Dél-Korea hihetetlenül sokarcú, mindennapi világába nagyon is belefér, hogy a mesterséges intelligencia majd’ minden vívmányát felvonultató, ultramodern és okos otthonok falai között a családok ma is hűségesen megtartsák a régi konfuciánus és az ősi sámánista elemeket vegyítő szertartásokat. A két nagy hagyományos ünnep, a Holdújév (Seollal) és a Koreai Hálaadás (Chuseok) például olyan alkalom, amikor az eltávozottakra emlékezve otthon és sokszor a síroknál is asztalt terítenek a család halottainak, mégpedig történelmi korokat megidéző szabályok szerint.
Idén korábban köszöntött be Korea talán legnagyobb hagyományos családi ünnepe, a Hálaadás, vagyis a Chuseok (추석, ejtsd: csuszok), amely a Holdnaptár szerinti 8. holdhónap 15. napjára, azaz szeptember 12-re esett, és három napig tartott. Ilyenkor egész Korea felbolydul, mindenki utazik ide-oda és minden lehető irányba. Természetesen sokan töltik a szabadságot vakációzással is, de ez az ünnep a koreaiak elsöprő többségét mégis családi körben találja, az asszonyok sütnek-főznek, a férfiak pedig az ősök tiszteletének hagyományát készítik elő.
MI IS A JESA?
A jesa (제사, ejtsd: cseszá) rituáléja a koreai kultúra mai is élő és rendkívül fontos alkotóeleme. Azon néhány tradicionális szertartások egyike, amelyet a koreaiak vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, kisebb-nagyobb eltérésekkel, napjainkban is hűségesen megtartanak. Jelentősége az emberi életben kiemelkedő, hiszen ahol születésnap van, ott „halálnap” is létezik, a jesa pedig az eltávozottakról szóló megemlékezés, egy számukra megterített családi asztal mellett. Szó szerinti jelentése „áldozat” (祭祀, eredeti kínai), a halottak szelleme iránti tisztelet pedig arra utal, hogy gyökerei a Koreai-félszigeten elterjedt, ősi sámánhitben keresendők. Ennek alapja a sokistenhit és az animizmus, utóbbi lényege, hogy minden dolgot, élőt és élettelent egyaránt lélekkel, szellemmel rendelkezőnek tekint. E hitnek különösen nagy jelentősége volt a falusi életben, hiszen a bő termést, vagy akár az időjárási katasztrófákat is különböző istenségeknek, démonoknak, illetve a holtak szellemeinek tulajdonítottak, akiknek imádattal, alázattal és kiengesztelő áldozattal tartoztak. Idővel ez persze alaposan megkopott, ám a szülők, öregek és a család iránti tisztelet, mint a későbbi korok konfuciánus alaptanításai, jól illettek a régi gyökerekhez.
A temetőben a sírnál való megemlékezés hagyománya, a seongmyo, melynek során szintén megterítenek az eltávozottaknak
A ma is élő jesa összefoglaló neve mindazoknak a megemlékező szertartásoknak, amelyeket a holtak tiszteletére és megvendégelésére mutatnak be, hiszen az eltávozottak szellemei a halál után még generációkon át a család körül maradnak és védik azt. A gijesát (기제사, ejtsd: kidzseszá) a halálozás évfordulóján, a sijet (시제, ejtsd: sidzse) az évszakok kezdetekor, a seongmyot (성묘, ejtsd: szangmjo) a sírnál, a charye jesát (차례, ejtsd: csárje cseszá) pedig az egyik legnagyobb családi ünnepen, az őszi Hálaadás, a Chuseok alkalmával is bemutatják. A halottkultuszról, a temetési szertartásokról és ennek menetéről blogunk egyik korábbi cikkében is írtunk, a következőkben azonban a charye jesa asztal megterítésének szabályairól lesz szó.
CHARYE JESA TERÍTÉK: A BŐSÉG ASZTALA
Az eredetileg az évi termésért való hálaadási ünnep, a Chuseok (amelynek természetesen semmi köze az észak-amerikai, sültpulykás Hálaadáshoz) az az alkalom, amikor a család apraja-nagyja összegyűlik. Ez megerősíti a családtagok közötti kötelékeket, de legalább ennyire fontos, hogy ápolják a kapcsolatot eltávozott szeretteikkel.
