költeményét lefordítottam (Ady Endre, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor, Arany János és Kölcsey Ferenc műveit), és mutattam be magyar irodalmi műveket (Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc és Kertész Imre írásait) a koreaiaknak. 

Milyen gyakran látogat el Magyarországra?

Évente minimum egyszer megpróbálok Magyarországra menni. Nemcsak a kutatás miatt, hanem a nagyon kedves magyar ismerőseim és barátaim miatt is. Nekem Magyarország nem külföld, hanem második otthonom. Általában nyáron, a kánikulában, a könyvtárban érzem jól magam, a könyvek illata között. Ha lehet, ezen a nyáron is nagyon szeretnék az OSZK egyik olvasótermének a sarkában ülni.

Hogyan és mikor hallott először Petőfi Sándorról?

1989 szeptemberében érkeztem Budapestre, és legelőször a mai Balassi Intézetben, az akkori NEI-ben (Nemzetközi Előkészítő Intézet) tanultam magyar nyelvet, irodalmat és történelmet 1 évig. Ha jól emlékszem, a csoportvezetőm Hedvig Olga, a magyar irodalom tanárom Gergely László volt. Kiváló tanárok voltak, a legfontosabb dolgokat tőlük tanultam meg. Egyik irodalomórán hallottam először Petőfi Sándor János vitéz című művéről, Kukorica Jancsi és Iluska szerelméről és a nagy kalandjukról. Kíváncsi voltam, milyen mű ez. Gondoltam, ha lesz időm, egyszer elolvasom.

A költő melyik versét fordította le először?

Amikor Magyarországon tanultam, legelőször Petőfi Szabadság, szerelem című versét hallottam megzenésítve. Az ének egyszerű, egytónusú volt, rögtön megtanultam és dúdolgattam, ismételgettem folyamatosan. Utána megkerestem a szövegét, és észrevettem, milyen határozott a költő. A legnagyobb és legdrágább célja a szabadság. Nemcsak a magyar népnek fontos ez, hanem a világ minden megnyomorított, nehéz sorsú népének is. Rögtön lefordítottam koreaira, de csak 35 év után, 2023-ban jelenhetett meg.

Milyen nehézségeket jelentett az Ön számára a magyar nyelv?

Rettentően nehéz a magyar nyelv. A szókincs és kifejezések nagyon különbözőek, nem hasonlítanak akár az újlatin vagy a szláv nyelvekre. A koreai nyelv is nagyon különleges, ezért volt nekem nagy kihívás megtanulni magyarul. 

Az állami ösztöndíj csak 4 évre szólt, ez időn belül kellett befejezni a tanulmányaimat. Ha több időt töltöttem volna Magyarországon, akkor talán nem lett volna annyira nehéz, de nem tudtam tovább maradni. Ha találnék ottani kutatási lehetőséget, akkor szívesen mennék, hogy még jobban megtanuljak magyarul, és tovább tanulmányozhassam a magyar irodalmat.

Hol találkozott és melyik műben fedezte fel a János vitézt?

Először Jankovics Marcell animációs János vitézét (1973) láttam, utána az élőszereplős verziókat is, amelyeket Deésy Alfréd (1924), illetve Gaál Béla (1938) rendezett. Észrevettem a speciális magyar jellegzetességeket. Irodalmi műben azonban ritkán találtam róla valamit. A magyar irodalom történetében (egyetemista szleng szerint spenótban) néhány író emlékezett meg róla. Olyan érzésem volt, hogy a János vitéz olyan, mint egy szép magyar népmese: tündérország, boszorkány és sárkány szerepel benne. Jancsi végül kalandokon keresztül megérkezik tündérországba, és új életre talál. Ebben a műben megtaláltam a magyar nép fantáziáját és a közös ideált. 

Szerintem a János vitéz olyan a magyaroknak, mint a Faust a németeknek. Jancsi Fausthoz hasonlóan törekszik a jobb életre. Jancsinak a szerelme, Faustnak a mindentudás a legfontosabb. Mindkét hős kalandokon keresztül kerül közelebb céljaik eléréséhez, emiatt sok szenvedést és nehézséget viselnek el, és végül győznek. A boszorkány képe hasonló a Walpurgis-éji jelenethez (Walprugisnacht), Iluska feltámadása Faust megváltásához. Ezért a koreai János vitéz utolsó oldalán a fordítói kommentárban azt írtam: ez a mű a magyar Faust.

Élete során találkozott-e más koreai Petőfi fordítóval? 

Amikor hazaérkeztem a magyarországi tartózkodás után, óraadóként kezdtem tanítani a HUFS (Hankuk Idegennyelvi Egyetem) Magyar Tanszékén. Az akkori tanszékvezető adta nekem Petőfi egy könyvét, ami koreaiul volt, 1957-ben Észak-Koreában nyomtatták. Azt a könyvet Németországban, Hamburgban találta, és fénymásolva hozta Dél-Koreába. Ez volt az első és egyetlen találkozásom más koreai Petőfi-műfordítóval. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan és milyen stílusban fordították. Elolvastam és rájöttem, hogy sajnos annyira nem jó a fordítás, mert túlságosan átszőtte a politika. Ettől kezdve gondoltam azt, ha lehet, én is fordítani szeretnék. 

Hogyan fogadták kortársai, hogy elvállalta Petőfi műveinek a fordítását?

A kollégák, akik magyar irodalommal foglalkoznak, nem fordítottak verseket, általában prózai vagy drámai műveket fordítottak. Így sok erőt adtak, és sok sikert kívántak. Nagyon nehéz kiadót találni, és bizonytalan, hogy a koreai olvasó hogyan fogadja a megjelent fordítást. Fordítani nem volt annyira nehéz, sokkal nehezebb volt kiadót találni és kiadni. Sajnos anyagilag nem túl sikeres vállalkozás mindez a kiadónak. 

Koreában mennyire ismerik a magyar irodalmat, s ezen belül Petőfi költészetét?

1989 óta egyre jobban ismerik a koreaiak a magyar irodalmat, Petőfi Sándor költészete a legismertebb. Nem sok költeményt ismernek, de a Nemzeti dal, a Szabadság, szerelem, Az apostol és a Szeptember végén a legismertebbek. Próbáltam antológiában bemutatni ezeket a verseket, nemcsak magyar, hanem angol, német és francia költeményeket is tartalmazott az a kötet, amiben megjelentek a Petőfi-fordításaim. 

Nemzeti dal - Petőfi Sándor válogatott költeményei (koreai kiadás Han Kyeng Min fordításaival)

Milyen tervei vannak Petőfi költészetét illetően a jövőben?

Ha találnék egy kiadót, akkor szívesen megjelentetném Petőfi összes művét koreaiul. Most A helység kalapácsával foglalkozom, ezenkívül Petőfi ázsiai fogadtatását kutatom, erről készül egy tanulmányom. Lu Hszün kínai író, novellista, műfordító első Petőfi fordításainak köszönhetően a magyar költő ismertsége Ázsiában – különösen Kínában, Észak-Koreában és Japánban – igen jelentős.

Kedves Han Kyeng Min, nagyon szépen köszönjük az eddigi fordításait, és további sikereket kívánunk!

A cikket írta és az interjút készítette: Szilágyi Miklós

Képek forrása: Han Kyeng Min, Koreai Kulturális Központ