Dél-Korea első űr sci-fije az egész világhoz hasonlóan megszenvedte a koronavírus okozta rendkívüli helyzetet. Az űrsepregetők a 2020-as év egyik hangos koreai mozifilm-sikere lehetett volna, végül a sorozatos halasztgatás után idén februárban került bemutatásra a Netflixen, ahol magyar felirattal meg is tekinthető. Szerencsére a mozis bemutatóval ellentétben a siker nem maradt el, Az űrsepregetők kitörő népszerűségnek örvend – nemcsak az elsőrangú látványának, de hatalmas szívének is köszönhetően.
A nem túl távoli jövőben, 2092-ben az alig élhető Föld bolygó már az utolsókat rúgja. A milliárdos zseni (Richard Armitage) egy bizonyos kiválasztott réteget (természetesen a tehetősebbeket) az új ígéret földjére, a terraformált Marsra juttatná. A sztratoszférán túljutott szegényebb réteg az űrszemét szedegetéséből, „sepregetéséből” próbál megélni. A Győzelem űrhajó szedett-vetett legénysége is vakmerő űrcowboyként tereli össze a zabolátlan űrszemetet. Hőseink szerencsétlenségükre – vagy éppen szerencséjükre – belebotlanak egy egészen kislányszerű androidba, Dorothy-ba (Park Ye-rin), aki különös kapcsolatban áll a természettel és a technológiával. Dorothy lehet a Föld megmenekülésének kulcsa, ám akkora vérdíjat tűztek ki a fejére, amit még az űrsepregetők sem utasíthatnak vissza.
Az író-rendező Jo Sung-hee egy évtizede dédelgette az űrkukásokról szóló filmtervét, egészen azóta, hogy 2009-ben megismerkedett az űrszemét fogalmával. A 10 éves fejlesztés és az 1 éves csúszás ellenére, Jo rendező meséje aktuális marad, mivel a fogyasztói társadalom máig csúcsra járatja a környezetszennyezést földön, vízben, levegőben, illetve már a világűrben is. Az ökológiai katasztrófára figyelmeztető komoly üzenetet Az űrsepregetők egy igazán szórakoztató akció sci-fi köntösbe bújtatja, ami bátran idézi meg az olyan elődöket, mint a Cowboy Bebop (1998) vagy Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997).
A multikulturális és –nacionális űrbéli társadalom egyaránt lehet futurisztikus és tiszta a jómódúak számára, illetve piszkos és ósdi a szegények számára. Az ütött-kopott Győzelem űrhajó rafkós, de kissé ütődött legénysége is legalább ilyen sokszínű. Tae-ho (Song Joong-ki) pilóta, az elnyomó rendszer egykori elitkatonája, aki karrierjét feladva az apaságot választotta, ám abban is csődöt mondott. Jang kapitány (Kim Tae-ri) tiszteletet parancsoló, kemény nő, vasmarokkal igyekszik kordában tartani szertelen beosztottjait. Tigris Park (Jin Sun-kyu), a hatóság elől bujkáló egykori drogbáró most gépészként próbál életet és energiát lehelni a rozsdás űrhajóba. Bubs (Yu Hae-jin) pedig leselejtezett harci robot, aki nem mellesleg transz. Egy férfihangú harci robot, aki valójában nőnek érzi magát. Ennek a különös csapatnak kéne döntenie a kis Dorothy, vagyis Kot-nim (Park Ye-rin) sorsáról. Vajon felül írja-e a pénztárca vastagsága az emberséget?
A fentiekből is látszik, hogy Az űrsepregetők nemcsak a szemetet tekinti újrahasznosíthatónak, hanem a társadalom peremére sodródott embereket is – és itt most természetesen nem az újrahasznosítható biomasszára, hanem a családi és a társadalmi reintegrációra kell gondolni. Mind hőseink, mind a szétszakadt társadalom, mind a pusztuló természet esélyt kap a megváltásra, a megújulásra. Talán az emberi lélek mégsem olyan sötét, mint a világűr.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: hancinema.net
