I Szunsin (이순신 vagy Yi Sun-sin) a koreai történelem legnagyobb és leghíresebb katonai hőse. 1545. április 28-án született, és 1598. december 16-án hunyt el. A híres stratéga élete pont egybeesett a japánok terjeszkedő hadjárataival, az Imdzsin-háborúval (1592–1598) – a japán daimjó, Tojotomi Hidejosi legnagyobb bánatára.
A XVI. század végére a belháborúktól sújtott Japán tartományait Tojotomi Hidejosi hadúr egyesítette, majd a belpolitikai sikerei után a külpolitika felé fordult. Birodalmi törekvései közé tartozott a kínai Ming-birodalom leigázása, aminek első lépéseként a Ming hűbéres országát, Csoszont kellett (volna) elfoglalnia. Azonban a koreai-félsziget bevétele túl nagy falatnak bizonyult – elsősorban I Szunsin admirálisnak köszönhetően.
A japán flotta és hadsereg nagyjából ugyanúgy dúlta fel Csoszont, mint a törökök Magyarországot: nyomukban kegyetlen mészárlással, rablással és fosztogatással. A szárazföldi hadszíntér mellett kiemelkedő volt a tengeri hadszíntér is, mivel Japán csak a flottával tudta megoldani az utánpótlást. E tengeri utánpótlás ütőerét vágta el I admirális. 23 csatájából 23-at megnyert, nem egyszer hihetetlen túlerővel szemben. Legfényesebb diadalát 1957. október 26-án, a mjongnjangi csatában aratta, ahol alig egy tucat hadihajójával visszavonulásra késztette a japánok több mint 300 hajóból álló flottáját.
Erről a diadalról készített filmet Kim Hanmin 2014-ben. Az Admirális – Aki legyőzte Japánt (The Admiral: Roaring Currents) c. kosztümös, háborús eposz olyan zajos sikert aratott a hazai mozipénztáraknál, mint a címszereplő admirális a japánok felett. A pátoszi hangvételű, epikus csatajeleneteket felvonultató, ízig-vérig patrióta mozi megdobogtatta a koreaiak szívét, akik több mint 17 és félmillió jegyet váltottak a filmre.
Az Admirális – Aki legyőzte Japánt története akkor veszi fel a fonalat, amikor Csoszon és I admirális a legkiszolgáltatottabb: az ország a teljes megsemmisülés szélén áll, a koholt vádak alapján bebörtönzött és megkínzott I (Choi Min-sik) pedig frissen szabadulva áll újra a jócskán megfogyatkozott flotta élére. Az ország tengeri hadereje alig egy tucatnyi hajóra csökkent, a katonák reszketnek a halálfélelemtől, a japánok pedig újabb megsemmisítő hadjáratra készülnek. I admirális egyetlen reménysége a flotta szuperfegyvere, a páncélozott teknőshajó, aminek erejétől még a japánoknak is inába száll a bátorságuk. I admirális a teknőshajóban nem is igazán a fegyvert látja, hanem egy eszközt, ami felkelti az igazi csodafegyvert, a csoszoni katonák bátorságát. Amikor japán szabotőrök megsemmisítik az épülő teknőshajót, szinte minden remény szertefoszlik. I admirálisnak egyetlen bevethető fegyvere maradt, a saját esze. A mjongnjangi csatában úgy mutat példát a bátorságról a saját flottájának, hogy hajójával egyedül száll szembe az ellenséggel. A szigetek körüli zúgó áramlatokra alapozza stratégiáját, ezzel teljesen összezavarva a japánokat és felbátorítva a csoszoniakat.
Az Admirális – Aki legyőzte Japánt c. filmje sikere után Kim Hanmin rendező máris trilógiában gondolkodott. I Szunsin legfényesebb diadalát már megfilmesítette, úgyhogy következhetett az admirális első nagy sikere a Hanszan-szigetnél, illetve utolsó csatája a Norjang-szorosnál.
Az előzményfilm, a Hanszan: A sárkány ébredése (Hansan: Rising Dragon, 2022) az 1952. július 8-án, a Hanszan-sziget mellett vívott tengeri csatáról és annak előkészületeiről szól. I Szunsin (a főszerepben ezúttal Park Hae-il) próbálja meggyőzni a csoszoni flotta admirálisait, hogy védekezés helyett egy megelőző támadással tudnák megfékezni a japánokat. Ehhez új tengeri formációt, az U alakú „daruszárnyat” találja ki, amivel afféle úszó erődként ejthetnék csapdába az ellenséget. Az új stratégia mellett a csoszoni flottának van egy másik aduásza is, a rettegett teknőshajó, amitől a japán katonák úgy félnek, mint a bokkaiszen nevű mitikus tengeri szörnytől. Ám a hanszani ütközet előtt japán kémek megszerzik a teknőshajó tervrajzait, így megismerik annak gyenge pontjait, illetve kifigyelik a daruszárny formáció gyengeségeit is a csoszoni flotta gyakorlatozása közben. A japánok így teljesen magabiztosan vonulnak harcba I ellen, akinek terve azon áll vagy bukik, hogy mennyi bátrak és elszántak az emberei.
A folytatás, a Noryang: Deadly Sea (2023) az Imdzsin-háború – és egyben I Szunsin admirális utolsó tengeri csatájáról, az 1958. december 16-án, a Norjang-szorosnál vívott döntő csatáról szól. Tojotomi Hidejosi a halálos ágyán visszarendeli a japán erőket Csoszonból. A visszavonulás támogatására küldött erősítés viszont megbosszulná a kudarcot I Szunsin admirálison (a főszerepben ezúttal Kim Yun-Seok). A csoszoni vezetés érzi a győzelem szelét, így összetűzés és felesleges veszteségek nélkül engedné a japánokat visszavonulni. Ugyanezen az állásponton van a Csoszon megsegítésére küldött Ming flotta is. I Szunsinnak muszáj meggyőznie az összesen közel 150 hajót kitevő csoszoni és ming flottát, hogy csakis egy megsemmisítő győzelemmel lehet végleg kiűzni a japánokat a félszigetről. Az egyezkedés addig tart, míg végül egy 500 japán hadihajóból álló ellenséggel találják szemben magukat. Az összecsapás ezúttal valóban végső lesz, csak az a kérdés, hogy melyik fél számára.
Az Admirális – Aki legyőzte Japánt, a Hanszan: A sárkány ébredése és a Noryang: Deadly Sea három igen hasonló film, bár a hasonlóságokon igen nehéz és felesleges fennakadni. Kim Hanmin rendező a dramatizáló cselekmény mellett igyekezett történelmileg hű maradni, így I Szunsin fennmaradt emlékiratait, a Nandzsung Ilgit is folyamatosan olvasgatta. Kim mindhárom filmjében meg kell győzni a koreaiakat (illetve a 3. film esetében a kínaiakat is), hogy higgyenek magukban, hiszen a számbéli fölény elleni egyetlen esély a bátorság és az összefogás. A japánok éppen a széthúzásuk és a személyes önzésük miatt maradnak alul. De annak ellenére, hogy mindhárom filmben a csaták lehetséges kimenetele szinte percről percre változik, valójában mindhárom tengeri csata a bravúros stratégiai ötletek miatt vált ismertté. Azonban I is alul maradt volna a vizeken, ha nincs a kezében a legerősebb fegyver, a bátor, hazafi katona. Talán éppen ezért is személyesítette meg I Szunsint 3 különböző színész (Choi Min-sik, Park Hae-il és Kim Yun-Seok): mindenkiből lehet hős, aki a végsőkig kitart.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Borítókép: pixabay.com
