Július 4-én a németországi Bonnban zajlott le az UNESCO 39. világörökségi konferenciája, amelynek keretein belül újabb koreai történelmi emlékek kerültek fel a szervezet neves listájára. Az egykori Pekcse- királyság (i. e. 18-660) területén több erődítmény, palota és templom maradványait, valamint királyi síremléket tártak fel. A feltárások már az 1970-80-as években megkezdődtek, és a több tíz évig tartó rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően Korea 12. számú világörökségi emlékévé váltak.
Pekcse egykori fővárosának, Gonju (korai nevén Ungjin) területén épült fel a mai Chungcheong tartományban található Gongsangseong erőd (공산성). Az erődítmény különlegessége, hogy eredetileg sártéglából építették, majd a Csoszon-korban kőből újjáépítették. Ennek köszönhetően napjainkban átfogó képet kaphatunk a korabeli építkezési szokások változásairól.
A 2,5 km hosszú erőd számos épületnek adott otthont. Itt található a Manharu pavilon és tó (만하루와 연못), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Gonju városára és a mélyben kanyargó Geumgang folyóra. A pavilontól nem messze a Yeongeun templom helyezkedik el, melynek szerzetesei híresek hősies harcukról a japánokkal szemben az 1590-es években. Az erődítmények szerepe elsősorban a védelem volt, hogy veszély esetén biztosítsa a város és az uralkodó biztonságát.
A régészeknek sikerült feltárniuk olyan „palotaszerű” épületmaradványokat, melyek valószínűsíthetően a király elszállásolására szolgáltak. Nem is csoda hát, ha 1624-ben a Yi Gwal parancsnok által szervezett lázadás elől Injo király ide menekült.
Számos olyan tárgyi emlék is felszínre került, melyek közül a fegyverek és páncélzatok igen jelentősek, ugyanis a rajtuk található „címkék” (dátum, piros kínai karakterekkel írt feliratok) is alátámasztják azokat a korabeli feljegyzéseket, melyek a páncélzatok Kínába történő exportálásáról szólnak.
Aki tavasszal és ősszel egy hétvégén a Gongsangseong erődben jár, részese lehet egy 10 perces őrségváltási ceremóniának, megidézve a Három Királyság korának hangulatát. Ha erről esetleg lemaradnánk, még ott a lehetőség, hogy „elkapjuk” a naplementét a Geumseoru (금서루) nevű nyugati kapunál.
Szintén Gongju területén található az a hét, szerényen megbúvó, fűvel borított királyi sírhalom, melyek közül Muryeong királyé és feleségéé a legjelentősebb. Bár a sírok nem látogathatóak érdemes őket körbejárni, valamint a lelkes érdeklődőknek kihagyhatatlan a közeli Replica Múzeum, ahol a sírok pontos másai vannak felállítva. A 6-os számú sír például egyedi falfestményeiről, Muryeong király sírja pedig a gazdag tárgyi leletanyagáról híres. Olyan nagyon jó állapotban megőrződött temetési ceremónián használatos tárgyak is előkerültek, melyek a mai tudósoknak fontos támpontot jelentenek a Pekcse-kori életmód tanulmányozásához. Ezen kívül a sír jól mutatja azokat a kulturális cserehatásokat is, melyek a korban jellemzőek voltak Kína és Korea között.
Királysírok Neungsanri-ben, 능산리 왕릉
Chungcheong tartományban maradva, az utolsó Pekcse főváros Sabi (ma Buyeo) területén is jelentős ásatások folytak. Amikor 538-ban Seong király Gongju-ból áthelyezte a fővárost sor került egy új erődítmény, a Busosanseong megépítésére. Az erőd a Busosan hegy erdősebb területén állva magasodik a város, és a tőle délre található királyi palota fölé. A palotát sikerült teljesen rekonstruálni 650 m²-en. A palota nemcsak a feltárt leletanyagok miatt jelentős, de több földalatti tárolót és fejlett vízellátó rendszert is felfedeztek. A fa- és kőtárolók elsősorban zöldségek, gyümölcsök tárolására szolgáltak, ezt a helyszínen talált növény-és magmaradványok bizonyítják. A vízellátó rendszer pedig a kerti tó vizének mozgatására és feltöltésére szolgált.
A palotához tartozott a buddhista Goransa templom is, amit a korban szokatlan módon nem sík területen, hanem a Busosan hegygerincén építettek fel. A templom mögött egy forrás található, melynek vizét Pekcse uralkodói rendkívül kedvelték. Amikor a szolgák a vizet gyűjtötték egy, a forrás kizárólagos közelében élő növény levelét kellett magukkal vinniük bizonyítékul, hogy a víz valóban a forrásból származik. A forrástól egy köves, meredek út vezet az erőd északi oldalán lévő Nakhwaam sziklához. Úgy tartják, 660-ban, amikor Silla és a szövetséges kínai csapatok győzedelmeskedtek Pekcse felett 3000 szolgálólány vetette magát a mélybe, inkább, minthogy megadják magukat az ellenségnek. Maga a szikla elnevezése is ennek állít emléket, melynek fordítása „hulló virágok sziklája”. Buyeo területén is találunk királysírokat, melyek Gongju-tól eltérően látogathatóak. Az első számú sír például az egyetlen az itt található hét sír közül, melynek a teljes belső falazata festett. A festmények a négy égtáj mennyei őrzőit, a sárkányt, tigrist, teknőst és a főnixmadarat ábrázolják. Természetesen itt is található a közelben egy múzeum, ahol például Seong király feltételezett sírjának kisebb makettje tekinthető meg.
Goransa templom, 고란사
Biztosan sok hasonló történeti emlék van még eltemetve Koreában, de reméljük, hogy minél több kerül felfedezésre, hogy világörökségünk részévé válhasson.
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Képek forrása: whc.unesco.org
