Ahogyan azt cikksorozatunk korábbi állomásainál is láthattuk, a szervezeti kultúra vizsgálatakor elengedhetetlen az azt körülvevő társadalmi és nemzeti kulturális kontextus ismerete, hiszen még azonos iparághoz tartozó, hasonló technikai megoldásokkal operáló szervezeteknél is jelentős különbségeket találhatunk annak függvényében, milyen gazdasági, politikai vagy társadalmi folyamatok közepette jött létre és létezik. Különösen fontos ez az egyre nagyobb teret hódító, multinacionális nagyvállalatok esetében. Az ilyen cégek különböző országokban működő leányvállalatai eltérő menedzsmentmódszereket követelhetnek. 

Kollektivista és individualista kultúrák kommunikációs mintázatait illetően lényeges különbségeket írtak le kutatók, melyek ismerete további segítséget jelenthetnek vizsgálódásunk szempontjából. E. T. Hall antropológus, az interkulturális kommunikáció egyik első kutatójának javaslatára megkülönböztethetünk magas és alacsony kontextusú kultúrákat. 

A magas kontextusú (jellemzően kollektivista) kultúrákban követelmény az egyén részéről a jólinformáltság és a kiterjedt információs hálózat fenntartása. Ebből kifolyólag a kommunikációs helyzetekben lényegesen kevesebb tényleges tartalomközlésre van szükség, az interakciók elsődleges célja nem az információszerzés, hanem a felek közötti kapcsolat ápolása. Felértékelődnek az olyan formalitások, amelyek segítik a partner státuszának beazonosítását és a kapcsolati harmónia fenntartását a kölcsönös tiszteletadás révén. 

Ezzel szemben az alacsony kontextusú (jellemzően individualista) kultúrákban a kommunikációs aktust elsősorban információcsereként értelmezik. Az interakció résztvevői felé elvárás a lényegretörő, nyílt és érthető tartalomközlés. 

Az ilyen, zömében individualista társadalmakat (pl. Egyesült Államok) megfigyelve kutatók azt tapasztalták, hogy kommunikációs helyzetekben elvárás mindkét fél irányában a folyamatos és aktív interakció. A felek kölcsönösen felelősek a beszélgetés életben tartásáért, így ezekben a társadalmakban a hallgatást és hosszú szüneteket az unalom és az érdeklődés hiányaként értelmezve tiszteletlenségnek tartják. 

A magas és alacsony kontextusú kultúrák közötti alapvető különbségek 

Forrás: Merkin (2009) és Shim és mtsai (2008)

A kollektivista társadalmakban a csendben maradást erényként értelmezik, sőt az intimitás magas fokát jelzi, mivel úgy gondolják, hogy a kölcsönös megértés „szavak nélkül is jól működhet”. Feleslegesnek tartják az individualista kultúrákban megkövetelt, folyamatos verbálisan is kifejezett „igenlést”, mivel feltételezik, hogy a másik fél kellően intelligens a közölt tartalmak megértéséhez. 

Rebecca S. Merkin észak-amerikai és koreai egyetemi hallgatókat kommunikációs stílus szempontjából összehasonlító kutatásaiban azt tapasztalta, hogy a koreai diákok nonverbális közvetlenség tekintetében visszahúzódóbbak amerikai társaiknál, akiknél a kommunikációs helyzetekben tanúsított vehemencia kifejezetten pozitívumnak számít. 

Az általa kapott kutatási eredményekben is bebizonyosodott, hogy míg az amerikaiak előszeretettel használnak direkt közléseket, addig a koreaiak inkább preferálják az indirekt kommunikációs stílust. Ugyanakkor a kommunikációs partnerre való ráhangoltság és megértés tekintetében sokkal érzékenyebbnek, ügyesebbnek bizonyultak a dél-koreai vizsgálati személyek. Ezt az eredményt összefüggésbe lehet hozni azzal, hogy az ázsiai kultúrákban elvárás a társadalom tagjai részéről a burkolt információközlések megértésének képessége.

A kapcsolódó szakirodalomban a dél-koreait egyértelműen a magas kontextusú kultúrák közé sorolják, Magyarország esetében azonban különböző vizsgálatokban egymásnak ellentmondó eredményekkel találkozhatunk. Nagy Patrícia, a dél-koreai szervezeti kultúra egyik kutatója szerint kommunikációs stílus tekintetében ellentét érzékelhető a két kultúra között. Kutatási eredményei szerint gyakran alakul ki konfliktus amiatt, hogy a koreaiaknál a forma (kontextus) fontos, míg a magyarok esetében a tartalom. Ehhez a megfigyeléshez én is tudok kapcsolódni, tolmácsként és fordítóként is gyakran találkoztam azzal a dilemmával, hogy hogyan is mediáljak a két különböző kultúrából érkező fél között.

Az mindenesetre biztos, hogy ismét egy nagyon izgalmas kérdéskört járhattunk végig. Mennyiben más az, ha képesek vagyunk érzékelni azt, hogy beszélgetőpartnerünk vajon milyen értékeket tart szem előtt, amikor megfogalmazza mondanivalóját! Vajon arra törekszik, hogy minél gyorsabban, precízebben és hatékonyabban átadjon egy információt? Vagy az elsődleges számára az, hogy kifejezze, mennyire fontos számára a kapcsolat kiegyensúlyozottsága, a kettőnk közötti harmónia, miközben bízik abban, hogy a gondolataiban is tudok olvasni? Nektek mi a tapasztalatotok? Hogyan látjátok a kérdést? Tapasztalataitokat, észrevételeiteket megoszthatjátok kommentben!

A cikket írta: Kovács Janka

Idézett források: 

Hall, E. T., 1976. Beyond Culture. New York: Anchor Books.

Merkin, R. S., 2009. Cross-cultural communication patterns - Korean and American communication.

Merkin, R. S., 2009. Cross-cultural differences in approach-avoidance communication in South Korea and the US. Human Communication, 12(2), pp. 199-213.

Nagy, P., 2010. A koreai vállalati kultúra és annak hatása a magyarországi beruházásokra. Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar.

Shim, T. Y.-j., Kim, M.-S. & N. Martin, J., 2008. Changing Korea: Understanding culture and communication. New York: Peter Lang Publishing.

Képek forrása: pexels.com