A charye jesa szertartást vagy a sírnál, vagy a legidősebb fiú házánál tartják, esetleg mindkét helyen. Az alacsony asztalt észak-déli irányba fordítva, hosszában terítik meg a házban fellelhető legszebb edényekkel. Mivel a Jin-jang törvényének értemében minden mindennel összefügg, és sajátos jelentősége van az egymással kapcsolatban lévő égtájaknak, az ételek színének és ízének, a terítés korábban igen szigorú szabályok szerint történt. Ez mára azért már lazult, és tájak, családok ízlése szerint változhat. A számtalan ételt tápérték, színek, ízek alapján teszik az asztalra, melyek között dominálnak az eltávozottak kedvenc étkei. Vannak azonban szabályok, amelyek általános érvényűek, ilyen például, hogy a tartalmas leveseket, a tápláló rizst, a sült halat, húsokat az asztal északi hosszában helyezik el, hiszen a holtak szellemei észak felől érkeznek, gyengébbek, mint az élő emberek, ezért fontos, hogy a magasabb tápértékű ételek hozzájuk közelebb essenek. A Holdújév legnépszerűbb levese a tteokguk (떡국), azaz a rizstészta-tallér leves, mert a tallér a jólétet szimbolizálja, ilyenkor Hálaadáskor pedig elsősorban toranguk-ot (토란국) szolgálnak fel. A toranguk alapanyaga a tarókrumpli (koreaiul toran), ez a finom, omlós, puha édeskés gyökérgumó, ami ilyentájt bőségesen megterem a félszigeten.
A szertartás napján, valamivel éjfél után előkészítik az áldozati asztalt, amelyre felállítják az imát tartalmazó kis emléktáblát (신위, shinwi) és/vagy az eltávozottak fényképeit. Erre azért van szükség, hogy a holtak szellemei biztosan jelen legyenek a tiszteletükre bemutatott szertartáson, melynek végén a számukra felajánlott, finom falatokat „megoszthatják” a még e világon vándorló élőkkel. A fontos szabályok közé tartozik, hogy a húsoknak, a rizsnek és a fehér gyümölcsöknek a nyugati, míg a leveseknek, halaknak és a vörös gyümölcsöknek keleti oldalon van a helyük. Eredetileg 5 sorban kellett felszolgálni az ételeket. A szertartást vezető legidősebb férfi (vagy női) gyermekhez legközelebb eső „déli” oldal az első sor, ahová a gyümölcsök és a rizssüti variációkból álló desszertek kerülnek, a második sorban vannak a kiegészítő fogások, salátaféleségek (banchan), a szárított halak, a harmadik sor a könnyebb leveseké, a negyedik sor a tartalmasabb, sok proteint tartalmazó fogásoké. Az ötödik, északi sorban szolgálják fel a koreai alapétkezés klasszikus fogásait, a húsos, tápláló leveseket és a rizst, amelyekről fentebb már említést tettünk. Manapság a legtöbb család a háromsoros terítéket használja, de az észak-déli, illetve kelet-nyugati tájolású elhelyezés és a sorrendiség továbbra is betartandó hagyomány. Legtöbbször alkoholos italt is tesznek az illatfüstölő közelébe, ami főleg soju (rizspálinka) vagy makgeolli (rizsbor).
TUDTAD-E?
A Charye Jesa asztalon felszolgált valamennyi étel a koreaiak számára szimbolikus jelentéssel bír. Ezek közül néhány érdekességet emelnék ki:
A szárított sárga tőkehal: nagycsalád, sok leszármazott. A nagyfejű tőkehal közismerten különösen sok ikrát rak le, azt a kívánságot fejezi ki tehát, hogy a családra bőséges gyermekáldás szálljon.
A körte: bölcsesség. A körte nagyon magas, 89%-os víztartalommal rendelkezik. A régiek hite szerint az éltető víz az agysejteket is serkenti, ezért aki sok körtét fogyaszt, eszes lesz.
A gesztenye: a három miniszter szimbóluma. Hogy ez hogy jön ide? Hát úgy, hogy a gesztenyének 3 magja van, s abban a reményben kell fogyasztani, hogy a család kicsinyei közül legalább egynek sikerül a miniszterségig vagy valami más fontos pozícióig eljutni, ami persze a család hasznára is válik.
Az ötszínű mézes rizssüti: a Világmindenség öt eleme. A Chuseokra készített ötszínű rizssütemény azon a buddhista eredetű filozófián alapul, hogy az Univerzum egységét ez az öt szín biztosítja, aki tehát ilyet fogyaszt, harmóniában és békében fog élni.
A savanyított, fűszeres harangvirággyökér, saspáfrányszár és spenótlevél: a család gyökerét (eltávozott ősök), a család szárát, azaz a fenn- és összetartókat (felnőttek) és a család leveleit, új hajtásait (gyerekek) szimbolizálják.
Jujube: a király jelképe. Minden jujube egyetlen nagy, kemény magot hordoz, amely olyan erős, akár az uralkodó. A megfogant gyermeket jelenti, kinek azt kívánják, hogy legyen egészséges és sikeres, mint egy nagy király, éljen, akár egy modern üvegpalotában, vagy éppen távoli vidékek hanok házában.
추석 잘 보내세요! – Boldog hálaadást!
A cikket írta: Csajka Edit
Források:
