Dél-Korea hányattatott történelmének egyik legcifrább eseménye a vasmarkú diktátor, Pak Csong Hi elnök ellen elkövetett merénylet 1979. október 26-án, illetve annak közvetlen következményei. Pak elnököt a KCIA, a koreai titkosszolgálat szintén hírhedt igazgatója, Kim Dzsegju (Kim Jae-gyu) gyilkolta meg. Az elnök halálával és a KCIA igazgató letartóztatásával olyan hatalmi űr keletkezett, amely vákuumot az akkori dél-koreai vezetés legambiciózusabb emberei igyekeztek mihamarabb betölteni.
Dél-Korea sorsa – hogy megindul-e a demokratizálódás útján, vagy marad a diktatúra markában – végül 1979. december 12-én éjjel dőlt el. A törtetők közül a legrafináltabb és legmanipulatívabb tábornok, Cson Duhvan – a későbbi elnök – egy nagyon merész puccsal magához ragadta a hatalmat a katonaság felett.
Az 1979. december 12-i puccsot dolgozza fel Kim Sung-su író-rendező 2023-as filmje, a 12.12: The Day. Ugyan a beszédes angol cím utal az esemény dátumára, az eredeti koreai cím, a „Szöuli tavasz” utalás az 1979. október 26-tól (Pak Csong Hi elnök meggyilkolása) 1980. május 17-ig (Cson Duhvan második, politikai puccsa) tartó tiszavirág életű demokratizálódási folyamatra. A 12.12: The Day egy olyan politikai thriller, aminek témája a mai napig megosztó a dél-koreaiak között. Cson Duhvan két ciklusnyi uralma alatt az ország gazdasága fejlődésnek indult. Ugyanakkor Cson nemcsak vasmarkú diktátor volt. 1980. május 18-án a nép forrongott Cson újabb árulása miatt. A forradalmi hangulatnak az elnök egyik – ha nem a legádázabb – lépése, a kvangdzsui mészárlás vetett véget.
A gyorstalpaló történelemóra után essen néhány szó magáról a filmről is. A kényes történelmi háttér és az események dramatizálása miatt a jól beazonosítható valós szereplők az eredetihez hasonló, de kitalált névvel rendelkeznek – pont úgy, mint a Pak Csong Hi elnök meggyilkolását feldolgozó, 2020-as politikai thriller, a The Man Standing Next.
Jeon Doo-gwang, a védelmi parancsnokság vezetője évek óta azon ügyeskedik, hogy egyre nagyobb hatalomra tegyen szert. Jeon a „Hanahoe” nevű titkos katonai klikk alapítója és feje, temérdek katona tartozik árnyékszervezetéhez. 1979. december 12-én az esti órákban az ideiglenes elnök megvezetésével igyekszik kicsikarni egy ellenlábas tábornok letartóztatását, hogy megszerezze a teljhatalmat a katonaság felett. A tervébe hiba csúszik, az ideiglenes elnök nem hajlandó aláírni a letartóztatási parancsot. Eközben az áruló Jeon és a Hanaohe ellen összefog a dél-koreai katonaság feddhetetlen része a fővárosi helyőrségi parancsnokság vezetőjével, Lee Tae-shin tábornokkal az élen. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy melyik oldal veszi be előbb az alvó Szöult: a Jeonnak felesküdött zendülők, vagy a népnek felesküdött hazafiak. A tét az ország jövője.
Annak ellenére, hogy a történelemkönyvekből ismerhetjük a végkifejletet, a 12.12: The Day egy iszonyúan feszült és izgalmas politikai thriller remek csavarokkal és nagyszerű színészi játékkal. A csavaros történet jól érzékelteti, hogy egy nép sorsa néha csak másodperceken múlik. A rafinált Jeon emberére akad Leeben. Agyafúrt terve újra és újra megbicsaklik a hasonlóan eszes, de kezdetben a sötétben tapogatózó hazafi tábornoknak köszönhetően. Szinte már az az érzése támad a nézőnek, hogy a valósággal ellentétben ezúttal a pozitív oldal nyeri meg a harcot. Félreértés ne essék, az író-rendező Kim Sung-su nem merészkedik el a groteszk történelemhamisításig, mint Quentin Tarantino a Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds, 2009) c. filmjében. A 12.12: The Day ennél okosabban van felépítve. Az egész film egy majd’ két és fél órás sakkjátszma, ahol az oldalak jól elkülönülnek sötétté és világossá, és a sakk-mattra mindvégig esély van mindkét oldalon.
A film kétséget sem hagy afelől, hogy a nézőnek kivel kell azonosulni. Adott Jeon Doo-gwang, aki egy ízig-vérig megátalkodott gazember, aki kénye-kedve szerint manipulál mindenkit, és blöfföl pofátlanul. A Jeon felé érzett ellenszenvet tetézi a nagyszerű színész, Hwang Jung-min parádés alakítása. Hwang olyan kaméleon, aki bármit el tud játszani. És Jeon szerepében mindent el is játszik. Ha kell, Jeon kemény vezetőként lép fel. de ha kell, megjátssza a félszeg kisembert is, hogy elérje céljait. Egy igazi manipulátor, aki folyamatosan aszerint változik, ahogy azt a helyzet megkívánja. A filmbéli Jeont eljátszani olyan feladat, mintha egy színész 10 szerepet játszana el ugyanabban az uniformisban. Hwang pedig nemcsak hogy él a lehetőséggel, hanem kicsit rá is játszik. Csak éppen annyira, hogy Jeon egy igazán jó rossz karakter legyen.
Hwang jinjéhez Jung Woo-sung adja a jangot. Lee Tae-shin tábornok szerepében Jung egy vérbeli hazafi, akit nem érdekel a politikai karrier. Ellenáll a korrupciónak, mivel ő csakis a koreai népet akarja szolgálni. A sziklaszilárd gerincű tábornok semmiképpen sem hagyná, hogy az áruló Jeon puccsal hatalomra kerüljön, és uralja az országot. A filmbéli Lee szöges ellentéte Jeonnak csakúgy, mint Jung játéka Hwangénak. A túlspirázó Hwanggal ellentétben Jung komoly, kimért és sztoikus, és csakis egy dolog tudja kihozni őt a sodrából: a koreai nép elárulása.
Hwang Jung-min és Jung Woo-sung párosa lehengerlő, éppen úgy, mint a valós eseményeken alapuló csavaros történet. Nem véletlen, hogy a koronavírus-pandémia óta szinte üresen kongó mozik a film bemutatásakor, 2023 novemberének végén megteltek. Bő egy hónap alatt a 12.12: The Day lett az év legsikeresebb koreai filmje, később pedig minden idők 6. legsikeresebb koreai filmjévé vált. A feszült politikai thriller olyan népszerű volt a fiatal felnőttek körében, hogy virális kihívássá vált az, hogy nyomon követték a pulzusszámukat film közben, a végeredményt pedig közzétették a vetítés után. Így kell hazai sikerfilmet csinálni!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Borítókép: pixabay.com
