A blogon már számos ünnepnapról, jeles évfordulóról olvashattatok az elmúlt évek alatt. Ezek közül néhány a születéshez kapcsolódik, például az első születésnap, a dol hagyománya. Mostani cikkükben egy újabb mérföldkőnek számító születésnap történetével és a hozzá kapcsolódó szokásokkal ismerkedhettek meg.
Ha koreai ünnepnapokról, fontos eseményekről van szó, akkor tisztában kell lennünk a yuksipgapja (육십갑자, ejtsd: juksibkábdzsá) vagy yukssipganji (육십간지, ejtsd: juksibkándzsi) nevezetű kínai időszámítási rendszer fogalmával, amely 60 évet ölel fel. Ez a 60 év a „10 égi szár” és „12 földi ág” sorozatos kombinációjából adódik össze. Mivel nem párosítanak össze a jin és jang szempontjából összeférhetetlen szárakat és ágakat, ezért beszélhetünk 120 helyet csak 60 párból álló ganjiról (간지, ejtsd: kándzsi; a már említett égi szár és földi ág szavak alkotta kifejezés), azaz 60 évről. A 60 évből álló ciklus első éve a gapja, mely az égi szárhoz tartozó gapból és a földi ághoz tartozó jaból áll.
Az imént említett 10 égi szár első eleme tehát a gap (갑, ejtsd: gáb). Ez a szótag köszön vissza a hwangap (환갑, ejtsd: hvángáb), azaz a koreaiak által megünnepelt hatvanadik születésnap elnevezésében is, hiszen a hatvanadik életév betöltésével visszakerülünk a hatvanas ciklus elejére, azaz a gaphoz. Maga a hwangap elnevezés is azt jelenti, hogy a gaphoz való visszatérés. Fontossága abban is rejlik, hogy az első születésnaphoz hasonlóan ezt az életkort sem élték meg sokan, ha valaki mégis elérte, akkor azt igencsak megünnepelték. A legelső írásos emlék 1296-ból származik, a forrás szerint Chungryeol király hwangapja alkalmából megkegyelmezett és szabadon bocsájtott egy bűnöst. Koreában a hwagap, jugap és gamnyeon kifejezéseket is használják, illetve Kínában jianzi, Japánban kanreki néven ünneplik. A koreai korszámítás miatt (a gyermekek születésükkor már egyévesnek számítanak) sok esetben a hatvanegyedik születésnapot értik az esemény alatt.
Hagyományosan ezen a napon az ünnepelt gyermekei italt ajánlottak fel szüleik jólétéért és hosszú életéért. Ezt a rituálét heonsuryenek (헌수례, ejtsd: hanszurje) nevezik. A hwangapot ünneplő szülő legidősebb fia és felesége ajánlották fel az első csészét, majd a többi gyermek következett születési sorrendben. Ha az illető már elhunyt, gyermekei otthon vagy a sírjánál emlékeztek meg róla ezen a napon. Abban az esetben, ha a hwangapjunak (환갑주, ejtsd: hvángábdzsu), azaz a születésnapos személynek még élt az apja vagy anyja, akkor a hivatalos ünnepi asztal előtt dolsangot (az első születésnap megünneplésére ételekkel megpakolt asztal) is készítettek, az ünnepelt italt ajánlott fel, illetve meghajolt a szülei előtt. Az ünnepségen (hwangapjanchi, 환갑잔치, ejtsd: hvángábdzsáncshi) pompás ünnepi asztalt terítettek meg a születésnaposnak, a vendégeknek pedig külön asztalon tálaltak. Az esemény megtartására egy születésnap előtti szerencsés dátumot kellett kiválasztani, mivel úgy tartották, hogy a születésnap utáni napon nem szerencsés ilyen lakomát tartani.
Bár családonként és régiónként változott, a fő terítés alig különbözött az ősi emlékrítusokhoz állított asztaloktól. A hatvanadik születésnap alkalmából nem volt leves vagy rizs az asztalon. Néha az ünnepi asztal mögött néhány egyszerű ételből álló kis asztalt is megterítettek az ünnepelt számára, mivel a fő asztalról (환갑상, hwangapsang, ejtsd: hvángábszáng) csak az ünnepély végén lehetett fogyasztani.
A fő asztalon páratlan számban szolgálták fel az ételeket (gesztenye, jujuba, fenyőmag, dió, szárított datolya, rizsből készült hagyományos édességek, különféle húsételek), akár 40 centiméter magas halmokban, illetve alkoholt egy külön asztalon. Az asztalt ajándékok és művirágok szegélyezték, míg az ételkupacokat jókívánságokkal díszítették – például chuk (축, 祝, imádság; ejtsd: cshuk), su (수, 壽, hosszú élet; ejtsd: szu) és bok (복, 福, szerencse; ejtsd: bok). Az asztalon lévő ételkupacok magassága a gyermekek szeretetének és csodálatának mértékét fejezték ki. Gyakran szakértőt hívtak ahhoz, hogy még magasabbra halmozzák az ételt, és minél pompásabban díszítsék fel azokat.
Ahogy az 1980-as évek közepén felgyorsult az iparosodás, a hwangap megünneplésének módja is megváltozott. A közvetlen leszármazottak és rokonok kivételével a vendégek nem borultak le az ünnepelt előtt, a rituálét kézfogással és gratulációval helyettesítették. Érdekesség, hogy az ünnepelt ilyenkor a közeli rokonoknak, barátoknak és vendégeknek hagyományosan törölközőt, zoknit, paplant és takarót ajándékozott. Ez a fajta ajándékozás napjainkban is divatos, a boltok kínálatában elérhetőek személyre szabott, szöveggel és dátummal hímzett törölközők vagy különleges evőeszköz szettek.
Az 1997-es gazdasági világválság után sok család döntött úgy, hogy nem tart nagy ünnepséget, hanem helyette a közeli esküvői termekben vagy éttermekben gyűltek össze falatozásra. Napjainkban a pénzügyi nehézségek és az átlagéletkor növekedése miatt is veszített fontosságából a 60. születésnap megünneplésének hagyományos formája.
Cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: folkency.nfm.go.kr, encykorea.aks.ac.kr
Képek forrása:
