Korea „Rejtelmes szigete”
2017. december 05. írta: Koreai Kulturális Központ

Korea „Rejtelmes szigete”

Ulleungdo (2. rész)

Vannak, akik azt mondják, hogy Ulleung szigete (울릉도,  e.: ullüngdó) akár a koreai Jurassic parkot is megtestesíthetné. Az igazság persze az, hogy errefelé soha nem kóborolt egyetlen húsevő Spinosaurus sem, sőt a többi hasonló ázsiai szigettel ellentétben itt még kígyók sem csusszannak alattomosan a sűrű bujazöld növényzet között. S mégis, ahogy a tenger felől közelítve a lassan oszladozó felhők és ködpára mögül az égnek meredező sziklák komor, vészjósló árnyéka kibontakozik, a látogató megborzong, és összehúzza magán a pulóverét.

borito_11.png

Vadregényes jelen

Ulleungdo szigete vulkanikus tevékenység szülötte, az utolsó kitörést úgy 10 ezer évvel ezelőttre teszik a geológusok. Eredetére a majd’ 1000 méteres Seonginbong (성인봉, e.:szonginbong) hegy kőzete, valamint a hegyek által körülölelt, belső fennsíkká szelídült kráter is egyértelműen utal. Igen, úgy tűnik, hogy Nemo kapitány rejtelmes szigete valóban létezik, méghozzá Ázsiában, a Keleti-tengerbe pottyantva. Ha valaha is látni szeretted volna a Verne regényéből megismert titokzatos szigetet, akkor „csak” idáig kell eljutnod. Ez persze nem is olyan egyszerű. A 73 négyzetkilométernyi területű (11,3 km x 12,4 km) Ulleungdo-nak ugyanis nincs repülőtere, és a szárazföldről még nyáron is összesen csak 3-4 komphajó közlekedik, pl. Pohangból (포항), Mukhoból és Gangneung-ból (강릉, e.:kángnüng), amelyek reggel 9 körül elindulnak, és csak este jönnek vissza. Két jelentősebb települése van, amelyek mesebeli, álmos kikötővárosok is egyben, Dodong (도동) és Jeodong (저동, e.:csadong). Ide futnak be a szárazföld felől érkező kompok, de ezek a kikötők szolgálják ki a kisebb-nagyobb halászhajókat, csónakokat is. Ha teheted, ne hagyd ki, amikor éjszakánként rajokban tintahalvadászatra indulnak, szétszóródnak és lámpásokat gyújtanak, hogy odacsalják a kíváncsi és örökké falánk csáposokat.

2_700x467.jpg

Éjszakai poliphalászat   

Ulleungdonak nincs túl sok látogatója, sem hazai, sem külföldi, s talán pont ez a relatív elszigeteltsége teszi ma is olyan titokzatossá, aminek köszönhetően szerencsére elkerülte a társaihoz hasonló disneyland-szindróma is. Itt aztán nem találsz egy olyan múzeumot vagy tematikus parkot sem, amit plüssmacik, a sex, Afrika, a tintahalak, dínók vagy a dísztökök ihlettek volna. Egyetlen múzeuma van, az is leginkább a közeli, hányatott sorsú Dokdo szigetéről szól, s ennek megfelelően „Dokdo múzeum”-nak nevezik. A ma is csak 10 ezer lakosú Ulleung-donak van viszont egy elég ügyes baseball csapata, amely szolidaritásból és hazafiasságból szintén a „Dokdo” nevet vette fel. Az itteniek legfőbb megélhetési forrását a tenger bőséges tintahal állománya adja, a háztartások legtöbbje pedig teljesen önellátó.

3_-2.jpg

A sziget látképe a Haegnam túraúttal

Így aztán a rettenthetetlen turista egyedül marad a drámai alakú sziklákkal, a csendet néha megtörő sirályrikoltozással, a gigantikus hullámok morajával, beljebb pedig a nesztelen, szűz erdővel és hegyekkel.

Mondjuk, úgy 3 órányi elég durván hánykolódós tengeri út után kikötsz. Ha nem tudsz koreaiul, semmit sem fogsz érteni a komp fedélzeti idegenvezetésből, sem a további útmutatásból. Oké, valami megvan ebből, na de merre tovább? Enyhe nyugati kényelmet biztosító szállást egyedül Dodongban ígérnek, de állíthatom, hogy igen kellemesen szállhatsz meg némely családnál is, ha nem okvetlenül szeretnél minden nap kádfürdőt venni és külön WC-re aspirálni. Igen, itt kicsit nomád vagy, de ebbe az állapotba órák alatt beletanulsz és nekilátsz felfedezni ezt a páratlanul nagy kihívást, amit aligha találsz meg más, felkapottabb szigeten.

