Seochon (서촌, ejtsd: Szacson) a Gyeongbokgungtól (경복궁, Kjangbokkung) nyugatra található negyed Jongno-kerületben (종로구), neve is erre utal, jelentése: nyugati falu. Otthont ad több hanoknak, azaz hagyományos koreai háznak, a Csoszon-korszakban pedig udvarhölgyek, orvosok, írók, művészek éltek itt. Bár Seochon annyira nem híres, mint "testvére", Bukchon, és hanokból is kevesebbet találunk itt, mégis a negyedben számos történelmi nevezetesség látható, valamint filmekben, videóklipekben és sorozatokban is gyakran visszaköszön.
Seochon a mai napig megőrizte meghitt, barátságos, a régi Szöulra emlékeztető jellegét, ami annak is köszönhető, hogy a környéken lévő városfejlesztésre bizonyos korlátozások vonatkoznak, a történelmi és kulturális örökségek megőrzésének érdekében. Talán ezért is lehet, hogy a hátsó, kis utcák ma is ott találhatóak, ahol 100 évvel ezelőtt.
Ahogy a bevezetőből is kiderült, Seochon a történelem során főleg a középosztálynak adott otthont, akik társadalmilag valahol a yangbanok (양반, e.: jángbán, Csoszon-kori uralkodó osztály) és a köznép között helyezkedtek el, ugyanakkor ez a környék a szülőhelye Sejong (Szedzsong) királynak is, akihez – többek közt – a hangult is kötjük. A királyon kívül azonban számos híres művész és író élete fonódik a városrészhez.
A 17-18. században élt híres festő, Jeong Seon (정선, ejtsd: Dzsang Szan, 1676–1759) több mesterművét is itt, Seochonban készítette. Az Inwangsan-ról készült, emlékezetes tájképét (인왕제색도, Inwangjesaekdo, e.: Invángdzseszekdo) is itt alkotta, a hegyre ugyanis pont rá lehetett látni onnan, ahol élt.
Egy másik híres, 20. századi művész, Park No Soo (박노수, Pák No Szu, 1927-2003) is itt élt, ma egykori otthona látogatható, múzeummá alakították át. A 20. század történelmi viszontagságai miatt érdekesen keverednek Seochonban az építészeti elemek. A negyed Tongui-dong (통의동, e.: tongvidong) nevű részén a japán megszállás alatt japán hivatalnokok is éltek, ezért lehet látni a mai napig néhány épületen japán stílusú tetőt. A felszabadulás után főleg művészeti galériák költöztek ide.
Itt, Tongui-dongban található az úgynevezett Boan Yeogwan (보안여관, Boánjakván), ami a 20. század számos írójának és költőjének adott otthont, többek között itt élt és alkotott Seo Jeong-ju (서정주, e.: Sza Dzsangdzsu, 1915-2000), Kim Dong-in (김동인, 1900-1951) és Yi Sang (이상, e.: Í Száng, 1910-1937). Ma a Boan Yeogwan kiállítóteremként működik, de van itt kávézó és könyvesbolt is.
Ha pedig irodalomról van szó, nem hagyhatjuk ki a Daeo könyvesboltot (Daeo Seojeom, 대오 서점, e.: Deo Szadzsam) sem, amely Szöul legrégebbi könyvkereskedése. Ma már kávézóként üzemel, de megtartotta eredeti kinézetét, belül régi könyvek és tárgyak sorakoznak, ahol érdemes néhány fotót készíteni.
Természetesen Seochonban is találunk igazi street food fellegvárat, ez a Tongin piac (통인시장). A vásárhely 2012-es dosirak (도시락, ebédes doboz, ételdoboz) programjával vált igazán népszerűvé, aminek különlegessége (a megfizethető ár mellett) az, hogy nem wonnal, hanem a piac saját fizetőeszközével, az ún. yeopjeonnal (엽전, japdzsan) fizethetünk az ételért. A piac másik specialitása a gireum tteokbokki (기름 떡볶이, e.: girüm ttakbokki), ami a népszerű koreai étel pirított változata.
Érdemes tehát felfedezni a kevésbé ismert, de kincsekben gazdag negyedet, ha a fővárosban járunk!
A cikket írta: Pataki Petra
Forrás: koreatodo.com, visitseoul.net, bemariekorea.com, trazy.com, english.seoul.go.kr, english.visitkorea.or.kr, thesoulofseoul.net, koreatimes.co.kr, news.joins.com, maronniercasa.tistory.com, Dynasty Travel TV, KBS News
Képek forrása: happytownculturestory.tistory.com, kera.kr, en.wikipedia.org, b1942.com, timeoutkorea.kr, maronniercasa.tistory.com, english.visitkorea.or.kr
