Köztudott tény, hogy a koreai nép saját ABC-vel rendelkezik. Az is köztudott, hogy ezt az ABC-t, a Hunmindzsongumot (mai nevén: hangul) Nagy Szedzsong király alkotta meg és terjesztette el az 1440-es években. Az már kevésbé köztudott, hogy ez az ABC egy mesterségesen megszerkesztett rendszer, egyszersmind egy rendkívüli, tudományos csúcsteljesítmény. Azt viszont senki sem tudja, pontosan hogyan is született meg Hunmindzsongum. A The King’s Letters (A király betűi, 2019) egy földhözragadt, szívmelengető és emberbarát teóriát vázol fel a szűk 6 évszázados eseményekkel kapcsolatban.
A király is tudja, hogy a hangképzés forrását a szájban kell keresni
Nagy Szedzsong király uralkodásáig Korea, vagyis akkori nevén Csoszon hivatalos írásmódja a kínai volt. Azonban Szedzsong király úgy vélte, a kínai logografikus írás nem megfelelő a koreai nyelv szépségének és sajátosságainak kifejezésére, ráadásul emiatt az egyszeri kisember sem fog megtanulni írni és olvasni. Szedzsong a koreai nép jövőjét az írás és az olvasás demokratizálásában látta, ezért eltökélte, hogy egy olyan sajátos koreai írásmódot fog megalkotni, ami mindenki számára egyértelmű, logikus és könnyen tanulható. A koreai ABC, a hangul a nép nemzeti kincse, Korea nemzeti identitásának egyik legfontosabb mérföldköve. Ezért is merész húzás, hogy Jo Chul-hyun rendező (A trón, 2015) leszámol a hangul születése körüli mítoszokkal, és húsvér emberré deheroizálja Nagy Szedzsongot.
Szedzsong király (Song Kang-ho) megkeseredett uralkodó, élete csupa bűnbánat. Királyi teendői hidegen hagyják, a háta közepére kívánja az udvari etikettet és az azt övező színjátékot, képmutatást. Csak egyetlen dolog érdekli igazán: a nép számára létrehozni a koreai nyelvhez méltó írásmódot. A palota konfuciánus méltóságai persze azonnal kifejezik nemtetszésüket, hiszen az írási és olvasási készség elterjedése az ő pozíciójukat is megingathatná. Ezért Szedzsong király a legnagyobb titokban megbízza az állam által semmibe vett buddhista szerzeteseket, élükön Shinmivel (Park Hae-il), hogy nyelvészi tudományaikat latba vetve segítsenek neki megalkotni az új ABC-t. Szedzsong és Shinmi személyében látszólag két ideológia és társadalmi osztály csap össze. Valójában mindkét félnek engednie kell saját elképzeléséből a közös cél és a közjó érdekében.
Filmes szempontból hálátlan és igen nehéz feladat az olyan történelmi sarokkövek megfilmesítése, amelyek egy egész országot és nemzetet határoznak meg. Nagy az esély arra, hogy a pátoszi hang és a történelmi személyek piedesztálra emelése kínosan alacsony színvonalat eredményez – elég csak magyar fejjel a Honfoglalásra (1996) vagy a Sacra Coronára (2001) gondolni. Mivel a lingvisztika nem a leglátványosabb mozis alapanyag, ezért a The King’s Letters Szedzsong király és Shinmi szerzetes párosának kapcsolatán keresztül meséli el az elképzelt eseményeket. A film a pátoszi hangot teljesen mellőzi, és egy emberibb, földhöz ragadtabb oldalát mutatja meg a történelemben feljegyzett (és fel nem jegyzett) figuráknak.
Szedzsong király szerepében a mindig jó Song Kang-hót láthatjuk, akitől nem idegen a történelmi királyok megformálása, ugyanis Jo Chul-hyun rendező korábbi történelmi filmjében, A trónban (The Throne, 2015) is királyt alakított. A trón rideg és vasmarkú Jandzsó királyával ellentétben Song ezúttal igazán szerethető Szedzsong királyként. A film is és Song is egyszerű, meggyötört, de mégis méltóságteljes embernek képzeli el a legendás uralkodót. A király mellé kell egy ellenpólus is, ezt pedig Park Hae-il biztosítja az elképzelt karakter, Shinmi szerzetes személyében. Shinmi egy magabiztos, konok, érzelmekkel és élettel teli figura, aki nem fél szembe menni a király akaratával. Song Kang-ho és Park Hae-il párosa a hátán viszi a filmet, de az apróbb szerepekben megjelenő színészek is hamar a néző szívébe lopják magukat a jól megírt, kedves és olykor humoros forgatókönyvnek köszönhetően.
A kedves, nézőbarát és mítoszromboló felfogású történet ugyan nem nyerte el egyöntetűen a koreai közönség tetszését, de magyar szemmel nézve nagyon jól működik a sztori. A Szedzsong királyt övező feltétel nélküli tisztelet feladása életszerűbbé, emberibbé teszi a Hunmindzsongum, vagyis a hangul megalkotásának nagyszerű történetét. Éppen a sztori kedves humora az, ami az egyszeri néző számára is fogyaszthatóvá, élvezhetővé teszi a koreai lingvisztika és az ABC születését. Az abszolút történelmi hitelesség helyett a The King’s Letters könnyed és szerethető mozi, ami ugyanakkor egy gyorstalpaló ismeretterjesztő filmként is működik. Kár lenne kihagyni, hiszen nemcsak jobb kedvűek, de okosabbak és tájékozottabbak is leszünk a film megtekintése után.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: mydramalist.com, pinterest.com, djuna.kr, youtube.com
