Jong-boon (Kim Hyang-gi) és Young-ae (Kim Sae-ron) két tizenéves lány, akik a második világháború évei alatt élik – látszólag – gondtalan életüket. Jong-boon szegény sorból származik, és arra vágyik, hogy olyan legyen, mint a jómódú Young-ae, aki szép ruhákat hord, iskolába jár, japánul tanul és tanítónő szeretne lenni. Young-ae lenézi a kopott ruhájú Jong-boont, azonban a történelem közös nevezőre hozza a két lányt, amikor a japánok erőszakkal elhurcolják őket vigasznőknek. Jong-boon és Young-ae együtt próbálják meg túlélni ezt a földi poklot.
Snowy Road - Kim Hyang-gi és Kim Sae-ron (Jong-boon és Young-ae szerepében) szívbemarkolóan jól játszanak
Korea egyik legnagyobb traumája, hogy Japán ezrével hurcolta el a nőket a háború éveiben, hogy kényszerprostitúcióra fogja őket. Valójában a kényszerprostitúció nem megfelelő kifejezés erre a borzalomra. A japán hadsereg a katonák szexuális feszültségének levezetése végett tömegével rabolta el a nőket a megszállt területekről, hogy „vigasznőként” újra és újra megerőszakolhassák őket.
A Snowy Road már a puszta témaválasztásával is kizárja a happy endet, hiszen tudhatjuk, ha a kis főhőseink túl is élik a megpróbáltatásokat, olyan borzalmakkal kell leélniük egész hátralévő életüket, amit még a legádázabb bűnösök sem érdemelnek meg, nemhogy ártatlan gyermekek. Jong-boon és Young-ae barátsága viszont emberséget csempész ebbe az embertelen helyzetbe.
A Snowy Road eredetileg egy kétrészes tévéfilm volt a KBS1 csatornán, 2015-ben. Talán a készítők maguk sem gondolták az elején, hogy a végeredmény annyira meggyőző lesz, hogy a filmet újravágva a mozik, és műsorra tűzik 2017-ben. A tévéképernyőről a mozivászonra kerülés ritka nagy bravúr, nem sűrűn fordul elő televíziós produkcióval, hogy annyira jól sikerül, hogy mozis forgalmazásra is érdemesnek találják. A Snowy Road teljesen megérdemelten került a mozikba, hiszen több szempontból is emlékezetesre sikerült produkció.
Az első szempont mindenképpen a történelmi háttér, a vigasznők borzalmas sorsa. Korea több ízben is felelősségre vonást követelt az ügyben, Japán pedig folyamatosan hárított. A Snowy Road mellett Korea számos más területen is kampányolt a vigasznők igazáért, és 2015 végén Japán 8 millió dolláros alapot hozott létre a túlélők megsegítésére. Ez persze nem törli el a borzalmas sérelmeket, de valamelyest csillapította a két ország közti feszültséget.
A film másik nagy erénye az igényesség. A készítők mind a történetmesélésben, mind a képi világban is az igényességre törekedtek. Az eseményeket sokszor olyan képkivágatban és kompozícióban látjuk, ami művészfilmesekre jellemző: a teljesalakos képen a kislányok szinte elvesznek a többszörösen behatárolt térben. Ettől az az érzésünk támadhat, mintha csak törékeny kisegereket látnánk egy cipős dobozban, teljesen kiszolgáltatva egy nagyobb hatalomnak. A narráció pedig egy kicsit megbolondítja a cselekmény idősíkjait, de éppen csak annyira, hogy a néző feltegye magában a szükséges kérdéseket, és minél hamarabb azonosulni tudjon a két főhőssel. Már mindjárt a film elején tisztába kerülünk a történet végkimenetelével, de ugyanúgy reménykedünk egy másik, jobb lehetőségben, mint Jong-boon és Young-ae.
Beszédes képi kompozíciók
A film harmadik nagy erénye pedig a színészválasztás. A két tizenéves lány szerepére azonos korú színészeket választottak ki, ami sokkal meggyőzőbb, mintha egy tininek kinéző felnőtt játszana. Kim Hyang-gi és Kim Sae-ron teljes megjelenéséből sugárzik a gyermeki ártatlanság, és ezt tetézi bravúros színészi teljesítményük is. A két külön habitusú lány szívbemarkoló kontrasztot teremt a borzalmak megélésében. A két Kim zsenge életkora a készítők elképzeléseit is behatárolta, nem tették ki a kis színésznőket egyetlen erőszakjelenet felvételének sem. Ez nemcsak a készítők érzékenységéről tesz tanúbizonyságot, de magát a filmet is sokkal szebbé teszi.
A Snowy Road sok szempontból kötelező darab, mind a Koreát kedvelő nézőknek, mind a történelem iránt érdeklődőknek és minden olyan nézőnek, aki szereti az igényes, jó filmeket. Egy biztos, mindenki szívét összetöri ez az ocsmány bűnről szóló, gyönyörű film.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: english.hani.co.kr, namu.wiki, youtube.com