2024. február 16. írta: Koreai Kulturális Központ

I Gjongmi, a koreai popsztárból lett buddhista apáca

A nyolcvanas évek ünnepelt popsztárja volt I Gjongmi (이경미), aki karrierje csúcsán, egy élő tévés fellépést félbehagyva lesétált a színpadról. Nem ment haza, senki sem tudta, hol lehet, a média egyenesen az eltűnéséről írt. Pedig már minden rendben volt - egy templomba érve I Gjongmi hátrahagyta a tehetségét kifacsaró szórakoztatóipart, és buddhista apácaként új életet kezdett.

A karrierje mondhatni meseszerűen indult. A nehéz anyagi körülmények között élő, hétgyermekes családban ő volt a legidősebb testvér. Barátnőivel szívesen tett hosszú sétákat a Namszan-hegynél, 18 éves korában itt szólította le egy ismeretlen férfi, aki fotogénnek találta. A reklámfotózások révén hamarosan népszerű márkák arcává vált, magazinok címlapján és tévéreklámokban szerepelt, és már ismert tinisztárnak számított, amikor énekelni kezdett.

Az éneklés mindig is az élete része volt, és amikor egy befutott zeneszerző esélyt adott neki, arra gondolt, hogy ez az egész sztárság sokkal szórakoztatóbb, mint tanulni az iskolában. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor már 10 millió vont, egy ház árát kapta egyetlen reklámszerződésért. Ahogy a VICE Asia-nak meséli, akkoriban a popsztároknak az éjszakai életben dolgozva, a fellépésekből származott a bevételük. Egyetlen este akár 9-10 haknira is kötelezték, diszkókban, klubokban, szórakozóhelyeken kellett egymás után műsort adnia. A fellépti díj fejében azonban a különböző helyek tulajdonosai rendszeresen elvárták azt is, hogy amikor lejön a színpadról, szórakoztassa még a kiválasztott, bennfentes vendégeket, beszélgessen, kedveskedjen velük. I Gjongmi ekkor már érezte, hogy nem ez az ő útja - megalázónak és kellemetlennek tartotta ezt a gyakorlatot, időnként pedig egyenesen a mosdóba kellett bezárkóznia a követelőző vendégek elől.

A túlhajszolt életmód miatt a kiégés jelei mutatkoztak rajta, depresszióba esett, és hiába repítette karrierje csúcsára egy helyi sorozat, a népmesén alapuló, kosztümös Szamogok (사모곡) betétdala, ebben az időben a hírnév egyben veszélyt is jelentett egy nő számára Dél-Koreában. Erről az időszakról beszélve nem titkolja, hogy szörnyű élmények érték, de őszintén úgy érzi, a részletek nem tartoznak a nyilvánosságra. Teljes kétségbeesésében már semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy gyűlöli a pénzt, gyűlöli a férfiakat, gyűlöl élni, és nem akar semmi mást, csak hogy buddhista apáca lehessen.

A nyolcvanas években, a katonai kormányzat alatt bármikor megtörténhetett, hogy egy magas rangú kormányhivatalnok egyszerűen magához rendelte a neki megtetsző hírességeket. Az ilyen jellegű meghívások elől pedig nem lehetett és nem is volt tanácsos kitérni. Az elnöki palota területén, egy külön épületben szórakoztak a befolyásos vezetők. I Gjongmit nem fűzik boldog emlékek a helyhez, és ma már tudni, hogy milyen megalázó módon bántak az ide berendelt művészekkel. (Erről többen is beszéltek a demokratikus átalakulás után, a tavalyi Koreai Filmfesztiválon a róla szóló dokumentumfilmben a komikus-műsorvezető Szong He is mesélt az ilyen jellegű tapasztalatairól.) I Gjongmi úgy érzi, csupán egyszerű játékszernek tekintették azok a politikusok, akik egyszerre akár 100 nőt is berendeltek egy-egy ilyen partira. Az egykori énekesnő tudta, ez nem az ő helye, meggyűlölt maga körül mindent, és érezte, apácának kell állnia, hogy megtisztíthassa a karmáját. Akkora stresszben élt, hogy egy nap aztán egy élő tévéfellépés során, amikor épp énekelni kezdett volna, úgy érezte, valaki hívja a távolból. Megfeledkezett arról, hogy hol van, elejtette a mikrofont, és egyszerűen lesétált a színpadról. És elindult egy hegytetőn álló templomba.

Ki akart vonulni a világból. Úgy gondolta, hogy amint apáca lesz, minden véget ér számára, így még a személyi igazolványát is eldobta, és semmit sem vitt magával a templomba. A szerzetesi élet melletti elköteleződés útja azonban rögös volt: háromszor költözött be, majd ki a templomból, háromszor borotválták le a haját. “Amikor csak megpróbáltam levágni a hajamat, az édesanyám valahogy mindig megtudta, megtalált és hazavitt.” Az anyja egy pszichiátriára is bezáratta, majd pedig újra csak abban a szórakoztatóiparban találta magát, ahonnan menekülni akart.

Hírnévben élni sok fájdalommal jár, és a hirtelen jött hírnév túl nagy megterhelést jelent fiatalon - mondja az a rangidős buddhista szerzetes, aki már fiatal korában felfigyelt rá, és akivel együtt szolgálnak. I Gjongmi ma már Pohjon (보현) néven apácaként él ugyan, de a zenével nem hagyott fel - csupán a popszámokat vallási énekekre cserélte, a színpadot pedig YouTube-videókra. De ami a legfontosabb, hogy le tudta tenni az élete során átélt fájdalmat és belső békére talált.

“El akarom mondani mindenkinek, aki a szórakoztatóiparban dolgozik: ahogy haladunk az életben, lehetetlen teljesen elkerülni a fájdalmat és a szorongást. De ne csak eltűrd a fájdalmat! Vedd inkább lehetőségnek, hogy elgondolkodj magadon és pihenj! Ismerd meg, ki is vagy valójában! Ha tudod, ki vagy, jobban megértesz másokat. A világot is tisztán fogod látni, és készen állsz majd arra, hogy újra élj valamiért. Ahogy a szíved megvilágosodik és a lelked megtisztul, jó dolgok jönnek.”