Ha még nem jártál ott, hát képzeld el: a Koreai-félsziget egyik távoli csücskében, masszív kövekkel védett, régi falak mögül nézel le a náddal, rizsszalmával befödött, sárral tapasztott kunyhók tucatjaira, az 1300-as évekből itt ragadt apró falura. A neve Naganeupseong (낙안읍성, ejtsd: nágánüpszang), a Csoszon-dinasztia talán utolsó épen megmaradt emléke, már-már szürreálisan vén kis település. Bár néhány sorozat és film forgott itt, errefelé soha nem építettek díszleteket, mert az maga Naganeupseong volt, a lelassult életet élő, érintetlen falu.
Sokan mondják, ha az igazán eredeti hangulatba, ízekbe, azaz egy rég letűnt Korea életébe szeretnél beleszippantani, akkor a hajdanvolt Pekcse-királyság (i. e. 18 - i. sz. 660) néven ismert birodalom délebbre fekvő területeire kell elzarándokolnod. Vagyis nagyjából oda, ami ma Dél-Csolla (Jeollanam-do) vidékeivel esik egybe. Ne tévedj, korántsem ez a környék áll az átlag külföldi (főleg nyugati), csoportba szervezett turista érdeklődésének középpontjában! Ha már eljutottál például Gwangjuba vagy Suncheonba, tudd, hogy innentől az igazán izgalmas vidékekre nem járnak a KTX vonatai, sem a szuper kényelmes, többnyelvű idegenvezetést biztosító autóbuszok. Kis, helyi és laza menetrend szerint közlekedő, zötykölődős járatok és épp elég gyaloglás vár rád, hogy eljuss ebbe a ma is életvitelszerűen lakott, immár skanzenné avanzsált, az UNESCO Világörökség próbalistájára felkerült, álmos kis faluba. Zárt közösség ide, vagy oda, a helyi home-stay hálózat azért itt is meglehetős tisztelettel bánik az idegennel. Hagyományos, „földön-fekvős-ülős” szálláshelyekkel és sehol máshol megtapasztalható fantasztikus ízekkel várja az ide bátorkodó látogatót, akiből „akármilyen kedves vendég, három napig éppen elég”.
Vissza az időben
A település a Csoszon-birodalom (1392-1900) fénykorában egyike volt azon több mint 330, kőfallal körbevett erősségnek, vidéki nemesi városnak, amelyek a leghosszabb ideig tartó koreai királyság büszke védőbástyái, gazdag neokonfuciánus központjai voltak egészen a japán megszállásig. Alig tucat maradt meg közülük a gyarmatosítók eszeveszett rombolásai miatt, köztük Naganeupseong, ez a valamilyen csoda folytán itt rekedt, ma is lélegző őskövület. Több mint 200 épület áll eredeti formájában, ahol még mindig él a hatszáz éves kommuna, több mint 100 család lakja, tartja karban az ősi házakat, neveli az igavonó lovakat, a ház körüli haszonállatokat, műveli a századok óta megörökölt földeket, és legbelülről kiszakadó hittel őrzi, éli meg a hagyományokat, rituálékat a sámánista gyökerektől kezdve a konfucianizmusig.
Mi vár még itt rád?
El sem hinnéd, hogy a 4 méter magas, 2-3 méter széles, habarás nélkül összerakott, hatalmas kockakövekkel felhúzott ősi falak közé ékelt faluban mi mindent próbálhatsz ki! Soroljuk? Nos, csak a legérdekesebbek: kovácsműhely, fegyverkovácsolás workshop, selyemhernyó-tenyésztési alapismeretek, falusi iskolai óra, temetési szertartás, látogatás a Dae Janggeum (대장금, ejtsd: dédzsángüm) c. sorozat (magyarul „A palota ékköve” címmel futott) forgatási helyszíneire. Aztán: szövetfestés növényi eredetű színezőanyagokkal, selyemszövés, kalligráfia óra kívánságok megírására, üdvözlőkártya írása ecsettel, bepillantás a hanji (hagyományos koreai papír) készítésének folyamatába, szalmatető készítés, halászat, horgászat, tofukészítés, főzőtanfolyam a 24 szoláris évszaknak megfelelően. A programok persze opcionálisak, és ajánlatos előre jelezni az igényedet!
Ennél valami finomat?
Nos, ha nem szeretnéd, nem kell okvetlenül beondegit (번데기, ejtsd: bandegi) nassolnod a nádtetős ház, a chogajip (초가집, ejtsd: csogádzsib) kis padlófűtéses szobájában, mielőtt álomra hajtod a fejed. Tény, hogy ez a vidék régóta híres a selyemhernyó-tenyésztés mesterségről, a selyem előállításáról és feldolgozásról, ezért cseppet sem meglepő, ha a pikánsan ízesített, pirított lárvát fontos és zamatos fehérjeforrásként fogyasztják, amibe egyébként Szöul utcáin is lépten-nyomon belebotlik az ember. Az igazság az, hogy nem túl sok étkezde várja itt az ide látogatót, és az a kevés sincs felkészülve angol, vagy bármely más nyelvű menüsorral. Akkor azonban semmiképp nem tévedhet az ember, sőt, a lehető legjobban jár, ha a hagyományos koreai table d'hôte-t, azaz koreaiul hanjeongsik-ot (한정식, ejtsd: hándzsangsik) rendel, amiben egy teljes menükínálat kerül egyszerre az asztalra: leves, rizs, halas-kagylós fogások és zöldséges-gyógynövényes kísérő fogások sokasága.
Ha már erre jársz…
Semmiképp ne hagyj ki legalább két feledhetetlen látnivalót, melyek innen könnyen beutazható távolságra vannak!
Az egyik ilyen úti célod legyen Dél-Korea legszebbnek tartott teamezője, a híres-neves Boseong. Hírnevét nemcsak az itt termelt és különböző időszakokban leszüretelt tealeveleknek, a belőlük készített, jótékony hatású teának köszönheti, hanem páratlan szépségű, meredek lankás, hatalmas patkóalakban gördülő ültetvényeinek és a zöld tea felhasználásával készített számtalan különlegességnek is.
S ha tényleg át szeretnéd élni a lelassult délvidéki Korea hangulatát, ne legyél rest, zarándokolj el a Seonamsa (선암사, ejtsd: szanámszá) buddhista templomhoz! A bejárati kapuhoz érve, a Jogye-hegy keleti hajlatánál épült templom belső területét mintegy kilométernyi kaptató séta után érheted el, ahol a lélekig hatoló csend pont elég lesz ahhoz, hogy megérintsen a hely varázsa. A templom területét több száz éves, dús erdő veszi körül, előtte a Seungseongyo-híd boltíves látványa fogad, melyet természetes alapkőzet tart meg szilárdan századok óta. A templom minden évszakban gyönyörű és elcsendesítő hely, de tavasszal és az őszi lombhullás idején nyújtja a legnagyobb élményt. Dél-Csolla talán nem a legfelkapottabb turistaközpontok közé tartozik, de aki egyszer arra jár, megérintheti a régi Korea szívét.
A cikket írta: Csajka Edit
