Kvangdzsu, Dél-Korea, 1980 májusa. A város lakosai – főként egyetemista diákok – fellázadnak az elnyomó katonai diktatúrával és a rezsim által kihirdetett statáriummal szemben. A békésnek induló tüntetés hamar véres összecsapássá válik a hadsereg és a civilek között. „Nem tudtuk, mi az a demokrácia, nem azért lázadtunk. Hanem azért, mert nem nézhettük tétlenül, ahogyan a katonák agyonverik az embereket az utcán.” – hangzott el az egyik egykori diák szájából Kang Sang-woo Kim-Gun c. egészestés dokumentumfilmjében, a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál vetítésén.
A kvangdzsui események után majd’ 40 évvel már tisztán látszik, hogy a felkelés Dél-Korea demokratizálódásának egyik mérföldköve volt, annak ellenére, hogy nem volt azonnal érezhető pozitív eredménye, mivel vérbe fojtották. Mondhatni, ’80 a dél-koreaiak ’56-ja, azzal a különbséggel, hogy nekik nem egy megszálló ország hadseregével kellett harcolniuk, hanem a sajátjukkal.
Bármennyire is magától értetődőnek tűnik a kvangdzsui diáklázadás megítélése, egyes hangok – vagyis leginkább a nemzeti érzelmű szélsőjobb – egy összeesküvéselmélettel igyekeznek meghamisítani a történelmet, miszerint az egész felkelést beszivárgó észak-koreai kommandósok csoportja irányította. Az összeesküvéselmélet kitalálója azt állítja, hogy az eseményekről készült fotókon beazonosított egy ismeretlen, fiatal férfit – vagy ahogy ő hivatkozik rá, az 1-es számú kvangszut (északi ügynök) – akiből később miniszter lett Észak-Koreában. A Kim-Gun c. dokumentumfilm e rejtélyes férfi személyazonosságát igyekszik kinyomozni.
A fentebb ismertetett háttér alapján egyértelmű, hogy magyar nézőként kicsit nehéz kontextusba helyezni Kang Sang-woo filmjét. Szerencsére a Verzió szervezői erre is gondoltak, így a film vasárnapi vetítése előtt Benda László újságíró, külpolitikai elemző tartott egy történelmi-társadalmi gyorstalpalót a közönség számára. Ez a gesztus minden nézőnek nagy segítséget nyújtott abban, hogy megismerhessék a témát övező helyzetet, és teljes értékében fogadhassák be a filmet.
A Kim-Gun remekül vezeti fel és helyezi el a címadó férfi kortárs politikában betöltött szerepét. Megmutatja, hogy mit gondol a titokzatos férfiról Korea jobb- és baloldala. Kang Sang-woo rendező nagyon elegánsan nem rágja a néző szájába azt, hogy kinek is kéne igazat adni Kim-Gunt illetően, hanem egy kis nyomozással kideríti az észak-koreai ügynököknek vélt fiatalok személyazonosságát. A nyomozás során a néző is egyre többet tud meg az akkori eseményekről és az egykori tüntetők sorsáról. A kvangdzsui diáklázadás száraz történelemkönyvbe leírt eseményei akkor válnak igazán húsba maróvá, amikor nézőként szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a régi fényképek szereplői még mindig köztünk élnek. Egyszerű, hétköznapi és sokszor megtört emberek, akik az 50-es éveik vége felé járnak, mivel 19-20 évesen kerültek bele az események sűrűjébe.
A Kim-Gun személyazonossága utáni nyomozás sokszor évtizedes sebeket szakít fel a riportalanyokban, de egytől egyig segítőkészek abban, hogy a rendező felfedhesse az igazi Kim-Gunt a nyilvánosság előtt. Talán nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha leírom a nyomozás eredményét, hiszen a lényeg az odáig megtett út és a szomorú igazság. Kim-Gun természetesen nem észak-koreai ügynök volt, hanem egy huszonéves, nincstelen árva, aki ócskavasgyűjtésből próbálta eltartani magát. Sok sorstársával együtt egy híd alatt élt, amíg nem érte utol a történelem, ami magával is sodorta. A Kim-Gun név annyit tesz, Kim katona. A környékbeliek nevezték el a fiatal férfit Kim katonának, mivel csak a családnevét ismerték. És – mint azt sejteni lehetett – Kim azért maradt mindvégig rejtélyes figura, mivel senkije sem volt, aki kereshette volna a temérdek áldozat és eltűnt személy között. Vagyis az igazi Kim-Gun nem él és virul Észak-Koreában, hanem valahol Kvangdzsu környékén nyugszik egy tömegsírban.
Benda László és Kang Sang-woo a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
A 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál Kim-Gun vetítését egy beszélgetés zárta Kang Sang-woo rendezővel, Benda László vezetésével. A témához képest igen fiatal, még csak 36 éves rendező állítása szerint nincs családi vagy rokoni kötődése a kvangdzsui diáklázadás szereplőivel. Viszont gyermekkora óta ismeri Kim-Gun fényképét, amit családja fotóriporter ismerősénél látott. Amikor úgy döntött, hogy utánajár az ismeretlen felkelőnek, ő is megdöbbent, hogy a történelemkönyvekből ismert fényképek szereplői még ma is milyen fiatalnak számítanak. Mivel az ifjabb generációk már csak száraz történelemként gondolnak a kvangdzsui eseményekre, Kang úgy érezte, hogy dokumentumfilmjével közelebb hozhatja 1980 diákjainak világát a mai diákok világához. A Kim-Gun méltó tiszteletadás Kim katona és társai áldozata előtt nemcsak a koreai fiatalok számára, hanem a világ minden táján, minden korosztálynak.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása:
16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
hancinema.net