Dokku nagypapája (Lee Soon-Jae) egy régimódi öregember, aki egyedül neveli két pici unokáját, a lassan iskoláskorú Dokkut (Jung Ji-hoon) és az óvodás Dokhit (Park Ji-yoon). A gyerekek édesapja fiatalon meghalt, az indonéz származású édesanyjukat, Vanessát (Cherish Maningat) pedig a nagypapa kergette el a háztól, miután a nő rövid időre felszívódott az apa halála után járó életbiztosítási pénzzel. A nagypapa igyekszik felelősségre tanítani a család soron következő fejét, a kis Dokkut, de a régi értékek nem vehetik fel a kesztyűt a modern kor játékaival. Mikor a nagypapa számára kiderül, hogy a romlott egészségi állapota miatt már nem sok ideje van hátra, büszkeségét félretéve felkerekedik, hogy megkeresse a gyerekek rég nem látott édesanyját.

Az elsőfilmes író-rendezőnő Bang Soo-in Dokku c. filmje a csonka család főtémája mellett további 3 nagy problémát jár körül. Az első és legnyilvánvalóbb probléma a generációs szakadék a régi kor nagypapája és a modern kor unokája között. A nagypapa a maga idejében természetesnek számító, poroszos stílusban neveli Dokkut, bemagoltatja vele a család – vagyis az elsőszülött férfiak – vérvonalát, és bizony odasóz a virgáccsal, ha azt érzi célravezetőnek. Ugyanakkor rajongva szereti kisunokáit, és még a tiszteletlen hangot is megengedi nekik. Dokku pedig egy dackorszakát élő, égetnivaló kiskölyök, akit igazságérzetében még a nagyatyai pofonok sem rendíthetnek meg.

A második nagy probléma a gazdasági egyenlőtlenség. Mivel a nagypapa már igen idős, és menye még azt a kis pénzt is elvitte, ami a férj halála után járt volna a gyerekeknek, a család igencsak szerény körülmények között tengődik. A nagypapa a gyerekek nevelése mellett minden szabadidejét kulimunkával tölti, hogy ételt és ruhát biztosítson unokái számára. Dokku pedig még túl kicsi ahhoz, hogy felfogja, a cipő és a meleg étel többet ér bármelyik dinórobotnál. Ebből gondjai is adódnak az iskolában, ahol a gazdag gyerekek még a tanóra közben is videojátékoznak.

A harmadik nagy probléma a kulturális különbség. Dokku édesanyja indonéz bevándorló, akinek gondjai vannak a koreai nyelvvel. A fia halála után apósa esélyt sem adott arra, hogy Vanessa elmondhassa, hová lett az életbiztosítási pénz, az öreg azonnal kitette a szűrét a házból. Most viszont a nagypapának útra kell kelnie, és az út végén megismerkedik egy sokkal kedvesebb és sokkal színesebb világgal, mint amire számított.

A fentebb felsorolt problémákra a Dokku egyetlen, univerzális megoldást fogalmaz meg: az empátiát. A generációs, társadalmi és kulturális különbségek enyhíthetőbbek, ha az ember megpróbálja megérteni a másikat, és kicsit a másik helyébe képzeli magát. A legtöbb probléma forrása a csökönyösség és az akaratosság. Az, hogy az ember képtelen belátni, hogy az ő igaza mellett létezhet másik igazság is. A Dokku hősei a másik igazságának megismerésén keresztül válnak megértőbb, elfogadóbb és jobb emberré. Ennél szebb tanulsága talán nem is lehetne Bang Soo-in első filmjének.

A film Magyarországon is megtekinthető lesz a 13. Koreai Filmfesztivál keretén belül. Bővebb információ: koreaifilm.hu (a szerk.)

Az ajánlót írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: 13. Koreai Filmfesztivál, Koreai Kulturális Központ