2016. augusztus 18. írta: Koreai Kulturális Központ

Egyetem utca, avagy a szöuli színháznegyed

Daehangno (대학로)

A Szöulban található „Egyetem utcát” (Daehangno, 대학로) nem csak a fiatalok és egyetemisták lepik el (bár tény és való, hogy belőlük van a legtöbb). Egy nagyjából 1-1,5 km közötti utcaszakaszról beszélünk, Ihwa-dong és Hyehwa-dong között, de a környező mellékutcákat is ehhez a körzethez veszik. Az elnevezés ellenére ez a negyed többet jelent az egyetemisták világánál, hiszen ez a színház Mekkája, a koreai Broadway, ahol az utcán sétálgatva lépten-nyomon színpadokba, színházakba botlunk, vagy éppen szabadtéri előadásokat nézhetünk.

De akkor mégis miért pont „Egyetem utca”?

Eredetileg nem a színjátszásnak akarták szentelni ezt a területet, ugyanis a japán megszállás ideje alatt itt hozták létre a Keijo Császári Egyetemet, ami 1924-től 1946-ig működött, amíg az Egyesült Államok nyomására be nem zárt. A felszabadulás után a Szöul Nemzeti Egyetem (서울 대학교) kapott itt helyet, ami az első modern egyetem volt, és máig Dél-Korea egyik legkiemelkedőbb felsőoktatási intézménye – habár később, a hetvenes években az egyetem elköltözött a Gwanak kampuszra, az itt található vörös téglás épületek a mai napig szimbolikus jelképei. A Szöul Egyetem orvosi kara pedig még manapság is a környéken, az eredeti épületében működik.

A Szöul Egyetem épülete

A kultúra szíve

A régi egyetemi épületek mintájára több házat is felhúztak hasonlóan vörös téglából, ezek adják ma az utca jellegzetes arculatát, és közre zárják a negyed szívének tartott Marronnier parkot. Ezt azokról az öreg gesztenyefákról nevezték el, amiket a parkba ültettek, az egyetem elé, hogy a diákok kellemesebb környezetben tanulhassanak. A parkon áthaladó kis patakot a Párizsról álmodozó egyetemisták „Seine”-nek becézték, vagyis Szajnának. A fiatalok azóta is nagy számban látogatnak ide kikapcsolódni, az idősebbek pedig nosztalgiázni, és természetesen előadásokat látogatni. Ezen a téren található többek között a Munye Színház, ma már Arko Arts Theater, ami 1981-es megnyitásával kulcsfontosságú szerepet játszott Korea modern színháztörténetében. A nyolcvanas évekre tehető több más színház megnyitása is, például a Marronnier Theater, Samtoh Blue Bird Theater, és még tucatnyi kisebb játékszín Sinchon kerületében. Ebben az időszakban már nagyobb szabadsága volt a koreaiaknak olyan színházat létrehozni, és azt játszani, amit szerettek volna.

Több más, fontos kulturális intézet és galéria is található itt, így az egész kerület a kultúra szívévé vált, különösen a színjátszásban. Az utcákon, tereken bármikor prózai vagy zenés előadásokba, versolvasásba vagy kiállításba botolhatunk, amit sokszor egyszerű diákok, amatőrök adnak elő. A városrész 1985-ben vette fel a Daehangno nevet – szerették volna, ha a párizsi Montmartre, a tokiói Harajuku vagy a londoni Piccadilly Circushöz hasonló városnegyed jön létre Szöulban, ami majd külföldi turisták ezreit is vonzani fogja.

Ezek a pezsgő utcák elsősorban természetesen a fiatalság életterei, de egyre több felnőttel, idősebbel is találkozhatunk – a társadalom minden tagja megtalálja a neki megfelelőt. Bármikor itt jár az ember, szinte mindig valamilyen rendezvénybe, fesztiválba botlik. A falra ragasztott színházplakátok messziről kiáltanak, a paletta végtelen sok árnyalatot mutat: minden műfajban, stílusban, árban, a nagyszínházaktól az egészen kicsi társulatokig találhatunk előadásokat. És amikor véget ért egy előadás, a publikum nem megy rögtön haza, hanem beül az itt található éttermek, kávézók egyikébe, és éjszakába nyúlóan folytatják a szórakozást.

Kis színházi kitekintő

Ma Dél-Koreában a színháznak három nagy irányát különböztetik meg: az első, a kormány által fenntartott színházak, mint pl. Korea Nemzeti Színháza, ahol a nagy klasszikusokat adják elő, mint például Csehovot vagy Shakespeare-t. A másodikba tartozik a Daehangno körzetében található színházak nagy része, amik függetlenebbek, szabadabb stílust képviselnek, kisebb egyesületek vagy magánkézben levő intézmények. A harmadik nagy irányzat pedig a legnagyobb, a populáris színház, ahol az egyszerűbb, de szórakoztató darabokat, musicaleket játsszák. E három irányzat természetesen gyakran keveredik, így nem lehet pontosan meghatározni, melyiket hol találjuk. Hiszen Daehangnóban is előadhatnak egy Shakespeare feldolgozást vagy egy Broadway musicalt, szavalóestet vagy épp operaáriát, de még népi játékokat is. A modern koreai színházélet tehát igen sokszínű, ma már nincsenek korlátai, a Daehangno negyedben legalábbis a művészetben a szabadságé a főszerep.