4_700x467.jpg

Vérvörös napfelkelte Japán felől

Itteni öltözéked hajazzon egy vagabundéra: kényelmes bakancs, váltózokni, hosszú ujjú pamuting, vastag, hosszúszárú nadrág, esődzseki, kalap. Ha ez megvan, csak győzz a rengeteg tenni- és látnivaló közül válogatni. Ezeket leginkább gyalog, esetleg helyi járatú buszokkal közelítheted meg, kocsit bérelni nem igazán éri meg, a benzint itt jóval borsosabb áron mérik, mint a szárazföldön. A legnagyobb élményt talán mégis az a több mint 5 kilométeres lélegzetelállító túraútvonal jelenti egy európai számára, ami a Haegnam (행남, e: hégnám) névre hallgat, és ami jóval több, mint egy romantikus gyalogút a csipkézett tengerpart mellett, hol hegyre fel, hol sziklaalagúton át, hol pedig hajmeresztő függőhidakon.  A Keleti (vagy Japán-) tengernek van egy különleges, szinte bénító hatása. Itt tényleg minden eddigi képzeletet felülmúl a világon egyedülálló látvány, ahogy a Japán felől lassan közelítő, felkelő, vöröslő nap beborítja az eget és a tengert, és az a pár pillanat semmihez sem fogható, földöntúli látvány. Még levegőt sem mersz venni, nehogy egyetlen másodpercet is elveszíts, vagy eltűnjön ez a káprázat.

5_-2.jpg  Kikötés Dokdo-n

Szerencsés esetben kifoghat az ember egy-egy kis hajót a Dodongtól 10 percnyi buszozással elérhető kis kikötő öbölben, amivel tehet egy szigetkörüli utazást, azonban sokkal izgalmasabb vállalkozás egy olyan tengeri út, aminek során az innen még 87 kilométernyire délkeleti irányban található Dokdo-szigete érhető el. A koreai turisták leginkább érzelmi okok miatt vágnak neki, míg a gyér számú külföldit a kíváncsiság és a kalandvágy hajtja. Azt azonban tudni kell, hogy a Keleti tengernek ez a szakasza igencsak nyugtalan víz, így aztán jó idő esetén is kb. 2 óra az út odáig a hánykolódó hullámokkal küzdő hajón. Vagyis jó erős „tengerész-gyomrodnak” kell lenni vagy kevesebbet reggelizni. Nem ritka, hogy a hajó ki sem köt a szigeten az erős hullámzás miatt, de legalább így is lencsevégre lehet kapni a legendás szirteket. Ha mégis sikerül partra szállni, maximum 20 percet tölthet a szorosan terelgetett csoport a sziget egy kis nyugati csücskében, mivel a keleti rész egyáltalán nem látogatható. Ennek nyilván hadi, katonai biztonsági okai vannak, hiszen az 512 óta saját területként bejegyzett kis sziget ma is súlyos területi vita tárgyát képezi Japánnal. Így aztán nem meglepő, hogy minden lépésnél rezzenéstelen arcú katonai rendőrbe botlik az ember, ez azonban nem nyomasztó, inkább csiklandozó érzés, amolyan vérbeli kaland.                6_-2.jpgA Nari-medence

A sziget belsejében található egy elvarázsolt, termékeny kis oázis, a Nari-medence, a sziget mezőgazdasági Kánaánja. Itt nemcsak a szokásos gabonaféléket, hanem csak a sziget vulkanikus talaján honos gyógynövényeket is termelik a piciny falvak lakói.  Az itt megbúvó házak némelyike akár egy valódi falumúzeum, van köztük zsindelytetős kunyhó, az úgynevezett „tumakjip” oldalát pedig úgy ahogy sok száz évvel ezelőtt is, döngölt sárból és fából rakják össze.   

7_-2.jpg

Ulleungdo specialitásai a Seonginbong-hegyen található ehető gyógynövényekből készült banchanok és a csípős tintahal ragu

Kihagyhatatlan élményt nyújt a sziget belsejében meredező Seonginbong-hegy (성인봉, e: szanginbong) 983 méteres csúcsának meghódítása, amit mintegy ötórás kaptatás után érhetsz el (magasszárú bakancs és zárt ruházat viselete erősen ajánlott!). Útközben a maximális figyelmedet köti le a sűrűn burjánzó, őserdőszerű növényzet, és feljebb is szinte csak az egyedül itt fellelhető cserjékkel és gyógynövényekkel fogsz találkozni, amit azonban jobb, ha békén hagysz, legfőképp azért, mert védett fajok, másrészt mert avatatlan kezed könnyen valami erősen mérgező zöldbe talál belenyúlni.  

Egy jó része ezeknek a növényeknek ehető, ráadásul jótékony hatású, és a legtöbbjükkel találkozhatsz az asztalon is, többnyire fermentált, savanyított banchanként, de akár frissen is felszolgálva. Ulleungdo talán leghíresebb étele a rizságyon tálalt kagyló, a honghapbap, no és az ezerféleképpen elkészített – de akár nyersen az asztalra tett – halfélék, mindenekelőtt is a tintahal.  

Aki csak itt jár, ezen a valódi „Rejtelmes szigeten”, mind megfogadja, hogy egy napon visszatér. De ha erre ő maga már nem is tud sort keríteni, az egészen bizonyos, hogy az itt gyűjtött, semmihez sem fogható élmények és képek örökre az emlékezetébe vésődnek és rendre visszajárnak.

8_-2.jpg

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: The Korea Times, Visit Korea, saját élmény

Képek forrása: The Korea Times, Visit Korea, privát fotó     

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr513346895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása