A 17. Koreai Filmfesztivál közönségdíját a Büntetlenül - Végső megtorlás (The Roundup: Punishment; 2024) c. akciófilm nyerte. A Roundup-sorozat eddigi legjobban sikerült részét a kaszkadőrből lett filmrendező, Heo Myeong-haeng vezényelte le. Heo megmutatta, mi fán terem a filmes pofon, és mi lesz abból, ha a filmbéli gonosztevők rendesen megrázzák azt a bizonyos pofonfát. A szakmai- és közönségsikert arató Büntetlenül - Végső megtorlás Heo második rendezése, de figyelmet érdemel az újonc filmrendező első filmje is, ami szintén 2024-ben jelent meg.
A Büntetlenül - Végső megtorlás rendezője, Heo Myeong-haeng átveszi a 17. Koreai Filmfesztivál közönségdíját
A pusztaság vadászai (Badland Hunters) 2024 januárjában jelent meg a Netflixen. A sztori szerint Szöul egy pusztító földrengés során romos, posztapokaliptikus pusztasággá vált. A túlélők a senkiföldjén próbálnak teljes életet élni az éhínség és a vízhiány ellenére. A kisközösséget két vadász, a tagbaszakadt Nam-san (Ma Dong-seok, nyugati művésznevén: Don Lee) és a forrófejű Ji-wan (Lee Jun-young) látja el élelemmel. A közösséghez egy fura szervezet tagjai érkeznek, akik egy szebb jövő reményével kecsegtetve elcsalják a fiatal Su-nát (Roh Jeong-eui). Amikor Nam-san és Ji-wan rájönnek, hogy valójában emberrablás történt, felkerekednek, hogy a földi poklon átverekedve magukat kiszabadítsák a lányt. Útjukat vademberek hordái, valamint egy őrült tudós gyíkember zombikatonái (!) keresztezik.
Ahogy látszik, Heo a disztópikus történet kezdeti, depresszív hangulatát abszolút értékbe tette, így végül egy fura, kegyetlen, de nagyon is szórakoztató akciófilmet kapunk. A posztapokaliptikus filmek ismeretében A pusztaság vadászai hangvétele nagyjából Az út (The Road, 2009) kannibálos disztópiájából indul ki, és a Turbo Kid (2015) gyomorforgatóan brutális, de infantilizmusában egyszersmind bájos akcióparádéjában végződik.
A film posztere (a Netflix hozzájárulásával / Courtesy of Netflix)
Az egész film olyan, mintha egy pubertás előtt álló gyerek erőszakos fantáziája elevenedne meg. Mint amikor egy kisgyerek mindenféle szörnyűséget rajzol le grafitceruzával, majd kiszínezi pirossal a javát, hogy jó véres legyen. Ez a gyermeki karikatúra igaz a film ákombákom, elnagyolt figuráira és a bárgyú, de szórakoztató történetre is. És a nézői befogadás is hasonló ahhoz, mintha a kezünkbe akadna egy ilyen erőszakos gyerekrajz. Először leesik az állunk, hogy hogyan juthat ilyen a gyerek eszébe, aztán a kezdeti sokk után már csak jókat nevetünk (még ha kínunkban is) a bugyuta, zabolátlan fantázián.
A pusztaság vadászairól sugárzik az, hogy készítői – különösen a rendező Heo Myeong-haeng és a főszereplő Ma Dong-seok – fogták azt, amihez a legjobban értettek, az akciót és a humort, és írtak köré egy alibi történetet, ami számos poénnak és kaszkadőrmutatványnak ágyazott meg. Bevallom őszintén, hogy a játékidő feléig én sem tudtam hová tenni a filmet, végül rájöttem, hogy A pusztaság vadászai a készítők gyermeki énjének kendőzetlen és jóízű kitárulkozása.
Ha sikerül magunkat túltenni azon, hogy ez a film a nézői elvárásoknak hatalmas fityiszt mutató, vérgőzös blődli, akkor piszkosul jól fogunk szórakozni – szó szerint. Ennek ellenére reméljük, hogy rendezőként Heo Myeong-haeng inkább tartja magát a néhány fokkal komolyabb, de még mindig humoros hangvételhez, amit a Büntetlenül - Végső megtorlásban láthattunk. És ezúton is gratulálunk neki a 17. Koreai Filmfesztivál közönségdíjához!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Poszterkép forrása: Netflix
