A XX-XXI. század egyik legfontosabb kérdése a környezetvédelem és a felhasználói társadalom fenntarthatósága. Remélhetőleg az emberiség lassan elindul a tervezett javulás, az egyszer használhatóság és az eldobhatóság okozta hulladékkrízis megoldásának irányába. Ehhez az egyik első lépés a recycling, vagyis a hulladék újrahasznosítása. Dél-Korea második legnépesebb városa egy lépéssel továbbgondolta az újrahasznosítás kérdését. Lehet-e recyclinggal rehabilitálni egy egész szegénynegyedet? A válasz igen, és így született meg a város egyik legújabb és legnépszerűbb turistalátványossága, a Kamcshon kultúrfalu (Gamcheon Culture Village).

Kamcshon falu története a XX. század elején kezdődött, amikor Puszan városa a japán megszállás alatt hatalmas fejlődésen és növekedésen ment keresztül. A japánok több területrendezési projekttel igyekeztek olyan kikötőt létrehozni, ami birodalmi terjeszkedésüket mindenben kiszolgálja. A puszani városvezetés az 1920-as években döntött arról, hogy a munkásokat és családtagjaikat áttelepítik a kikötő közvetlen környékéről egy kicsit távolabbi, de még könnyen elérhető helyre. Mondani sem kell, hogy az egymás hegyén-hátán épült kis faviskókat nem a legmódosabb polgárok húzták fel maguknak. A koreai háború után további 800 család költözött ide, és az elkövetkező évtizedekben egyre szűkösebbé és szegényebbé vált a negyed.

Az ezredfordulóra sokan elhagyták Kamcshont, sok ház maradt üresen, elhagyatottan. Az ott maradtak pedig úgy igyekeztek kicsit feltornászni az ingatlanárakat, hogy házaikat élénk színűre festették. A helyiek erőfeszítését észrevette a kormány is, és megszületett a döntés a negyed rehabilitálásáról az újrahasznosítás jegyében. 2009-ben a Kulturális, Sport és Turisztikai Minisztérium a "Kamcshon kultúrfalu" rehabilitációs program keretében művészek, egyetemisták és a helyiek lelkes közreműködésével még színesebbé tette a negyed kijelölt részét. Az épületek új festést kaptak, az utakat újrakövezték, az üresen álló ingatlanokat felújították, és kiállítótermekké, boltokká vagy szállásokká alakították. A projekt legnagyobb ötlete pedig a terület popkultúrával, szobrokkal és freskókkal való elárasztása volt. Minden sarkon és eldugott zugban akad valami kézzel készült művészi alkotás.

A Kamcshon kultúrfalut a köznyelvben a puszani Machu Picchuként is emlegetik. Ez az elnevezés nagyon hízelgő, mivel az eredeti állapotok inkább emlékeztettek Rio de Janeiro híres-hírhedt nyomornegyedére, a Favelára. Valóságos csoda az a társadalmi, infrastrukturális, kulturális és turisztikai fellendülés, amit a negyed a kultúrfalu megvalósításának köszönhet. Évente látogatók milliói érkeznek, hogy bejárják a puszani Machu Picchut, és közben trendi fotókat és szelfiket készítsenek a népszerű freskókkal és szobrokkal. Úgy tűnik, az újrafelhasználás sikerült, így is lehet egy lepukkant városrészből menő turisztikai fellegvárt csinálni.

A beszámolót írta: Szilágyi Miklós

Képek: Szilágyi Miklós