Lee Joon-ik rendező A trón (The Throne/Sado, 2015) és a Dongju (2016) után ismét bebizonyítja, hogy ő az egyik legizgalmasabb „életrajz-alkotó”. A valós személyekről készült filmjei sosem fulladnak unalomba, sőt, ha kell, szembeáll a történészekkel is (lásd korábbi cikkünket A trónról). Lee az Anarchist from Colony c. filmjében a függetlenségi aktivista, Park Yeol életének legfontosabb eseményét mutatja be: a férfi és a szerelme ellen indított koncepciós pert. És tűnjék bármennyire is unalmasnak egy bírósági történet első hallásra, az Anarchist from Colony egyszerre kedves, magával ragadó, szívbemarkoló és elborzasztó.
Anarchist from Colony - Park Yeol filmben (Lee Je-hoon) és valóságban
Az 1920-as évek Japánjában az anarchista Park Yeol (Lee Je-hoon) különféle kis presztízsű munkából tartja fent magát. Emellett buzgón szövögeti terveit a japán imperialista kormány megdöntésére. Valójában Park Yeol szedett-vetett kis csapatának ellenállása kimerül abban, hogy időnként jól elvernek néhány kollaboránst. Az ellenálláshoz hozzácsapódik Kaneko Fumiko (Choi Hee-seo) is, aki japán létére magáévá teszi Park Yeol elveit és magát Pak Yeolt is. A kedélyes hétköznapoknak az 1923-as nagy kantói földrengés vet véget. A japán kormány a koreaiak besározásával próbálja fenntartani a rendet, ami több mint 6000 áldozatot követelő etnikai tisztogatáshoz vezet. Az ügy eltusolásához kapóra jön a szájhős Park Yeol és Fumiko koncepciós pere. A nyilvánossággal azonban olyan fegyvert adnak az anarchisták kezébe, ami nagyobbat robban bármilyen bombánál.
Az alkotók nagy húzása volt a két főszereplő kiválasztása. Lee Je-hoon nagyszerűen formálja meg a bohém életművész Pak Yeolt, de a jól felépített cselekmény is megtámogatja a karaktert. Pak hol kötekedő suhanc, hol eltökélt hazafi, de kicsapongó személyiségéből kiderül, hogy ő olyan ember, akinek legalább akkora a szíve, mint a szája. A karakán Kaneko Fumiko szerepében Choi Hee-seo is magával ragadó. Viselkedése és nézetei csak a hatalom szemében szélsőségesek, a néző és az utókor számára egyértelmű, hogy egy társadalmilag elnyomott, kirekesztett nő harcol a saját és minden elnyomott igazáért. A színésznő karrierje eddigi legkiemelkedőbb alakítását hozza, ezt bizonyítja a lelkes szakmai elismerés és a temérdek fesztiváldíj is (a díjakról akár külön bekezdést is lehetne írni, de röviden: minden fontosabb koreai filmfesztiválon díjazták).
Anarchist from Colony - az igazi és a filmbéli (Choi Hee-seo) Kaneko Fumiko
A hibátlan casting dacára a film legfontosabb erénye a japánok sokszínű ábrázolása. A történelmi tematikájú filmek gyakran mutatják be az ellenséget egyöntetűen arctalan, velejéig romlott, gonosz népségnek. Az Anarchist from Colony szembemegy ezzel az idejétmúlt, de máig érvényes fősodorral, és nem démonizálja a japánokat. A megszálló hatalom népe is emberekből áll, van köztük Koreáért harcolótól kezdve szimpatizánsok egész sora, valamint a közömbösektől kezdve egészen az aljas mészárosokig mindenféle. E sokszínűségnek köszönhetően viszonyítási alapja van a nézőnek, így a gaztettek is sokkal erőteljesebben hangsúlyozódnak. A démonizáló ábrázolásmód nagy hibája az, hogy a gaztetteket elintézi egyetlen kézmozdulattal, szimplán gonosznak beállítva a másik oldalt. Az emberies megközelítésmód viszont közelebb hozza az ellenséget a nézőhöz is, ezért még a legkisebb igazságtalanság is nagyot üt, az értelmetlen népirtás pedig egyenes a szívig hatol. Így az Anarchist from Colony nézése közben nemcsak a koreaiaknak kijáró igazságért és szabadságért kell szorítanunk, hanem a japán nép szellemi felvilágosodásáért és lelki feloldozásáért is. Az emberiességre való ráébresztés a film legnagyszerűbb üzenete.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: en.wikipedia.org
