Hyun-soo (Ryu Seung-ryong) egyszerű melós. Szürke hétköznapjai akkor válnak igazán sötétté, amikor egy ködös éjszaka elgázol egy kislányt. A pánikba esett férfi a közeli vízgyűjtőbe dobja a gyermeket abban reménykedve, hogy sikerül eltüntetni a nyomokat. A kislány apja, Young-je (Jang Song-gun) kegyetlen bosszút forral Hyun-soo és családja ellen, ami hét évnyi pokoljárást hoz mindenki életébe.

A Seven Years of Night Jung Yoo-jung azonos című regénye alapján készült. A korábban nővérként dolgozó írónő munkásságának középpontja az emberi természet, amit volt alkalma alaposan kiismerni a "civil" pályájának köszönhetően. Az igazán borús, nyomasztó és kegyetlen Seven Years of Night sorban a második filmre adaptált Jung-regény. Az első adaptáció az egészen más hangvételű Shoot Me in the Heart (2015), ami a zárt osztályon tengődő fiatal fiúk barátságát meséli el. Erről a filmről korábban azt írtuk, hogy "garantáltan elűzi a rosszkedvet". Nos, a Seven Years of Night sötét története és tónusa nem is állhatna messzebb az említett Shoot Me in the Heart kedvességétől. Jung ezúttal alámerült az emberi természet legsötétebb bugyraiba.

Mindannyian ismerjük azt a jól működő thriller-alapszituációt, amikor az egyszeri kisember hozzátartozóját megöli egy érinthetetlen, velejéig romlott ember, a kisembert pedig felemészti a bosszú. A Seven Years of Night felforgatja ezt az alapszituációt: az egyszeri kisember ezúttal az elkövető, a velejéig romlott ember pedig a bosszúálló, az eseménylánc pedig nemcsak a központi szereplőkre, hanem az egész környezetre lesz pusztító hatással.

Ebben a történetben nem érezhetünk rokonszenvet egyik fél iránt sem. A baleset után Hyun-soo folyamatosan rossz döntéseket hoz, egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe kényszeríti, egy lefelé tartó spirálba kerül. Az áldozat apja, Young-je pedig egy agresszív, erőszakos gazember, aki elborult dührohamában valószínűleg amúgy is agyonverte volna saját kislányát. A gyermek éppen az édesapja elől menekülve szalad ki Hyun-soo autója elé. Mondhatni, hogy a két férfi együtt ölte meg a kislányt. Young-je valójában nem is a gyász miatt akar bosszút állni, hanem csak a zabolátlan szadizmusát engedi szabadjára. Az egyetlen figura, akiért izgulhat a néző, nem más, mint Hyun-soo fia, Seo-won (Go Kyung-pyo/Tang Joon-sang), akit egyrészről megbélyegez apja bűne a társadalom szemében, másrészről Young-je is rajta akar bosszút állni.

A szereplők közötti, kissé szövevényes viszonyrendszert a több idősíkon futó történetmesélés is bonyolítja. A filmben párhuzamosan követhetjük nyomon a jelen, illetve a hét évvel ezelőtti múlt eseményeit, így a rejtélyekre és a borzalmas következményeikre nagyjából egyszerre derül fény. Emellett egy rövidke bepillantást is nyerünk Hyun-soo nehéz gyermekkorába is, ami valamelyest magyarázatot adhat a férfi ostoba, irreális és borzalmas cselekedeteire.

Az eddig leírtakból is látszik, hogy a Seven Years of Night egy nagyon sötét, lehangoló thriller. Maga a film jó, de olyan depressziós állapotba löki a nézőt, amiből csak egy kedves, jószívű történet segítheti ki. Érdemes ezért megnézni a két Jung-adaptációt egymás után: a Seven Years of Night sötétsége után a Shoot Me in the Heart hozhat egy kis fényt a szívünkbe.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek forrása: asianwiki.com, gv.com.sg