Szöul néhai polgármestere, Park Won-soon 2017. május 20-án a következő mondatot szőtte bele avatóbeszédébe a híres belvárosi gyalogoshíd, a Seoullo 7017 (서울로 7017, ejtsd: Szaullo) átadásakor: „Egy művészi alkotásnak nem feltétlenül kell szépnek lennie”. Ezt persze nem a fákkal, növényekkel gyönyörűen beültetett, kilométernyi hosszú felüljáróra értette, hanem a mellette ideiglenesen felállított művészi kompozícióra, melyről a közönség alig tudta levenni a szemét, ám cseppet sem az elragadtatás okán.
A legtöbb világvárosnak megvan a maga műemlék-lenyomata, ami akár az emblémája is lehetne. Ami Rómának a Trevi-kút szoborcsoportja, New Yorknak a Szabadságszobor, Szentpétervárnak Nagy Péter cár híres bronzlovas emlékműve, az angoloknak a Piccadillyn található Eros szobor, az nekünk a gellérthegyi pálmaágas Szabadságszobor. Az emlékmű, „A szobor”, amiről egy város vagy ország már messziről megismerszik, amit le sem tagadhatna. Természetesen Szöulnak is van ilyen emblematikus műalkotása, példának okáért Nagy Sejong király vagy éppen a japánverő, hős tengernagy, Yi Sun-shin (이순신, ejtsd: Í Szunsin) emlékműve a Gwanghwamun téren. De mi a helyzet sok más, több tucatnyi köztéri szoborral, melyekkel a művész szándéka az, hogy gyönyörködtesse, elgondolkodtassa vagy éppenséggel fölrázza az addig mit sem sejtő járókelőt?
A művész szabadsága szent és vitán felüli. De mi van akkor, ha a közterek köznépe nem érti, nem ér fel odáig, sőt egyenesen hajmeresztőnek találja? Sokan bólogatnak mosolyogva, mert így illik, de elfordulva már csak zavartság és gombócérzés jelentkezik gyomortájt. Cserkésszük most be Szöul néhány köztéri műalkotását, melyekért horrorisztikusra becsült művészi és pénzbeli értékük ellenére a közterek köznépe egy árva yangot (양, ejtsd jáng = 1892-1902 között használt pénzérme) sem adna, s hacsak teheti, messziről el is kerüli.
A CIPŐFA
Nem tévedés, nem facipő, hanem Cipőfa, amire a bevezetőben már céloztunk, s ami mindössze kilenc napot élt meg, 2017. május 20. és 29. között. Igaz, eredetileg is ideiglenesre tervezték felállítását, ami akár végleges is lehetett volna, ha elnyeri a nagyérdemű járókelő tetszését. De nem így történt. A Szöul-pályaudvar és a fent említett gyalogos felüljáró szomszédságában 30 ezer pár (!) használt, kitaposott cipőből, papucsból, surranóból nőtt ki egy hatalmas, hosszan elnyúló mű. Az alkotás készítője, Hwang Ji-hae szerint: „Régi cipőink mindarra emlékeztetnek bennünket, amit elvesztegetünk és ami hiányzik – a természetre és azokra a dolgokra, amiket eldobunk.”
„Nagyon hatásos” – nyilatkozta egy 32 éves londoni újságíró, aki kutyafuttában városnézést ejtett meg, mielőtt elcsípte hazafelé tartó repülőjáratát. ”Olyan, mint egy hatalmas vízesés, csak itt öreg cipők zuhannak alá. Óriási!”
A hazaiak azonban nem voltak ilyen lelkesek. Egy 67 éves szobrászművész szerint kolleganője túl messzire ment: „Teljesen kiábrándító. Micsoda pénzkidobás!” Ebben lehetett valami, mert a pár nap múlva elbontott kompozíció 100 millió wonba (kb. 90 000 US dollárba) került Szöulnak, plusz a rengeteg munkás bére, akik a 17 méter magas és 100 méter hosszú alkotás megépítésén, majd bontásán és eltakarításán dolgoztak – méghozzá védőmaszkban. Ám nem csak az idősebb művészek csóválták a fejüket, egy 28 éves építész is lesújtóan nyilatkozott: „Építészeti- és iparművészeti egyetemet végeztem, de ez itt kiborított. Botrányos és groteszk.” A hétköznapi járókelők meg csak értetlenül bámészkodtak vagy elfintorodtak, megszaporázták lépteiket a közelében, mert ahogy mondák: „az a hatalmas hegy úgy bűzlött, mint az ötvennapos záptojás”.
