Nagyon fáradt voltam. A köveket valószínűleg egyre nagyobb termetű óriások potyogtatták az ösvényre, a kaptató nem enyhült, az eddigi madárszót sem hallottam már, és a világ legkényelmesebb bakancsa ellenére is szörnyen sajgott a lábam. Talán sötétedett is, és meglegyintett: lehet, hogy eltévedtem? Akkor olyan történt, amit csodának is szoktunk nevezni: váratlanul meglódult a magasban a levegő, és valamivel fölöttem, egészen a közelben megszólalt egy szélcsengő, és vízcsobogás hangját is magával hozta. Akkor már tudtam, hogy aznap éjszakára megérkeztem.

Az olvasó talán megbocsájtja a személyes élményt, de az az igazság, hogy annak idején nagyon mélyre fészkelte magát, és ez adta az inspirációt, hogy pár évvel később, azaz most, ez a cikk megszülessen.  

Minden hegyen kolostor

Geológiai tény, hogy a Koreai-félszigetnek 70%-át hegyek borítják, s több mint 5000 hegycsúcs uralkodik földjén. Ha valaki szeret az itteni hegyekben túrázni, aligha kerülheti el, hogy útjába ne akadjon egy-két buddhista kolostor, persze, némelyiküket olyan jól elrejtették a szurdokok mélyén, hogy tényleg nehéz rájuk találni. Több mint 20 ezer hivatalosan is bejegyzett ilyen kolostor lelhető fel országszerte, ráadásul írd és mondd, ezek közül több száz még 1000 évesnél is öregebb! Számtalan koreai buddhista szenthely az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült, pl. a Bulguksa 불국사, e: pulgugszá), a Haeinsa (해인사, e: heinszá), a Tongdosa, a Hwaeomsa (화엄사, e: hváamszá), a Seokguram szentély, stb.

Szóval egyáltalán nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy Korea történelme, filozófiája, művészete bizony sosem lesz teljesen érthető a buddhista templomok jelentőségének, szimbolikájának megértése nélkül.

A Buddha és a művészetek hajléka  

Természetesen a kolostorok és szentélyek elsősorban ma is a szerzetesek buddhista szellemben való nevelésének a színhelyei, a hívők számára pedig vallásuk gyakorlásának adnak teret.

A templom egész területe felszentelt és Buddha földjének számít, így elkülönül, elvonul a világias élettől. Fenséges és megnyugtatóan szemet gyönyörködtető. A kolostor-együttes minden épülete - a Nagycsarnoktól kezdve (amelyben mindenkor Buddha szobra található) egészen a legszerényebb helyiségig  -  egy-egy építészeti csoda, amely az adott kor legkiemelkedőbb ács-, festő- és szobrászművészeinek remekműve.  S minden épület belső tere is egy-egy múzeum a maga szinte felbecsülhetetlen értékű szobraival, festményeivel, faragott, színezett ajtóival, hogy az udvarokon felhúzott, ég felé nyúló pagodákról és a hatalmas harangnak otthont adó jellegzetes faépítményekről ne is beszéljünk.

Beomeo-sa (범어사 , e:pamasá), Busan

Utak, kapuk Buddha felé

A templomok és a hozzájuk tartozó kolostorok természetesen némiképp eltérnek egymástól méretben vagy bizonyos újított elemeikben, de ezt könnyen beláthatjuk, hiszen sokszor teljesen különböző korokban épültek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy olyan jelentős stílusbeli eltérések lennének, mint amiket például egy európai gótikus és egy barokk templom jegyei között tapasztalhatunk.  

De milyen „kötelező” építészeti elvekkel, illetve elemekkel, s ezek szimbolikájával is találkozhatunk, kortól, építőmestertől függetlenül? Nos, induljunk el a kolostor belseje, azaz a Buddha lakhelye felé vezető úton, és menetközben jól nyissuk ki a szemünket és a lelkünket.

A kőcölöpök

Danggan jiju, Gyeongju (régi Silla)

Azt, hogy szent területre lépsz, hatalmas kőcölöpök jelzik (sok helyütt ma is megmaradtak), amelyet Danggan jiju-nak hívnak. (당간지주, e:tángáncsidzsu). Ha itt áthaladtál, már Buddha szelleme járja át a levegőt, s ennek megfelelően kell viselkedned.

Az első kapu

A Gaem-sa kolostor Iljumun-ja (Észak-Jeolla)  

A figyelmeztető cölöpök után a legtöbb helyen találkozhatunk az első kapuval, amelynek neve Iljumun (일주문, e: ilcsumun). Az „ilju” annyit tesz, mint „tudat” vagy „kozmikus tudat”. Röviden talán úgy fogalmazhatnánk meg a lényegét, hogy a világegyetem és az élet eredetére utal, valamint arra a határsávra, ami az evilági, emberi lét és a Buddha világa között húzódik.

A fenti képen egy igazán nagy tiszteletet parancsoló kapu látható, amely egy kicsiny, észak-jeollai buddhista templomnál jelzi ezt a szimbolikus határt. A Gaem-sa (개암사) kolostort a Pekcse-dinasztia korában, 643-ban emelték, majd 1313-ban kibővítették. Az Első Japán háború idején súlyos károkat szenvedett, ám az 1658-ban újjáépített kolostorban ma is évszázados harmóniában élnek a szerzetesek, és szívesen látják a megfáradt vándort, aki a könnyű vacsora és közös meditáció után békés, pihentető álomra szenderedhet.  

