A koreai történelmi drámákat nézve már biztosan sok mindent megfigyelhettünk a régi koreai emberek lakáskörülményeiről, érdeklődve kutathattunk különbségek után a nyugati és a koreai házak között, gondoljunk csak az íves tetőkre vagy a papíros tolóajtókra. Most nézzük meg részletesebben Korea ma is fennálló hagyományos városrészeit, vajon milyen is lehetett egy igazi Csoszon-kori lakóház!
A két legnépszerűbb hanok falu a szöuli Bukchon Hanok Falu és a Jeonju Hanok Falu. A bukchon-i hanok falut a Csoszon-korban (1392-1910) jómódú arisztokraták, a yangbanok lakták és ma is sok tehetős szöuli lakik itt. Ma azonban népszerű turisztikai látványosság is egyben, múzeumokkal, galériákkal és teaházakkal. A kerületet két Csoszon-kori palota is közrefogja, a Gyeongbokgung és a Changdeokgung, melyek mögött hegycsúcsok emelkednek, délre pedig modern felhőkarcolók magasodnak ki, így a kerületben járva a múlt és a jelen különleges harmóniáját is érezhetjük.
Egy hagyományos hanok, háttérben Szöul egyik jelképe, a modern Namsan Tower
A jeonju-i hanok falu az egyik legnagyobb hanokokból álló városrész Dél-Koreában, több, mint 700 hagyományos házzal. E házak egy része ma már vendégházként, teaházként, illetve étteremként szolgál, vagy épp kulturális és kézműves workshopokat tartanak bennünk, melyek keretében a látogatók megtapasztalhatják a régi idők mindennapjait. A kerület többek között otthont ad egy konfuciánus iskolának (hyanggyo) és a Gyeonggijeon szentélynek is, mely arról nevezetes, hogy itt látható Taejo király, a Csoszon-kor alapítójának hivatalos arcképe.
Hanok falu a mai Dél-Koreában
Mindenekelőtt azonban fontos megjegyezni, hogy a koreai építészek a ház megépítésekor figyelembe vették a táj elrendezését és az évszakokat is, továbbá a ház belsejét is fontos elvek alapján tervezték meg: ez a baesanimsu tudománya. Ideális esetben ház mögött hegyek húzódtak, előtte pedig folyó nyúlt el és a ház keletre vagy délre nézett, hogy elegendő napfény érje. A házakat agyagból, kőből és fából építették. Az ablakokat bab olajjal vízállóvá tett koreai papírból, hanjiból készítették. Emellett a házak felépítése különbözött régió és társadalmi státusz szerint is. A hűvösebb északi tájakon a házakat négyzet alakban építették, hogy szélvédettek legyenek és, hogy jobban bent tartsák a meleget, a középső régiókban L-alakúak voltak, a melegebb déli részeken pedig I-alakúak. Az előkelő yangban réteg házait tetőcserép (giwa) fedte, míg a közemberekét rizszsalma (choga).
Előkelő társadalmi réteghez tartozó család lakóházának rekonstrukciója
A koreai házak sajátossága az ondol, a padlófűtés: a szobákban a padló alatti kövek továbbították a konyhai tűzhely (agunge) alatt elégetett fa hőjét, télen is melegen tartva a házat, a füst pedig egy kéményen át távozott. Mivel a koreai társadalomban az időseket különleges tisztelet övezi, így a ház legmelegebb része számukra volt fenntartva. Ondol szinte minden háztartásban volt, társadalmi státusztól függetlenül. A maru pedig egy olyan szoba volt, ahol a padló meg volt emelve, így nyáron a levegő szabadon áramolhatott alatta, hűvösen tartva a szobát.
A konfuciánus elvek alapján a nőknek és a férfiaknak külön lakrészük volt, csak úgy, mint a vendégeknek és a szolgáknak is. A sarangchae, vagyis a férfiak lakrésze elől volt, az apák itt tanították fiaikat, továbbá itt fogadták a vendégeiket is. Az anchae, a nők és gyerekek lakrésze, a bejárattól távol eső, belső, illetve középső területeken helyezkedett el. A nők lakrészét még egy belső kapu is védte, valamint itt tartották a legtöbb családi eseményt is. A szolgák lakrésze a bejárat közelében kapott helyet és haengrangchae-nek hívták. Emellett volt egy külön szoba a ház hátuljában, a sadang, mely az ősök oltárainak adott helyet. A ház főkapujára (munganchae) általában minden évben jó szerencsét hozó feliratokat ragasztottak. A házat körül ölelő falakat (kkotdam) szintén hosszú életre és jó szerencsére utaló kínai írásjegyekkel és virágmintákkal díszítették.
Az összefoglalót írta: Baross Júlia
A képek forrása: korea.net
