„Snowy Road”(눈길)
2015. március 02. írta: KoreaiKultúra

„Snowy Road”(눈길)

Új TV-drámával ünnepel és emlékezik Korea

Tudtad-e, hogy ami nekünk, magyaroknak Március 15-üzenete, azt a koreaiaknak „Március 1-je” jelenti, vagyis a Samil Függetlenségi Mozgalom (Manse Demonstrations 만세운동) kitörésének napja? Tudtad, hogy nekik is voltak márciusi ifjaik, akik mintegy harminchárman – Petőfiékhez hasonlóan – egy étteremben gyűltek össze 1919. március 1-jén, hogy felolvassák az ő „12 pontjukat”, amit Függetlenségi nyilatkozatnak hívtak? És tudtad-e, hogy ez a nap volt a kezdete Korea talán legjelentősebb, országot végigsöprő szabadságmozgalmának a japán hatalom akkor már majd tíz éve tartó gyarmatosító megszállása ellen?  A mozgalmat kegyetlenül eltiporták és Korea a II. világháború végéig Japán gyarmat maradt. „Március 1.” Dél-Korea egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, és ezen a napon felhúzzák az ország lobogóját. Ki-ki a maga módján ünnepel, emlékezik, vagy próbál felejteni…

photo568917.jpg

Nem véletlen, hogy a KBS1 televíziós csatorna éppen mostanra időzítette kétrészes, szívszorítóan szép drámájának bemutatóját, amelyet február 28-án és március 1-jén két részben tűztek műsorra „Havas út” (Snowy Road) címmel. A feldolgozott téma – habár az idők vonalán a múltban játszódó eseményekről szól – sajnos a mai napig aktuális.

A közismert, mégis hosszú éveken keresztül takargatott, tabunak számító ügy, vagyis a japán megszállók által Koreából elhurcolt és katonai barakkokban, bordélyokban prostitúcióra kényszerített több százezer gyermek-lány ügye, érthetetlen módon mostanáig nem talált teljesen megnyugtató megoldást. Próbálkozások ugyan vannak, hiszen Park koreai elnök-asszony és a közel múltban Koreába látogató Toshihiro Nikai ( Japán Liberális Demokrata Párt elnöke) is sürgetőnek találta e kérdés rendezését, még mielőtt túl késő lenne… Egyes adatok szerint már csak 53 túlélője van a szexrabszolgaság borzalmainak és átlagéletkoruk 88 év.

sr2-e1424780905365.jpg

„14 éves voltam, amikor Busanból ismeretlenek elhurcoltak és egy Kínában található katonai barakkba, bordélyba vittek, ahol három évig tartottak fogva és majd’ minden nap megerőszakoltak a katonák.” – vallotta egy túlélő, a ma 85 éves Lee Ok-Seon a Deutsche Welle magazinnak még 2013-ban.

 

„Megvertek bennünket, megfenyegettek, sokszor késsel támadtak ránk – nem emberi lénynek való volt az a pokol. Sokan meghaltak, vagy öngyilkosok lettek közülünk. Amikor a háborúnak vége volt, honfitársaim többsége otthon felszabadult – de én soha nem tudtam szabadulni az árnyéktól. Úgy éreztem, nem mehetek haza, Koreába, mert nem tudok anyám szemébe nézni, hiszen ott van az arcomon, hogy prostituált lettem. Ezzel a szégyennel kellett és kell élnem”. (Lee Ok-Seon ma már Szöulban lakik egy  közösségi házban (House of Sharing), amit kifejezetten e kor áldozatainak tartanak fent.

A KBS csatorna saját gyártású TV drámája ebben a korszakban játszódik, és két lány egymásba fonódó sorsán, gyönyörű barátságán keresztül beszél a máig nem hegedő sebekről a filmművészet nyelvén.

yxsymo.jpg

Jong-boon, beteg és nagyon szegény, és egy nap váratlanul elhurcolják, míg Yeong-ae, egy szép és intelligens kislány önkéntes munkásnak jelentkezik. Aztán egy napon újra találkoznak – egy Mandzsúria felé tartó vasúti vagonban… 

A televíziós társaság február 26-án tartott sajtótájékoztatót, ahol megszólaltak a film készítői és a főszereplők egyaránt.

ysy90042820150226181922_p_03_c_1.jpg

„Alig tudom szavakba önteni, mennyire mélyen megérintett ez a téma, végig megilletődött és meghatott voltam” – nyilatkozta a dráma főszereplőjét, Jong-boon alakító színésznő, Kim Hyang-ki.  

 

„Felszabadulásunk 70-dik és Japánnal való diplomáciai kapcsolatunk normalizálódásának 50-dik évfordulóját ünnepljük, és még mindig sok a be nem gyógyult seb, hisz szerdánként a mai napig vannak demonstrációk Japán szöuli nagykövetségének épülete előtt. S ez nem ok nélkül való ” – nyilatkozta a KBS televíziós csatorna egyik vezetője.

x.jpg

„Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a témáról problémamegoldó drámát készítsünk és válaszokat adjunk olyasmire, amit másoknak kéne megválaszolni, de az igenis a dolgunk, hogy az emberi érzelmekre apelláljunk, s kérdéseket tegyünk fel. A jövő felé kell néznünk, de ez a nélkül nem megy, hogy nem kerülünk egyenesbe a múlttal. Úgy hiszem, ez a filmkészítés lényege és küldetése”.   

Külön köszönet W. Lee-nek!

 

Az összefoglalót írta: Csajka Edit

Forrás: koreatimes.co.kr, hancinema.net, dw.de

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr477232951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ryo san 2015.03.03. 12:10:44

Szivesen megnézném a filmet! Valahol elérhető már?

KoreaiKultúra 2015.03.03. 12:21:40

@Ryo san: Sajnos egyelőre mi sem találkoztunk semmilyen elérhető változattal. De ha találunk valamit, jelezzük!
süti beállítások módosítása