Nálunk szinte elképzelhetetlen a karácsony mákos bejgli nélkül, ahogy az ünnepi asztal része a hókifli is - többek között mákkal töltve -, a magyar gasztronómia része a mákos tészta, a mákos guba, és a pékségekben bármikor vehetünk mákos patkót. Mégis, bármennyire természetes számunkra, kulináris kuriózumként ne vigyünk magunkkal mákos finomságot, ha Koreába indulunk. 

A dél-koreai vámhivatal a nyári időszakban kéthetes kampányt tart, hogy a külföldről visszatérő utasok figyelmét felhívja egy bizonyos élelmiszerre. A július 15-i bejelentés szerint kerülni kell, hogy akár akaratlanul is mákszemek legyenek az országba belépőknél.

"Voltak olyan esetek, amikor az utazók olyan táplálékkiegészítőket és fűszereket birtokoltak, amelyek függőséget okozó anyagokat tartalmaznak. Ezek az anyagok más országokban orvosi és kulináris célokra engedélyezettek, de Koreában szigorúan tiltottak. Ezeknek a termékeknek a behozatala törvénybe ütközik, és arra kérjük az utazókat, hogy legyenek különösen óvatosak a vásárláskor" - áll a közleményben.

Dél-Koreában rettentő népszerűek azok a kávézók, amelyek különböző trendi péksüteményeket, például bageleket is kínálnak. Emiatt az Egyesült Államokból visszatérők kedvelt szuvenírje egy fűszerkeverék - a Trader Joe márka “Everything But The Bagel” nevű fűszerkeverékének órási rajongótábora van Amerikában, ahol a bageltől a rántottán át a sült csirkéig mindenre is szórnak belőle. A kelet-ázsiai régióban a márka kifejezetten divatossá vált az utóbbi években, a logózott vászontáskájukat imádják például a japán divatinfluencerek, csakhogy az említett fokhagymás-hagymás keverékben mákszemek is vannak, emiatt pedig a szöuli repülőtéren elkobozzák a hatóságok.

A mák ugyanis kábítószernek minősül Dél-Koreában, a Trader Joe keverékét 2022-ben hivatalosan is betiltották az országban, így érkezéskor ma már csempészárunak számít - amiről azonban sokan nem tudnak. A közösségi médiában egyenesen remek ajándékötletként javasolják egymásnak, hogy mit érdemes vásárolni az USA-ban, emiatt a nyári hónapokban már olyan sok koreai utastól kellett elkobozni a mákot is tartalmazó készítményt, hogy a jelenséggel a helyi média is kiemelten foglalkozik. 

Az internetes  kommentszekciókból ha tények nem is, de a közhangulat azért valamennyire talán lemérhető. A témában hozzászóló koreaiak többsége - akár a hivatalos besorolás, akár a történelmi múlt miatt - tényleg kábítószerként tekint a mákra, és a drogfogyasztás elleni küzdelem jogos és elvárható részének tartja a tiltást. Sőt, akár olyan véleményeket is lehet olvasni, hogy valójában kábítószer-kereskedők mindazok, akik ilyesmit akarnak behozni Koreába. 

A dél-koreai törvények szerint a mák birtoklásáért akár öt évig terjedő börtönbüntetés vagy 50 millió von, átszámítva 13 millió forintos pénzbírság is kiszabható, de a gyakorlatban ritka, hogy valóban büntessenek érte. A bűnügyi hírekben azért rendszeresen előfordul, hogy néhány tucat gazdátlan máknövény lefoglalásáról tudósítanak. Azért is tűnhet fel rejtélyesen itt-ott a mák, mert egyes régiókban főleg az idősebb korosztály gyomorfájdalmakra hasznos gyógynövényként tekint rá. Ami meghökkentő lehet, hogy a legnagyobb koreai sajtótermékek ilyenkor rendre kijelentik, hogy a máknak nincs tudományosan igazolt fájdalomcsillapító hatása.

A szigorú törvények ellenére egy gyors kereséssel a kisebb koreai webshopokban találni azért étkezési mákot, ahogy állítólag például Szöulban a különböző közép-ázsiai boltokban is bele lehet futni, és akár a bagelt árusító üzletekben is kapni néha a mákos fűszerkeverékből. 

Könnyen meglehet azonban, hogy az extrém szigorú tiltás és az ezt támogató közvélekedés a japán gyarmati múlthoz (1910-1945) köthető sötét eseményekben is gyökerezik. A még éretlen mákgubóból kinyerhető ópiumot saját birodalmi céljaikra használták a japánok, és az 1930-as évekre jelentős kábítószertermelő országgá tették a megszállt Koreát. A japán kormányzat a gyártást kiszolgáló létesítményeket alakított ki, amit az is motivált, hogy épp világméretű hiány mutatkozott az ópiumból, Japán így teljes mértékben a külföldi importtól függött. Hamar rájöttek, hogy a szigerországtól eltérően Korea kedvező éghajlati és talajviszonyokkal bír a máktermesztéshez, ráadásul a koreai termőföld és a munkaerőköltség is alacsonyabb volt. A helyi gazdák tisztában voltak az ópium iránti globális kereslettel, és pozitívan fogadták a japán gyógyszeripari vállalatok által felvetett ötletet, hogy növeljék a máktermesztésre szánt területeket. A felfutó termesztés mellékhatásaként viszont a koreaiak között is megjelent az ópiumszívás és a morfiumfüggőség. Innen nézve érthető a mák kétes renoméja Dél-Koreában, főleg úgy, hogy Észak-Korea máig nagy mennyiségben használja a mákot az illegális drogtermesztéshez, amiből komoly pénzekhez jut. 

A világon csupán néhány ország tiltotta be teljesen a mákot, de Dél-Korea mellett nem meglepő módon éppen Tajvan, Szingapúr és Kína is - ahogy a kínai történelemre rányomta az ópium a bélyegét.

Ám a mákszemeknek hiába nincs közük az éretlen gubókból kinyerhető ópiumhoz, a máknak olyan rossz a hírneve Koreában, hogy a hétköznapokban vannak, akik úgy hiszik, aki mákot fogyaszt, az bizony kábítószerfüggő lesz. A törvényi tiltás miatt már csak emiatt se próbáljunk Koreában járva egy rúd mákos bejglivel bevágódni az új ismerőseinknél.

A cikket írta: Kocsis G. János

Fotó: unsplash, pixabay.com

Források: Korea Times, MBC America News, The Korea Herald, The New York Times, The Washington Post

koreatimes.co.kr, nytimes.com, washingtonpost.com, koreaherald.com