1933, Korea japán megszállás alatt áll. Az ország kilátástalan helyzetéből egy maroknyi ellenálló keresi a kiutat. Az Árnyék alakulat kémjei, a fantomok merényletet terveznek a frissen kinevezett japán főkormányzó ellen. A merénylet félresikerül, és egy félreeső kúriában őrizetbe vesznek öt gyanúsítottat, akik munkájuk révén hozzáfértek a főkormányzó tartózkodásáról szóló titkos információhoz, és akiknek egyike biztosan kém. Megkezdődik a macska-egér játék a fantom lefüleléséért, és csakhamar kiderül, hogy a gyanúsítottak egymásban sem bízhatnak.
Minden bizonnyal a blog olvasóival nem kell ismertetni, hogy milyen viszonyban állt a birodalmi Japán és a megszállt Korea a XX. század első felében. De azon olvasóinknak, akik kevesebbet hallottak erről a történelmi korszakról, nagyon-nagyon röviden csak annyit, hogy a Japán Birodalom Korea számára olyan volt, mint a Harmadik Birodalom a megszállt francia területek számára. Az elnyomó katonai gépezet igyekezett teljesen felőrölni a helyieket testileg és lelkileg egyaránt. Az ellenállásra pedig csak a földalatti szervezetek voltak képesek szabotőrakciókkal és merényletekkel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ebbe a történelmi érába helyezte az író-rendező, Lee Hae-young legújabb filmjét, a Phantomot. A megszállás okozta nemzeti traumát Lee legutóbb a The Silenced c. 2015-ös filmjével dolgozta fel, amelyről korábban itt írtunk. A rendező e korábbi alkotáshoz hasonlóan a Phantom vizuálisan és műfajilag is nagyon markáns. A pompás díszletek, jelmezek és képi kompozíciók szemet gyönyörködtetőek. Lee szándéka szerint minden egyes beállításon érződik az igényesség és az alaposság. Képileg annyira kevés a sallang, mintha csak egy megelevenedett színdarabot látnánk.
A film műfaji szempontból is igen kirívó. A Phantom első fele egy feszült kémthriller, amiben koreaiak játszanak a japánok, illetve egymás ellen. Az üldözési mánia a szereplőkön keresztül rátelepszik a nézőre is. Csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy kiből lesz barát és kiből ellenség. Egy váratlan fordulattal pedig a film felénél a sejtelmes kémthrillerből John Woo-féle hangos akciófilm lesz. Így a stratégiai elmejátékokat felváltja a golyózápor, de ez egyáltalán nem baj. A feszült thriller és a látványos akció ilyen szélsőséges kombinációja leköti a néző figyelmét a bő kétórás játékidő végéig. A képi és műfaji markánssága miatt lehet, hogy a Phantom nem a legpontosabb korrajz a japán megszállásról szóló koreai filmek között, de jó szívvel ajánljuk mindenkinek.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Kép forrása: unsplash.com
