Idén ismét egy nagy sikerű filmnek örülhetünk, ami hivatalosan ugyan amerikai produkció, mégis gyökerestől koreai mozi. Lee Isaac Chung alkotása nem kevesebb, mint 57 jelölést és 37 díjat könyvelhet el, s ki ne tudná, hogy az idei Oscar-gálán a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat most először vehette át dél-koreai művésznő, Youn Yuh-jung (윤여정, ejtsd: Jun Jadzsang) személyében. A nagyérdemű és a kritikusok egyhangúan szuperlatívuszokban beszélnek rendezőről, forgatókönyvről, színészi játékról – teljesen megérdemelten –, de most méltassuk magát a címszereplőt, „aki” nem más, mint egy szívós zöldségféle. 

„Jó szelecske fújdogál, te minari, hajlongjál, köszönetet így mondjál” - ezt a régi koreai mondókát szavalja halkan Amerika földjén kis unokájának a koreai nagymama, miközben a Dél-Koreából kicsempészett apró magvakat beletapicskolja a kis csermely iszapjába. De milyen is tulajdonképpen ez a szerény növény, és vajon Chung rendező mért pont őt választotta címadónak?  

A minari (koreaiul: 미나리) annak az évelő zöldségfélének a koreai neve, amit a tudomány oenanthe javanica néven tart számon, és amely egész Kelet-Ázsiában megterem, s ennek megfelelően megszámlálhatatlan néven ismerik. Emlegetik kínai zellerként, japán petrezselyemként, indiai köldökfűként, jávai mételykóróként, borgyökérként vagy vízi zellerként és vízi tormaként is. Elnevezés ide vagy oda, a népes borgyökér nemzetséghez tartozó zöldségfélék között bizony ez az egyetlen ehető fajta, mivel a többi rokon igencsak mérgező. 

Ahogy azt a filmben is láthattuk, a minari kedvenc élőhelye a patakpartok árnyas, nedves talaja – vagy az ehhez hasonló mikrokörnyezet, ahol aztán mindent ellepve, bőségesen burjánzik. Külleme azért változatos lehet, van, amelyik magasabbra nő, mérges zöld leveleivel erőteljesen büszkélkedik, és olyan is van, amelyik alacsonyabb, vékonyabb termetű, és gyengécske szárakon szerénykedik. Az azonban közös bennük, hogy igénytelenek, kevés törődéssel is beérik, és az is, hogy az előbb említett népes és mérgező rokonság miatt felismerésükhöz szakavatott szemre van szükség.

A nagymama és kis unokája elvetik a minari magokat (Jelenet a Minari c. filmből) 

Hogy megértsük, mennyire puritán egy növény ez a koreai minari, felidézünk egy sajtótájékoztató részletet, amelyen Chung rendező és többek közt a nagymamát alakító, immár Oscar-díjas Youn Yuh-jung is részt vett.

„Tudják, ez egy gyomnövényféle, amit mi végül is nagyon szeretünk megenni, és az ilyesmi igen jó szokás Koreában, mert…” – magyarázta volna a mester a kamerák előtt, amikor Youn hirtelen és élesen félbeszakította: „Ah, a minari egyáltalán nem holmi gizgaz, hanem igazi zöldség!” Mit volt mit tenni, a rendező kapitulált művének minari-szakértő nagyija előtt, megadóan ki is javította magát, majd arra is kitért, hogy miért éppen a minarira esett a választása, de erről majd később.  

Bizony, a minari mindeddig a koreai konyha csöndes, szolid és nagyon hétköznapi lakója volt, de roppanós, üreges szára és a dús, sötétzöld levelek különlegesen bizarr íze, amelyben egyszerre érezzük a sárgarépa, a zeller és a petrezselyem enyhén erős és fanyarkásan keserédes aromáját, igen kedveltté tette. A nagy sikerű film azonban hihetetlen sebességgel röpítette a magasba a minari csillagát, most mindenki újra felfedezte, és ki nem maradhatna a legdrágább éttermek menüsorából sem.  

