’80-as évek, Arkansas. A koreai bevándorló Jacob Yi (Steven Yeun) feleségével, Monicával (Han Ye-ri), kislányával, Anne-nel (Noel Kate Cho) és szívbeteg kisfiával, Daviddel (Alan Kim) a semmi közepére költözik. Jacob a fejébe veszi, hogy gazdának áll, és hazai zöldségeket akar termeszteni a bevándorló koreai vásárlók számára. A férfi álma és az elszigeteltség megviseli Monicát, ezért Jacob odautaztatja Dél-Koreából anyósát, Soonját (Youn Yuh-jung). A különc nagymama úgy felforgatja a család életét, mint eke a talajt, de lehet, hogy éppen ez kell a család boldogulásához.

A tavalyi (és az azelőtti) évben az Élősködők (Parasite, 2019) c. koreai film példátlan sikerétől volt hangos a világ. A film sorra halmozta a rangosabbnál rangosabb díjakat, és a világon elsőként az Élősködők idegen nyelvű filmként elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat is. A dél-koreai filmesek után idén az Amerikába szakadt koreaiak villanthatják meg tehetségüket. 

A bevándorló családról szóló Minari 2021. február 12-én debütált a Sundance Filmfesztiválon, és mindjárt meg is nyerte a zsűri nagydíját, illetve a közönségdíjat az amerikai játékfilmes kategóriában. A film bezsebelte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjat is. Legközelebb az Oscar-gálán drukkolhatunk a Minarinak, hiszen 6 kategóriában is jelölték: legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Steven Yeun), legjobb női mellékszereplő (Youn Yuh-jung), legjobb rendező és eredeti forgatókönyv (Lee Isaac Chung), legjobb zene (Emile Mosseri).

Minek köszönhető a Minari hatalmas sikere? Az elsőrangú produkciós minőség mellett annak, hogy ez a film az amerikai álomról szól, méghozzá teljesen sallangmentesen. Yiék egy kaliforniai koreai diaszpórából érkeztek az ország szívébe, Arkansasba, az Ozark-vidékre. Az amerikai életformával és kultúrával már megismerkedtek, de az amerikai álom valóra váltása még hátravan. Jacob és Monica a jobb élet reményében érkeztek az országba. Jacob igazi pionír. Az ő álma az, hogy farmerként a maga ura lehessen, hogy dolgos munkával eltartsa a családját, és a társadalom hasznos tagja legyen. Ennek eléréséhez viszont túl sokat áldoz fel, a család a szétszakadás szélére kerül. Monica – teljesen érthetően – már az elejétől fogva nem rajong azért, hogy a gyermekeiket egy nyomorúságos mobilházban neveljék fel a semmi közepén. Legszívesebben visszaköltözne Kaliforniába, ahol viszont nincs távlatok férje számára. Úgy tűnik, Jacobnak választania kell az álma és a család közt.

Az amerikai álom mellett a másik fontos és érzékeny téma a bevándorlók letelepedése. Mivel Amerika a bevándorlók hazája, az országban a világ minden kultúrája és hagyománya keveredik. Tehát kézenfekvő lenne a rasszizmus tematikájának beemelése a filmbe. Ennek ellenére a Minari szinte egyáltalán nem él ezzel a lehetőséggel. A helyiek segítőkészek, és hamar befogadják a Yi családot. Az egyetlen megjegyzést egy kíváncsi kisfiú teszi Davidre: Miért olyan lapos az arcod? Amire David válasza a következő: Nem is lapos. És ezzel a két gyermek meg is beszélte a közöttük lévő külső különbségeket. Az úgynevezett „fly over state”-ek (lényegtelenebbnek vélt államok, amik felett csak átrepülnek a repülőgépek a fontosabbnak vélt keleti és nyugati parti államok között) miliője kicsit fura, kicsit idegen Yiék számára – és az lehet a nézők számára is. Viszont ez a társadalmi réteg összességében pozitív ábrázolást kap a filmben. Így a Minari nemcsak a külföldi bevándorlókkal szembeni, hanem az amerikai vidékkel szembeni előítélet is megdönti. És ez a jóindulat nem szokványos manapság.

A frissen plántált amerikai Yi család (Steven Yeun, Alan Kim, Youn Yuh-jung, Han Ye-ri és Noel Kate Cho)

A film mondanivalója mellett, nem mehetünk el szó nélkül a visszafogott, egészen leheletnyi finom szimbólumok mellett sem. Jacob egy húsüzemben kiscsibék válogatásával keresi meg a pénzt a farmra. Mivel a hímek/kiskakasok húsa nem olyan jó ízű, és tojást sem tudnak rakni – vagyis haszontalanok – máris mennek a kemencébe. Jacob sem akar haszontalan lenni, ezért is vágott bele álma megvalósításába. Nyilvánvaló szimbólum maga a nagymama, aki odaköltözésével egy csipetnyi Dél-Koreával fűszerezi meg a család életét. A legfontosabb szimbólum természetesen maga a címbéli minari, a koreai vízi borkóró (vagy vízitorma). A nagymama által behozott koreai növénymagok ugyanúgy gyökeret vernek az amerikai talajba, mint a Yi család.

A film stábjának nagy része – a növényhez hasonlóan – koreai származású amerikai. A rendező-forgatókönyvíró Lee Isaac Chung maga is koreai bevándorlók gyermeke, és egy arkansasi farmon nőtt fel. Leehez hasonlóan, a főszereplő Steven Yeun is bevándorló, a családja először Kanadába költözött, majd Amerikában telepedett le. Mindkettejük eddigi karrierjének csúcspontja a Minari. Leevel és Yeunnel ellentétben Han Ye-ri és Youn Yuh-jung ízig-vérig dél-koreaiak. Han népszerű színésznő Koreában, és most az amerikai nézők is megismerhették, megkedvelhették Monica szerepében.

A Minari egyértelmű sztárja azonban a különc nagymama szerepében Youn Yuh-jung, aki karakteréhez hasonlóan Dél-Koreából érkezett. A színésznőről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Youn immár bő 50 éves filmes karriert tudhat a háta mögött, igazi színészlegenda, Korea ékköve, a koreai nemzet Psota Irénje. Youn Yuh-jung a koreai mozi magyar kedvelőinek is ismerős lehet, ugyanis a színésznőt a korábbi Koreai Filmfesztiválokon is megcsodálhatták, pl. 2018-ban az Egy gyilkos asszony (The Bacchus Lady, 2016) címszereplő időskorú prostituáltjaként, 2020-ban pedig a Hahaha (2010) c. film főhősének anyjaként. A Minarinak köszönhetően Youn iránt olyan nagy az érdeklődés, amit még a népszerűbb K-popos fiúbandák is megirigyelnének.

Ahogyan azt a címben is megírtuk, a Minari egyszerű, de nagyszerű film az amerikai álomról. Chung rendező alkotása bár személyes és önéletrajzi ihletésű, mégis képes arra, hogy mindenkit megszólítva univerzális maradjon. A színészgárda a kicsiktől kezdve a nagyokig kitűnő, és itt ne feledkezzünk meg a gyerekekről, Alan Kimről és Noel Kate Chóról, valamint Will Pattonról sem! A Minari minden szempontból megérdemli a rivaldafényt, drukkoljunk neki az Oscar-díjátadón! 

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: vulture.com, imdb.com