A GYÜMÖLCSFA
Egy igencsak neves szobrászművész, Choi Jeong-hwa (최정화 , ejtsd: Cshö Dzsang-hvá) alkotását 2015 áprilisában állították fel a Dél-Koreai Nemzetgyűlés, azaz a Parlament épülete előtt. A hétméteres, 2,5 tonnát nyomó, színpompás szoborkompozíció zöldségek és gyümölcsök halmaza, van ott sárgarépa, krumpli, alma, görögdinnye, s minden, ami jól mutat egy zöldségpiac pultján. Ha nem lenne nyilvánvaló, mit látunk, egy tábla igazít el a mű alatt: „A színes gyümölcsök és zöldségek kavalkádja a bőség, a harmónia, a boldogság és a valóra vált álmaink üzenetét hordozza”. A „Gyümölcsfát” eredetileg egy kulturális kiállításon mutatta be a művész, később az a döntés született, hogy a Nemzetgyűlés épülete közelében kell felállítani, hogy a nevezetes házat látogató turisták is megcsodálhassák. Hogy mennyire csodálták meg, nem tudjuk, de pár hónappal később a Parlamenttől odébb eső Emlékcsarnok távolabbi, keleti sarkára helyezték át. A művelet 17 millió wont (kb. 14 ezer USD) emésztett fel, ami már csak hab volt a tortán ahhoz a 120 millió wonhoz képest (kb. 100 ezer USD), amit a Kulturális, Sport és Turisztikai Minisztérium fizetett ki az installációért. Egy, a parlamentben dolgozó ügyvéd szerint „érthetetlen, hogy miért éppen ide rakták, semmi köze a Tisztelt Házban folyó munkához”. Megszólalt persze a köznép is, s nem fukarkodtak a jelzőkkel sem: „giccses”, „visszataszító”, „olyan, mint egy felmetszett emberi agy, émelyeg a gyomor tőle”, „semmi értelme”. Maga a művész is nyilatkozott a kompozícióról és úgy általában a saját alkotásairól: „Azt hiszem, gyönyörűek, de haszontalanok”. A „Gyümölcsfát” 2018-ban elárverezték.
GANGNAM STYLE
Ki ne hallott volna Psy-ról és az ő „Gangnam Style” című, 2013-as bombasikeréről, aminek nemcsak a zenéje robbant be az egész világon, de különleges lovaglós-táncos koreográfiáját tízezrek próbálgatták a tükör előtt vagy a partikon. Maga Psy sem tudott azóta olyan nótát összerakni, ami akár csak nyomába eredhetett volna ennek, viszont a jellegzetes kézmozdulat 2016-ban egy hatalmas, ötméteres szoborban manifesztálódott, amit hol máshol, mint a Gangnam-negyed tőszomszédságában található Coex Központ előtt állítottak fel. Mondhatni, Psy kezét emlékműbe öntötték. A bizarr hatást csak fokozza, hogy amikor a szenzorok mozgást érzékelnek, kigyúlnak a fények, és rázendít a híres talpalávaló. A Gangnam-gu Hivatalnak mintegy 410 millió wonba fájt (kb. 343 ezer USD) a könyöktájt levágott két kéz, amelyet az összes prospektus kötelező megállóként hirdet minden hazai és külföldi turista számára. Ám a helyieknek, úgymond, nem jött be, többnyire felvonták a szemöldöküket, még többen elhúzták a szájukat, megint másokban afféle horrorfilmes élményt keltett.
„Lehet, hogy sok külföldi el lesz ragadtatva, de szerintem a koreaiaknak ez nem tetszik. Miért, miért? Mert nem tetszhet! Hát hogy néz ez ki? Ez egyszerűen abszurd. Csonkolt kezeket kitenni az utcára…” méltatlankodott egy errefelé dolgozó lány. Személyes kedvencem egy olyan, a Gangnam-negyedben lakó úr véleménye, akinek aztán tényleg kéne tudni, miről van itt szó: „Én először azt hittem, hogy valami karórát fognak vele reklámozni”, és tanácstalanul pislogva vonogatta a vállát.
A GAZDATEST KIMÁSZIK A FOLYÓPARTRA
A megszámlálhatatlan filmes nagydíjat bezsebelő rendező, Bong Joon-ho 2006-ben alkotta meg nagyhírű, hatalmas port kavaró horrorfilmjét, a Gazdatestet (The Host). A mester persze nem csinál csak egy önmagáért való horrormozit, aki látta, tudja, hogy a Han folyóban egy hatalmas, rémisztő teremtmény születik, ami nem másnak, mint a vízbe dobott rengeteg kemikáliának és egyéb rettenetes szeméthalmaznak köszönheti létét. Így persze, az embernek. Ám ahelyett, hogy hálás lenne, a vérszomjas vízi dúvad időről időre lecsap és kegyetlenül szedi áldozatait a part közelébe vetődők közül, terrorizálva az egész szemetelő várost.
Bong rendező számítógép-teremtette, animált szörnyetege pár év múlva megihlette a főváros vezetését, majd 2015 januárjában a Mapo és a Wonhyo híd között húzódó, folyó menti parkban meg is jelent a 3 méter magas, 10 méter hosszú fenevad élethű szobra, farka szinte vészjóslóan csapkodja a homokot, és nem kevesebbet nyom, mint 5 tonnát. A megrendelő főváros el volt ragadtatva, még amatőr fotóversenyt is hirdetett, és úgy nyilatkoztak a médiának, hogy olyasminek szánják a bestia szobrát, ami majd emblémájává válik a Han folyónak, és talán úgy fognak miatta ideözönleni a turisták, mint Párizsba az Eiffel-toronyhoz. A közterek köznépe azonban nem szereti. Van, aki szánalmat keltően gagyinak találja, van, aki undorítónak, megint mások rossz poénnak, de félelmetesnek senki, még a kicsik sem veszik komolyan. Egy riporter megszólított egy ötévest: „Milyen érzéseket kelt benned a szörny?” A gyerek összevonta kicsiny szemöldökét és visszakérdezett: „Milyen szörny? Ja, ez? Semmilyent. Ez csak egy nagy, buta szobor, nem látja a néni?”
A cikket írta: Csajka Edit
Cikk és képek forrása: Fashion News, Yonhap News, koreatimes.co.kr
