Az egykori pehelysúlyú profi bokszoló, a szétszórt és félszeg Pjonggu (Um Tae-gu) egy pici edzőteremben gondnok. A nagy visszatérésen fáradozik, de főnöke, az egykori edzője (Kim Hee-won) nincs túlzottan elragadtatva az ötlettől. Minden megváltozik, amikor új tag érkezik az edzőterembe az energikus és életvidám lány, Mindzsi (Hyeri) személyében. Mindzsi hatására a zárkózott Pjonggu megnyílik, és megosztja a lánnyal saját, különleges technikáját, a phanszori-bokszot. A fiú újra edzeni kezd, ám a boksz iránti szeretete akár az életébe is kerülhet, mivel krónikus traumatikus enkefalopátiában szenved.
Pjonggu előtt korábban ígéretes bokszkarrier állt
Mind ismerjük azokat a képzeletbeli vagy valós, jobb sorsra érdemes ökölvívókat, akik Rocky Balboa (Rocky, 1976) óta majd’ féléves rendszerességgel kerülnek a mozivásznak ringjébe, hogy a nézők könnyes szemmel legyenek tanúi a hős megváltásának. Hogy a közelmúltból felidézzünk néhány példát, ilyen film a 2010-es A harcos (The Fighter); a 2011-es Warrior – A végső menet (Warrior) vagy – hogy ne menjünk túl messze Rocky házától – a 2015-ös Creed: Apollo fia (Creed), és még sorolhatnánk a végtelenségig. Ebben a témában nehéz dolog, sőt, lehetetlen újat mutatni, ez legutóbb is csak Clint Eastwoodnak és Hillary Swanknek sikerült a 2004-es Millió Dolláros Bébivel (Million Dollar Baby). Ebben a súlycsoportban már az is eredmény, ha a filmkészítők tisztességes iparosmunkát tesznek le az asztalra.
Ebbe a mezőnybe került be Jung Hyuk-Ki rendező Kótyagos bokszolóm (My Punch-Drunk Boxer, 2019) – Jung nem mellesleg másodmagával írta a forgatókönyvet is. A Kótyagos bokszolóm a bunyós sportfilmek minden jól bevált kliséjét felvonultatja, amivel nem rína ki a mezőnyből. Jung rendező, ahogyan a filmbéli főhőse is, egyetlen egy lapra teszi fel a sikert: a phanszori-boksz lehetetlen ötletére. Pjonggu a phanszori, a koreai népi opera ütemeire bokszol, miközben partnere dobszóval kíséri. Sőt, egy külső narrátor/énekes a phanszori szabályai szerint meg is énekli az eseményeket. Ez a rendhagyó elképzelés nemcsak hogy őrült, hanem egyúttal szenzációs is!
A phanszori-boksz mellett természetesen más erényei is vannak a filmnek. A Kótyagos bokszolóm képi világából árad a megkapó egyszerűség és visszafogottság, egy afféle kedves, vidéki hangulat. A pasztellszínek és a sokszor egészen lapos totálképek szinte színházi hangulatot kölcsönöznek az egyes képeknek. A visszafogottság a színészi játékra is igaz, a figurák nem túl összetettek, de annál kedvesebbek. A főhős Pjonggu szerepében Um Tae-gu meggyőzően játssza a mozgáskoordinációs problémával küzdő, tétova beteget, akit csak a phanszori-ütemek tudnak stimulálni. Mindzsi szerepében a Girl’s Day K-pop csapat egykori énekese, Hyeri mutathatja meg színészi tehetségét. Hyeri helyzetében az az igazán különös, hogy énekes mivolta ellenére nem az énekesi kvalitásait kell megcsillogtatnia, hanem a ritmusérzékét a csanggun dobolva. Um Tae-gu és Hyeri párosa pont olyan jól működik, mint a boksz és a phanszori összeboronálása. A Kótyagos bokszolóm egyszerű, de nagyszerű iparosmunka, amit éppen a különös – és különleges – phanszori-boksz ötlete emel a középszer fölé, a bokszfilmek bajnokai közé.
A film Magyarországon is megtekinthető lesz a 13. Koreai Filmfesztivál keretén belül. Bővebb információ: koreaifilm.hu (a szerk.)
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: 13. Koreai Filmfesztivál, Koreai Kulturális Központ
