Chung Bora Cursed Bunny ("Átkozott nyuszi") című novelláskötetét (2017) idén az Egyesült Államok nemzeti könyvdíjának angol nyelvre fordított irodalom kategóriájában a finalisták közé választották. A kötet brit kiadása egyébként 2022-ben a Nemzetközi Booker-díj rövidlistájára is bekerült. A szerző első angolul is publikált könyvének fordítója a svéd születésű koreai szerző, Anton Hur. Lássuk, mit érdemes tudni a szerzőről és a témájában és műfajában is nehezen körülírható, groteszk, mégis nyugtalanítóan valóságos elemeket integráló novelláskötetről!
Chung Bora (정보라) elsősorban a sci-fi, horror és fantasy műfajaiban alkot, és hihetetlen pontossággal képes megborzongatni olvasóközönségét. A néhol Viant vagy Kafkát idéző szürreális történések és azokat övező végtelen közöny a kötet történeteiben néhol utópisztikus elemekkel, néhol népmesei fordulatokkal párosul. A műfaji besorolás tehát nem egyértelmű, hiszen a mágikus realizmustól a horroron át a sci-fiig számos műfajhoz kapcsolódnak az egyes történetek. A szerző egy korábbi megszólalásában a horror és a spekulatív fikció közé pozicionálta a kötetet, hozzátéve, hogy a legtöbb történet olyan, mint egy “tündérmese egy jó kis modern, koreai csavarral.”
A kötetben olvasható tíz novella fő témája a bosszú és az átkok. A sci-fiben szinte toposznak számító “a valódi szörnyek az emberek” motívum részben végigvonul a történeteken. A húsba vágó emberi kegyetlenség, közöny és áldozathibáztatás mellett a történetek olyan témákat boncolgatnak indirekt utalásokkal, mint a kapitalizmus vagy a patriarchátus. A szerző miközben rávilágít a társadalom gyenge pontjaira, kis utalásokkal szövi be a történetekbe a kortárs koreai társadalom ismert motívumait.
Sokszor az átkok forrását és alapvető természetét az a jelenség határozza meg, hogy a hataloméhesek kizsákmányolják a hátrányos helyzetűeket, ami tulajdonképpen semmi újat nem mond, mégis minden említéskor szükségszerűen hat az érzelmekre.
Már a kötet első novellájából egyértelművé válik, hogy Chang folyékonyan beszéli a groteszk nyelvét. A Cursed Bunny által bemutatott világokban ugyanis nyugtalanítóan antropomorf fejek emelkednek ki WC csészékből, hátborzongató várandósságok születnek fogamzásgátló tablettákból és emberek válnak androidok megszállottjává.
A korábban említett közöny több történetben (The Embodiment, The Head) is a női szereplők helyzete felé irányul, így lehetséges olvasata, ahogy a társadalom azt sugallja a nők felé, hogy ösztönös érzéseik, félelmeik, megéléseik irrelevánsak, így ők maguk is értéktelenek. Az a nők iránt támasztott szociális elvárás is, miszerint a házasság és a gyerekvállalás nem lehetőség, hanem kötelesség, több történetben kerül előtérbe. A New York Times szemléje szerint a címadó novella „nyuszija” is ebbe az ikonográfiába illeszkedik.
A történetek felvetik annak kérdését, hol kezdődik és hol ér véget az egyéni felelősség, valamint azt, hogy mennyire vagyunk felelősek saját sorsunkért, ha egyáltalán lehetőségünk nyílik megmásítani azt, amivel a világra jöttünk. A valóság és az elképzelhető, a hétköznapi nyomor és a gyomorforgató képzelet határán egyensúlyozó élettörténetek lázálomszerű leírásai egyszerre elrettentőek és tartják fenn a folytonos feszültséget. Ennek egyik elsődleges eszköze az ismétlődő mintázatok gyakori alkalmazása, a folytonosság illúziója ugyanis baljós lezárást sejtet.
Egyaránt találni a kötetben furcsa és váratlan, valamint tökéletesen műfaji toposzba illő lezárásokat is, ezek dinamikája ad egy kis változatosságot és izgalmat a befejezéseknek, még ha a csavart kötelező elemként várjuk is az első néhány történet elolvasása után. A Goodbye, My Love – az egyetlen valódi sci-fi történet – narratívájában nem tartogat sok újdonságot, de néhol a szerző egészen kicsavart irányokba tereli a végkifejletet.
A történetek végtére is leginkább annak kérdését körvonalazzák, van-e átkozottabb teremtmény az embernél. Nem céljuk tanítani, vagy nagyívű konklúziókkal ellátni az olvasót, inkább csak változatos, hátborzongató perspektívából teszik testközelivé az emberi természet legsötétebb oldalait.
Az 1950-ben alapított amerikai díjat évente ítéli oda a Nemzeti Könyvalapítvány öt (szépirodalom, ismeretterjesztő irodalom, költészet, fordított irodalom és ifjúsági irodalom) kategóriában. A díjazottakat november 15-én jelentik be, így nem sokat kell várnunk, hogy kiderüljön, sikert hoz-e Koreának ez a rendkívül groteszk, mégis kényelmetlenül valóságos novellagyűjtemény.
Szerző: Lukács Edit
Források: korea.net, nytimes.com
Képek forrása: unsplash.com, korea.net
