2022. március 08. írta: Koreai Kulturális Központ

Menekülés Mogadishuból

Escape from Mogadishu (2021)

1990. Han Sin-seong (Kim Yoon-seok) Dél-Korea nagykövete a szomáliai Mogadishuban. Han teljes erőbedobással lobbizik a helyi kormánynál azért, hogy támogassák Dél-Korea felvételét az ENSZ-be. Munkáját nagyban megnehezíti Észak-Korea nagykövete, Rim Yong-su (Heo Joon-ho), aki éppenséggel saját országa ENSZ-tagságáért lobbizik. A két nagykövet politikai ambícióit egyaránt derékba töri a kirobbanó szomáliai polgárháború. Han és Rim minden szálat megmozgatnak, hogy kimentsék embereiket az országból, de hamar kiderül, hogy csak egymásra számíthatnak. Észak és Dél Mogadishuban ragadt polgárainak félre kell tenniük politikai és kulturális ellenérzéseiket, ha élve szeretnének kijutni a világ egyik legveszélyesebb városából.

A megtörtént eseményeken alapuló, de természetesen a filmre dramatizált történet Afrika szarvára, vagyis Kelet-Afrikába exportálja az Észak-Dél konfliktust. A két nagykövetség szinte tökéletes tükörképe egymásnak, élen a sokat megélt, vén róka nagykövetekkel és a forrófejű, ideológiailag megfelelően képzett, fiatal tanácsadókkal (Jo In-sung és Koo Kyo-hwan). Amíg az „öregek” mentenék a menthetőt, addig az ifjak azt lesik, hogyan juthatnának stratégiai előnyhöz a kényszeredett együttműködésben. A sakkjátszma figurái hol ide, hol oda lépegetnek, de azzal nem számolnak, hogy ezúttal a sakktáblát egy olyan idegen ország adja, ahol bármikor lesöpörhetik a bábokat egy gépkarabéllyal.

Az eszkalálódó polgárháborús helyzet teremtette feszültség szinte kézzel tapintható. Az Escape from Mogadishu dokumentarista szenvtelenséggel mutatja be a vérfürdőbe torkolló káoszt, mintha csak a helyszínen készült híradófelvételeket látnánk. A koreai filmekre igencsak jellemző, túláradó érzelmi töltetnek ezúttal nyoma sincs, a könnycseppeket felváltja a hideg verejték. A nyerseség ellenére könnyen tudunk azonosulni déli és északi hőseinkkel, és ez a nagyszerű szereplőgárdának köszönhető. A film pergő ritmusa miatt nem sok idő marad az egyes karakterek mély bemutatására, így néha inkább a tekintetek beszélnek, mint maguk a színészek.

Igazságtalanság lenne bárkit is kiemelni a szereplőgárdából, mivel profiként mindenki azt hozza, amit a sztori megkíván. Így a legnagyobb elismerés a casting directornak, Kim Sunak jár. Kim nemcsak a megfelelő koreai színészeket találta meg, de rálelt a marokkói statiszták – vagy szebben szólva: háttérművészek – rejtett gyöngyszemeire. Valljuk be, egy nemzetközi szintű koreai produkció sosem a koreai színészeken, hanem a rosszul válogatott külföldi színészeken szokott elvérezni. Az afrikai mellékszereplők, kiemelt statiszták és a mogadishui (valójában marokkói) tömegjelenetekben sürgő-forgó tömeg biztosítja a film miliőjének hitelességét.

Ez a hitelesség – néhány gyengébb számítógépes trükköt leszámítva – pedig az egész filmre érvényes. Az Escape from Mogadishu filmélménye csontig hatol, mint egy Kalasnyikovból kilőtt golyó. A már sokat bizonyított akciófilm-rendező, Ryoo Seung-wan (Veteran, 2015, The Battleship Island, 2017) szintet lépett legújabb produkciójával, amivel bebizonyította, hogy mindig van felfelé. Nem túlzás azt állítani, hogy az Escape from Mogadishu méltó koreai párja A Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down, 2001) c. amerikai szuperprodukciónak.

Persze a fentiekben dicsért nyerseség sem lenne olyan letaglózó, ha Ryoo nem tűzdelné meg filmje sztoriját néhány jól irányzott, humánummal teli kulcsmomentummal. Ilyen jelenet a szomáliai gyerekek háborús játéka, amikor az állig felfegyverzett kisfiúk „lövöldözőset” játszanak a halálra rémült észak-koreaiakkal. Vagy ilyen a film két legérzelmesebb pillanata is: első alkalommal az észak-koreai édesanyák eltakarják gyermekeik szemét, hogy ne láthassák a dél-koreai nagykövetségen kiállított olimpiai plüsstigrist. Második alkalommal pedig azért takarják el gyermekeik szemét, hogy még véletlenül se árulják el azt, hogy mennyire megszerették déli menekülttársaikat. Már csak ezért a három nagyszerű pillanatért is érdemes megnézni az Escape from Mogadishut.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: LOTTE ENTERTAINMENT & DEXTER STUDIOS & FILMMAKERS R&K