A koreai mozi rajongói közül bizonyára sokan látták a 2019-ben készült, A király betűi című, nagyszabású történelmi filmet, amelyben Nagy Sejong (ejtsd: Szedzsong) király már megroppant egészségében is óriási igyekezettel próbálja felemelni az írásbeliségtől megfosztott koreai köznépet. Tudósok, szerzetesek segítségével 1446-ban meg is született a mai napig is egyedülálló és könnyen elsajátítható koreai ábécé, a hangul. A patriarchális Csoszonban azonban az urak köreiben még sokáig nem számított előkelőnek a hangul használata, ám annál jobban kedvelték a királyi udvar hölgytagjai. Nos, így írta meg nagy szeretettel sorait az utolsó császárné is, a tragikus sorsú Min királyné.

A kínai karakterekkel kifejezett írásbeliség a Három királyság korai szakában (i.e. 57- i.sz. 668) érkezett meg a Koreai-félszigetre, és csak elenyésző kisebbség – főleg a tehetős férfitársadalom – kiváltsága volt. A gazdag családok nőtagjai lényegében csak a 15. századtól kezdve tanulhatták meg a betűvetést, amikor 1446-ban, a koreai nyelv sajátosságain, egyben tudományos alapokon nyugvó hangul-írást is hivatalossá tették. Bizony, sokáig ez is maradt az ő írásuk, mert a férfitársadalom előkelőségei hivatalból továbbra is a kínai karaktereken nyugvó hanja írásmódot követték, ezzel is kifejezve a társadalmi elithez való tartozásukat. Bár a királyi annálék elsöprő többsége nagyon sokáig még hanja írással készült, főleg a magánlevelezésekben olyan írásos emlékek maradtak fenn, amelyek a „király hangul betűit”, azaz a sajátosan új koreai ábécét használták. Bizonyított, hogy leginkább ezek az írások árulkodnak olyan fontos emlékekről, mint a szóbeli nyelvhasználat vagy éppen a helyi dialektusok adott, a korra jellemző sajátosságai.    

Romantikus ablak a múltra

Hinnétek-e, hogy a Csoszon-korban a férfiak nagy gonddal, ecsettel, szépséges hanji papírra vetett – és nyilván hölgyeknek szóló – magánlevelei is többségében hangul-írással születtek? Pedig, bizony így volt!  Az ünnepnapi köszöntéseket, a sokszor bizalmas vallomásokat mind-mind hangullel írták , csakúgy, mint egy-egy halálesetről szóló tudósítást vagy a titkos randevúmeghívásokat. Ezek az emlékek legtöbbször családi sírokból vagy hagyatékokból kerültek elő, így Na Singeol nagyúr (1461-1524) későbbi feleségéhez hanjával kevert, de többségében hangullel írott, szemérmesen szerelmes sorai is. 

Hangul betűkkel azonban továbbra is elsősorban a nemesi és uralkodó osztályhoz tartozó nők, így a királynék, a hercegnők és az udvarral közeli kapcsolatban élő hölgyek írtak. Az is kiderült, hogy a királynék levelei legtöbbször a legszebb kézírású udvarhölgyek ecsetjei alól kerültek ki, méghozzá tollba mondva. Korea utolsó császárnéja, Myeongseong királyné (명성, ejtsd: Mjangszang, 1851-1895), az utolsó koreai uralkodó, Gojong király (később császár, 고종, ejtsd: Kodzsong) felesége azonban saját kezével írta meg csudaszép hangul-betűivel tartózkodó, mégis mély érzelmektől fűtött leveleit. Ám, mint kiderült, korántsem királyi férje, hanem távoli rokona, egyik unokafivére számára.  

Szeretetről, törődésről tanúskodó, gyengéd szavak

A Csoszon-kor legnagyobb és legszebb hangullel írt gyűjteményét éppen annak a Min-bi királynénak 146 saját kézzel írt leveléből álló kollekciója képezi, kinek tragikus sorsáról nemrégiben egy szívbemarkoló musicalt is láthattatok a Koreai Kulturális Központ online közvetítésének köszönhetően. Figyelemreméltó, hogy a 146 levélből 136 szól Min Yeong-sonak, akinek a királynénak címzett leveleit nem sikerült fellelni, s melyek vagy elvesztek, vagy gondos kezek eltüntették. A fennmaradó tízből Min-bi öt levelet írt egy másik unokafivérének, Min Eung-siknek, ötöt pedig ez utóbbi fiának.    

Ám akihez leveleinek elsöprő többsége szólt, az Min Yeong-so, a távoli rokon, kit a királyné szenvedélyes csodálójaként és hűséges követőjeként tartanak számon a történészek.

 A levelek mindig a következő felütéssel kezdődnek: „Olvasva üzenetét, biztosíthatom, hogy a múlt este óta semmi rossz vagy kellemetlen nem történt velem”. E szavak kétségkívül arról tanúskodnak, hogy a királyné választ küldött Min korábbi üzeneteire, melyek a jelek szerint minden áldott nap megérkeztek hozzá. Ezek után mindig kifejezi abbéli reményét, hogy Min Yeong-so és családja (felesége, kisfia) jó egészségben vannak, majd udvariasan beszámol királyi férje hogylétéről, valamint tudósít a Keleti palota, azaz a koronaherceg lakosztályát érintő helyzetről is. Ha az idő hidegre fordult, mindig óvva intette unokatestvérét a betegségektől. Magáról szólva a királyné szinte mindig arról biztosította Min Yeong-sot, hogy ő jól van, a betegségek elkerülik, s ne aggódjon felőle.

Jellegzetes kalligráfia és dekoratív hanji papír

A királyné kézírása egy szabad és szuverén lélekről tanúskodik. Abban a híresen szép stílusban ír kiemelkedő módon, amit a koreai kalligráfiában „palota-stílusként” ismerünk, s amely a késő-Csoszon korban vált igazán nagy kedvenccé, főleg a királyi udvar, illetve a nemesség hölgyeinek köreiben.

A gungche, azaz palota-stílus

Ez a stílus komoly belső összeszedettséget kíván, mely képes harmóniába rendezni a karakterek szabad áramoltatását a záró betűsor fegyelmezett, függőleges rendjével. A királynő hanji papírja a legtöbb nemesi udvarházban használthoz képest különleges minőségű, finom eleganciával kiművelt volt. A hagyományos matt színtől eltérően legtöbbször halvány rózsaszín, sárga, zöld vagy éppen lila árnyalatú papírra vetette a függőleges sorokat, melyek hátterét sokszor díszítették különféle stilizált festmények, hegyek, sziklák, bambuszágak, szilvavirágok lótuszok, pillangók, de még büszke kakasok is.

Min-bi királyné életéről, a koreai nép felemeléséért tett erőfeszítéseiről, egy forrongó politikai és történelmi korban tanúsított hősiességéről, majd szörnyű kivégzéséről számtalan film, sorozat, regény, tanulmány, sőt immár musical is született. Ám szabadságot éltető, talán titkon szerető és mindvégig hűségesnek maradó lelkéről igazán csak írásai vallanak: ránk maradt mesélő levelei, a királyné betűi.   

A cikket írta: Csajka Edit (Lee Jong-deok, a Csoszon-kor hangul íráskutatójának tanulmánya alapján)

Képek forrása: Koreai Nemzeti Palotamúzeum, Pinterest

Borítókép: illusztráció a Saimdang, the Herstory c. sorozatból