A víz

Visszatérve az „út”-hoz, ami a Buddha felé vezet: ha átléptük az első kaput, feljebb haladva rendszerint találkozhatunk egy kisebb vagy nagyobb patakkal, vízeséssel vagy tóval. Igen, ez ismét egy üzenet a látogató számára: próbáld a testedet és legfőképp a lelkedet is megtisztítani a világi piszoktól, a gondoktól, és igyekezz Buddha előtt tisztán megjelenni, hiszen az út egyre tovább visz felé. Természetesen nem kell fürdőt venni, ha akarod, ha nem, csak próbáld megérteni a víz szimbólumát.  

Az őrök kapuja

A megtisztító víz után egy újabb kapu alatt folytatódik az út. Ezt a kaput azonban már őrök védik, vagyis inkább díszítik, s noha csak faragva, festve vannak, még a tudatlant is megdöbbenti marcona kinézetük. Nos, ők a négy „deva”, az öröklét határán élő isteni természetű négy védő, akik a buddhista hitet vallók világában ilyen vagy olyan formában mindenütt megjelennek. Ők azok, akiknek Buddha földjét kell őrizniük, hogy a gonosz és ártalmas erők ne törhessék át ezt a kaput. Ha tüzetesebben szemügyre vesszük a koreai devákat, akkor azt látjuk, hogy arcuk közép-ázsiai vonásokat hord, harci öltözékük kínai, és többségük koreai kardot tart kezében - utalva ezzel a buddhizmusnak a Selyem úton való terjedésére és transzcendentális hatására.   

A harmadik kapu

A Hwaeom-kolostor (화엄사,  e: hváamsá) Bulimun-ja

Amikor szerencsésen átjutottunk a devák-őrizte kapun és területen is, az út tovább kaptat felfelé. (Ha a kaptatáshoz a természet nem biztosítana elég emelkedőt, hát ezen bizony igencsak méretes lépcsőfokokkal segítettek a régi építőmesterek!)  

Elérkezünk az utolsó kapuhoz, a Bulimun-hoz (fenti kép), amely alatt áthaladva már arra az udvarra léphetünk be, ahol a Buddha lakik. A „bulimun” azt jelenti: „nem kettő”. Ha esetleg zavarban lennénk, mivel nem értjük, nem kell szégyenkezni, hisz ez is olyan szimbólum, ami a buddhizmus tanításából vezethető le. Nagyjából a következőt kell ez alatt érteni: „mint ahogy te és én nem vagyunk két különböző élőlény, úgy az univerzum is egy énvelem. Így tehát a Buddha és én azt jelenti: EGY” Nos, ha még most sem értjük, és szeretnénk, akkor nem árt meghallgatni egy-egy dharma beszédet vagy szerényen meditálni.

Amikor áthaladsz a Bulimun kapu alatt, csak koncentrálj erre: „a Buddha és én, az egy”.

A fenti kép a Tongdo-sa kolostor Bulimun kapuját mutatja. A Tongdo-sa egyike az úgynevezett „Három kincs” templomainak, amelyeket a régi Silla-királyság földjén található Yangsanban emeltek anno 646-ban. A „Három kincs” templomok a koreai buddhista templom- és kolostor építészet legmarkánsabb képviselői, amit könnyen beláthatunk, hiszen az eszme három legfőbb alappillérét testesítik meg. A Tongdo templom a Buddhát, a Haein templom a dharmát (buddhista tanítások), a Songgwang templom pedig a sanghát* jelenti és képviseli (*sangha = azok közössége, akik a megvilágosodás útjának első szakaszát már megtették).   

A Csarnok

A Muju-sa (무주사, e: mudzsuszá) kolostor Csarnoka

Utunk utolsó állomása a legfelső, belső udvarban található, pagodáktól és kőlámpásoktól övezett Daeungjeon (대웅전, , e: teungcsan), azaz a Nagy oktató - és imacsarnok.

Itt lakik hát Buddha. A Csarnok nem hivalkodik, felsőbbrendűségnek még az árnyéka is elkerüli, nem kér sem jótéteményt, sem adományt, nem is nagy, csak hív, és a vándor poros cipőjét levetve megilletődötten belép.

Vajon mi teszi azt, hogy valóban minden másról megfeledkezve, úgy veszed el az ülőpárnát, úgy tudsz leborulni, lótuszülésben mozdulatlanul ülni és tudatodat kiüríteni, mintha soha nem fájt volna a térded, és mindezt valamikor tanultad volna? Honnan jönnek az ösztönös mozdulatok és az a bizonyosság, hogy az előtted magasodó Buddhában már régen nem az aranyozott szobrot látod?  Talán a fárasztó út teszi, amit kíváncsiságod miatt végigjártál, hogy itt legyél?

Azt hiszem: az Út vagy az Ösvény jelenti ezt. Amikor már messziről észreveszed a danggan jiju jelzőoszlopát, aztán lemosod a nehéz gondolatokat a patakban az Iljumun kapun áthaladva, és amikor az ijesztő képű devák is segítenek, hogy a rossz erőket hátrahagyd. Amikor úgy alszol el puha álomban egy soha nem járt helyen, mintha a Mama ringatna, és amikor a legszebb altatódal egy szélcsengő hangja.

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: Antiquealive.com és a cikkíró saját élményei

Képek forrása: CHO Daeyeon, KTO, Korea Times, Csajka Edit