A közelmúltban Budapesten jártak olyan koreai szupersztárok, mint a Seventeen fiúcsapat, vagy épp a BTS tagja, Jungkook; az éves koreai filmfesztiválon pedig Kim Hee-jung filmrendező és Park Ha-sun színésznő is tiszteletét tette. Persze, rajtuk kívül is gyakran találkozni nálunk koreai turistákkal, miközben az itthon talán kevéssé ismert, hogy a dél-koreai állampolgárok csupán harminc éve utazhatnak szabadon.
A rendszerváltás előttről sok magyarnak vannak – akár felnőttként, vagy még akár gyerekfejjel szerzett – emlékei arról, hogy volt idő, amikor az utazás egyfajta kiváltság volt. Kék és piros útlevél, csak három évenként engedélyezett (vagy épp nem engedélyezett) nyugati utazás. Szűkös és fejenként számolt valutakeret, ami miatt egy bécsi bevásárlókörútra a kisgyereket és a nagymamát is bepakolta a család a kocsiba, hogy hivatalosan elég pénzt vihessenek magukkal a határon túlra.
Meglepő lehet, de valami hasonló zajlott akkoriban Dél-Koreában is. Ami a XX. század második felét illeti, a koreai háború, majd az azt követő gazdasági nehézségek miatt sokáig nem volt értelmezhető a külföldre irányuló dél-koreai turizmus. A hatvanas évektől kezdve ráadásul állami korlátozások is érvényben voltak, és csak szűk körben állítottak ki útlevelet – főleg az üzleti ügyekben, vagy műszaki képzésre utazók juthattak külföldre. Ennek egyik oka volt, hogy minimalizálni akarták annak a lehetőségét, hogy az állampolgárok esetleg kommunistákkal kerüljenek kapcsolatba. A vízumkérelmezés során pedig még azoknak is szigorú feltételeknek kellett megfelelniük, akik jogosultak voltak a kiutazásra, így angol nyelvi tesztet kellett teljesíteni és antikommunista képzésen részt venni. A pusztán városnézés vagy országlátogatás céljából történő külföldi utazás a dél-koreaiak számára egészen a nyolcvanas évekig teljesen tilos volt.
A szigorú szabályozásokat ráadásul az is táplálta, hogy ezzel akarták elejét venni, hogy a turisták külföldre vigyék – és botor módon holmi szórakozásra és pihenésre verjék el – azt a pénzt, amit otthon bankban tartva a gazdaság felpörgetésére is lehetne használni. A külföldi valuta kiáramlását azért is akadályozták, mert azzal gyengült volna a koreai von a dollárral szemben.
1988-ban Szöulban zajlottak a nyári olimpiai játékok, ennek során megnőtt a lehetőség a helyiek számára a külföldiekkel való közvetlen vagy közvetett kapcsolatteremtésre. Az olimpia sikeres megrendezése csak fokozta a koreaiak vágyát, hogy világot lássanak, főleg, hogy az 1980-as évek végére a gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően javultak az anyagi lehetőségeik is.
Az útlevél csak kevesek számára volt elérhető Dél-Koreában, amíg a szabályok 1983-tól kezdődő, fokozatos enyhítése után 1989. január 1-jén lehetővé nem vált, hogy minden állampolgár szabadon utazhasson külföldre. (A közeli dátum miatt érdemes megemlíteni, hogy ugyanattól a hónaptól, 1989. január 29. óta ápol hivatalos diplomáciai viszonyt Magyarország és a Koreai Köztársaság.)
A kiutazási tilalom feloldásával hirtelen tömegével indultak hátizsákos, fiatal koreai turisták Európába, ezzel egy időben pedig elképesztően népszerűvé váltak az egzotikus úti célokra szervezett nászutak. A liberalizálás után heteken belül úgy megugrottak a szomszédos célállomásokra, például Tajpejbe, Hongkongba vagy Bangkokba irányuló repülőjegy-foglalások, valamint a délkelet-ázsiai társasutazásokra befizetők száma, hogy a viszonylag kevés utazási iroda nem győzte a rohamot. Csak 1989-ben mintegy 1,21 millió dél-koreai utazott külföldre, több mint kétszer annyian, mint ahányan a már jócskán fellazított kiutazási szabályok teljes eltörlése előtt.
Az 1990-es évek közepére aztán az egyetemi élet részévé váltak a hátizsákos utazások, a nyári szezonban sokan heteken át tartó utakra indultak, elsősorban európai országokba. Az egyetemista korú turisták nem bánták, ha éjszakai vonatokon aludtak, és ha étkezésre például egyetlen zsemle jutott, ha így a szűkös költségvetésből minél többet lehetett felfedezni a világból. Egyre több utazási iroda állt elő a nekik szóló ajánlatokkal, és ehhez elég volt az egyetemi campusok körül plakátokat kirakni. Egyszerűen szomjaztak az új kulturális élményekre a koreai fiatalok.
Az egyetemisták mellett az utazási irodák másik fontos célcsoportjává a nászutasok váltak. A kiutazási szabályok eltörlése előtt a friss házasok körében ma is népszerű Csedzsu-szigete, illetve az egyik koreai őskirályság, Silla egykori fővárosa, Kjongdzsu számítottak a bejáratott helyszíneknek a mézeshetek eltöltésére. (Az állami vasúttársaság még különvonatot, speciális nászutas-járatot is üzemeltetett az ifjú házasok részére.)
1989 januárja után azonban, amikor már megkötések nélkül lehetett külföldre utazni, a Kimphói nemzetközi repülőtér zsúfolásig megtelt az egzotikus helyeket választó ifjú párokkal, különösen a májustól októberig tartó esküvői főszezonban. Egyszerűen sikk volt külföldön tölteni a nászutat, a kilencvenes években Guam, Saipan és Hawaii számítottak az igazán népszerű helyeknek – és aki egy kicsit is adott magára, annak muszáj volt követnie a trendet. Az ezzel viccelődő jelenetek a mai napig elcsíphetőek a dél-koreai filmekben, mint például a 2022-ben bemutatott Az élet gyönyörű (인생은 아름다워) című drámában, ahol a feleség azt veti a férje szemére, hogy bezzeg ők otthon mentek nászútra a 90-es években, amikor pedig mindenki más külföldre utazott.
Mivel korábban a dél-koreaiak technikailag bezárva életek a hazájukban, az idegen kultúrákkal és a különböző etnikai hátterű emberekkel való kapcsolatfelvétel segített enyhíteni az országban jelen lévő etnocentrikus gondolkodáson. Ahogy azt a Csungang Egyetem professzora, O Cshangun a saját példáján felidézi, a más kultúrákkal való találkozás nemcsak az egyes országokról, de a hazájáról kialakított szemléletét is szélesítette, miközben a saját bőrén tapasztalta meg, hogy külföldön járva sokkal barátságosabb helyieket talált, mint arra az előfeltételei alapján számított.
Bár 2004-ben Dél-Koreában is bevezették az ötnapos munkahetet, a magas munkaterhelés miatt napjainkban is inkább az országhoz közeli úti célok a népszerűek, ahová egy rövidebb nyaralásra, vagy akár egyedül is el lehet indulni (Japán, Kína, Thaiföld). Ezeken a helyeken ráadásul magas az újbóli látogatás aránya, míg értelemszerűen az európai úti célok a földrajzi távolság és a drága repülőjegyek miatt főként egyszeri alkalmak maradnak a koreai utazók számára, ahová a legtöbben később nem tudnak visszatérni.
Szerző: Kocsis G. János
Fotó: hu.wikipedia.org, unsplash.com
Forrás: kookje.co.kr, koreaherald.com
