Az emblematikus horrorfilm, a Suttogó folyosók (Whispering Corridors, 1998) és további négy hátborzongató folytatása óta közhellyé vált a popkultúrában, hogy ha egy történet egy koreai leánygimnáziumban játszódik, annak biztosan rossz vége lesz. Nincs ez másként a The Silenced esetében sem, habár az egyszeri borzongáson túlmenően inkább a történelmi áthallások miatt válik érdekes filmmé.

A tüdőbajos Ju-ran (Park Bo-young) egy szanatóriumszerű bentlakásos iskolába kerül, hogy ott kikúrálják. Ju-ranhoz hasonlóan a diákok mind gyenge egészségűek, és az iskola japán vezetősége azon fáradozik, hogy megerősítsék a lányok szervezetét. Amikor a diákok rejtélyes módon elkezdenek egymásután eltűnni, Ju-ran és újdonsült barátja Yeon-deok Park So-dam) nyomozni kezdenek. Lehet, hogy az igazgatónőt (Uhm Ji-won) valójában nem is a jóindulat vezérli?

A sztori jól ismert, sokszor felhasznált fordulatokból építkezik. A The Silenced is azon filmek közé tartozik, amelyek nem első sorban a történetük miatt vállnak érdekessé, hanem a mögöttes tartalmuk miatt. Ugyanis a film cselekménye 1938-ban, javában a japán megszállás ideje alatt játszódik. Az iskola allegorikus mikrovilágában – japán tanárok, koreai diákok – nyilvánvalóan nyomon követhető a történelmi hasonlat. A történetben áthallásosan megjelenik Korea minden sérelme, amit Japántól kellett elszenvednie, és ami máig erősen él a koreai köztudatban (lásd: pl. >>> itt). Ezek egyike, hogy megszállás évei alatt a japán volt a hivatalos nyelv. A filmben is a tanárok egymás között, és a diákokkal való formális érintkezéskor japánul beszélnek. Az eljapánosítás azonban nemcsak a hivatalos nyelvre terjedt ki. A koreaiaknak japán nevet kellett felvenniük, így a filmben is kétnevűek a diákok (Ju-ran japán neve Shizuko). A koreaiak személyes identitásuktól való erőszakos megfosztása érhető tetten abban a jelenetben is, amikor az iskolába belépve főhősünk kezéből kitépik a naplóját. Azonban nemcsak a lekicsinylő paternalizmus jelenik meg. A szellemi és lelki terror mellett a lányoknak brutális fizikai terrort is el kell viselniük, ami tulajdonképpeni metaforája a koreai nőkkel szemben elkövetett japán erőszaknak. Az itt felsorolt, és további fellelhető példáknak köszönhetően az eredetileg sablonos sztori végül történelmi és kulturális sérelmek érdekes, szimbolikus tárházává válik.

Az allegorikus történet mellett mindenképpen dicséretet érdemel a film vizuális közege. A színpompás képek azt a benyomást keltik, mintha csak egy képeskönyv illusztrációi elevenedtek volna meg. A meseszerű képi világának és az izgalmas történeti olvasatának köszönhetően a The Silenced máris önmaga fölé emelkedik.

Az ajánlót írta: Szilágyi Miklós