Felhasználásának se szeri, se száma, nyersen, párolva, főzve, pirítva egyaránt fogyasztható, készülhet belőle pikáns ízű saláta (미나리무침, ejtsd: minári-mucsim), bele lehet keverni bibimbapba, kimcsibe, kedvenc toppingja a csípős és roppant népszerű hallevesnek (매운탕, ejtsd: meuntháng), valamint a többi sűrű levesnek is, mint például a kimcsi- vagy a szójabableves. Repertoárját tovább gazdagítja, hogy méregtelenítő hatása miatt a régi koreai medicinában fontos gyógynövényként tartották számon. Nyers fogyasztásra (persze némi szezámolajos koreai páclével vagy gocshugaruval, azaz csípős csilipaprika pehellyel felturbózva) az egyébként gyengébb lábakon álló, világosabb levelű fajtát ajánlják, míg robusztusabb testvére párolás, főzés után a már említett ételek pikáns ízesítője, melyeknek az erdei vízpartok vad, természetesen illatos aromáját kölcsönzi. 

Persze, étel alapanyagokról, hozzávalókról beszélni egy blogban mit sem ér valamirevaló recept nélkül. Íme két pofonegyszerű, könnyen elkészíthető ajánlatunk:    

Minari namul (미나리나물)

A koreai konyhában kicsit is jártas olvasónak nem kell bemutatni a namult. Azok kedvéért, akik még nem ismerkedtek meg vele: a koreai namul nem más, mint bármilyen ehető növény szára, gyökere, levele vagy friss hajtása a lehető legegyszerűbb és legváltozatosabb módon elkészítve, de mindig ízesítve vagy marinálva. Egyszerre sokféle namult illik az asztalra tenni, amelyek kiegészítő, kísérő (lényegében emésztést serkentő) ételekként szolgálnak. A koreai háziasszony számára a namul alaptudomány, és nélküle nincs terített koreai asztal.

Minari muchim (미나리무침)

A muchim (무침, ejtsd: mucsim) ebben az esetben valamilyen gazdagon ízesített, sűrű szósz, amelynek fűszerezése végtelen számban variálható. Röviden azt jelenti: ízesített, fűszerezett. A minari muchim példájára elkészíthetjük többek közt az uborka muchimot (oi muchim), vagy a nálunk népszerű medvehagymából, sóskából hasonló módon varázsolhatunk magunknak medvehagyma muchimot, sőt sóska muchimot is! Jól hangzik, igaz? De most beszéljünk a minaris változatról! Bár a hozzávalók listája hosszúnak tűnik, az elkészítés szinte gyerekjáték. Azért gyerkőccel vigyázat, csípni fog!  

Igen ám, csakhogy hol lehet nálunk hozzájutni magához a címszereplő zöldséghez? Nos, van egy jó hírem! Azt a fülest kaptam,hogy a nagyobb K-mart boltokban június-júliusban már meg tudjuk vásárolni, így nem maradunk e nélkül az életrevaló, szívós, bizarr aromájú növény nélkül, amely, ha neki való talajt talál, megfogan, szaporodik és csak úgy árasztja a természet vad, földszagú illatát. S talán most már azt is belátjuk, miért választotta éppen a minarit Chung rendező filmje címadójául. 

Tudják, az az érdekes ebben a gyom…., jól van, ebben a zöldségben, hogy csak a második évében indul meg igazán, de akkor nagyot megy, és teszi ezt azután, hogy egyszer meghal, majd visszajön. Így aztán a filmemben ott van ez a motívum. Ha lábra kel, már nem kell pátyolgatni. Jóllehet, nem nemes, de minden földben megmarad annak, ami volt. Számomra ez a sava-borsa az egésznek - egy semmi kis növény, ami költészetté válik.

Lee Isaac Chung, a Minari c. film rendezője

A cikket írta: Csajka Edit

Cikk és képek forrása: koreajoongangdaily.com, beyondkimchee.com, thekitchn.com, solon.com, kimchimari.com