Dél-Korea igencsak bővelkedik utcai ételekben. A sós ízek kedvelőinek ott van a tteokbokki (떡볶이, ejtsd: ttakpokki) és a sundae (순대, ejtsd: szunde), csak hogy a klasszikusokat említsem. Természetesen édes ízekben is nagy a kínálat. A legismertebb talán a hotteok (호떡, ejtsd: hottak) és a pungeoppang (붕어빵, ejtsd: pungappáng). Utóbbihoz tartozik egy érdekes kifejezés is, melyet az édesség történetével együtt ebből a cikkből megismerhettek.
A pungeoppang szó szerinti jelentése széles kárász (붕어, ejtsd: punga) süti (빵, ejtsd: ppáng), viszont ez csak külalakjában köszön vissza, halat természetesen egyáltalán nem tartalmaz. Az édesség Japánból Koreába az 1930-as években került. Viszont annyira eggyé vált a koreai kultúrával és mindennapokkal, hogy ez a tény még magukat a koreaiakat is gyakran meglepi, hiszen sokan azt hiszik, hogy a félsziget találmánya. Japánban taijakiként (koreaiul 타이야끼, ejtsd: táijákki) vagy domippang 도미빵, ejtsd: domippáng) ismert. Létrejöttének állítólagos története szerint az igen drága és ritka keszeg „helyettesítésére” alkották meg a sütit, így legalább külalakban valamelyest a keszeghez hasonló ételt fogyaszthattak. Neve is ezt tükrözi vissza: sült keszeg. Koreában kiváltképp az 1990-es évektől kezdett el újra népszerű lenni.
Összetevői változtathatók, de a következők alapnak tekinthetők: tetszés szerinti lisztféle, sütőpor, cukor, só, tojás, víz vagy tej, és vaj a sütéshez. Hagyományos töltelék a vörösbabkrém, de kerülhet bele akár sodó vagy nutella is, vagy valamilyen sós töltelék. Viszont magát az igazi élményt a forma adja meg, ahhoz pedig szükség van egy különleges eszközre. Egy otthoni használatra alkalmas sütőt átszámítva körülbelül 6-7 ezer forintért be lehet szerezni.
Ennek a sütőnek köszönhetően minden halacska egyforma lesz. Ebből az uniformitásból ered a pungeoppang átvitt értelme is. Ha két személy nagyon hasonlít egymásra, akárcsak az ugyanabban a formában sült két sütemény, akkor ők egymás pungeoppangjai. Tehát ami magyarul az „úgy hasonlítanak, mint két tojás”, az koreaiul a „붕어빵이다” (pungeoppangida, ejtsd: pungappángidá, szó szerint: pungeoppangnak lenni).
Az első részben téma volt a házasság, így talán érdemes megemlíteni egy másik étellel és házassággal kapcsolatos, átvitt értelemmel bíró kifejezést is.
A guksu (국수, ejtsd: gukszu) a különféle lisztekből és különféle technikákkal készült koreai tészták gyűjtőneve. A hagyományos esküvők elengedhetetlen részét képezi a guksu felhasználásával készült leves. Ennek a levesnek a hivatalos neve janchi guksu (잔치 국수, ejtsd: dzsáncsi gukszu), ami szó szerint ünnepi, bankett tésztát jelent. Viszont gyakran hivatkoznak rá egyszerűen guksuként is. A leves hosszú tésztái a pár hosszú, boldog életét hivatottak szimbolizálni. A modern kori esküvőkön már sok más fogás is terítékre kerül, de a guksu továbbra is fontos részét képezi a menünek, különleges jelentése miatt. Mivel nincs esküvő guksu nélkül, így ha az embertől azt kérdezik, hogy mikor fogja őket guksuval megetetni (“국수 언제 먹여 줄 거예요?” ejtsd: gukszu ondzse mogjo dzsul kajéjo?), akkor igazából arra kíváncsiak, hogy mikor lesz esküvő. Így lett a guksu evés az esküvő szinonimája.
A cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: ko.dict.naver.com, ko.dict.naver.com
news.joins.com, newsway.co.kr, mykoreankitchen.com
Képek forrása: peachmoon.kr, 1300k.com, blog.lkkkorea.com