Különböző tulajdonságokkal, energiákkal felruházott tárgyak évszázadok óta léteznek az emberek mindennapjaiban – elég, ha csak a patkóra vagy a négylevelű lóherére gondolunk. Reneszánszukat élik a különböző spiritualitással kapcsolatos eszközök is (a kristályok vagy a tarot kártyák). Természetesen a koreai hagyományos kultúra is bővelkedik ilyen eszközökben. Ebben a cikkben három olyan tárggyal ismerkedhettek meg, melyekkel szellembiztossá tehetitek otthonotokat!
A soekotture (쇠코뚜레, ejtsd: szoekhotture) a szarvasmarha orrkarikája, melyet a koreaiak hagyományosan az ártó szellemek távol tartására is használtak. A karika egy 2-3 centiméteres vastagságú, 15-20 centiméteres hosszúságú faágból készül. Lepucolás után az ágból kört hajlítanak, a végeket pedig madzaggal összekötik. Maga a kifejezés a soe (szarvasmarha), ko (orr) és a ttulta (átszúrni) szavakból áll össze.
A szarvasmarhák nagy és erős állatok, de az orrkarikának köszönhetően az ember irányítani tudja őket. Régen félelmetesnek találták ezt az eszközt, hiszen ha egyszer a helyére került, az állat nem szabadult tőle. A sokáig használt orrkarikának balszerencsét, csapást megelőző erőt tulajdonítottak. A bejárathoz közel vagy valahol a házon belül felakasztották, ezzel megállítva az esetleges betolakodókat, rossz szellemeket. Ugyanazzal az energiával, amivel a szarvasmarhákat képes volt irányítani, a házba került jószerencsét és jólétet is bent tartotta. Gyakran már az év elején kiakasztották.
Sok helyen úgy tartották, ha az eladni kívánt házra nem akadt vevő, akkor kiakasztották az orrkarikát, így erejének segítségével gyorsabban gazdára talált az ingatlan. Ha valamilyen kereskedelemmel foglalkozó helyiségben helyezték el, akkor az üzletet serkentette. Ha volt betegséggel küzdő személy a házban, akkor ugyancsak a bejárathoz helyezett orrkarikában bíztak, hogy az majd helyreállítja az illető egészségét.
Napjainkban már nem igazán találkozhatunk orrkarikás házakkal, de webshopokon továbbra is elérhetőek ezek a terméket. A nagyobb méretűek 11000 wonba (kb. 2800 forint), a kisebbek 4500 wonba (kb. 1170 forint) kerülnek.
Eomnamu
A soekotture helyett az eomnamu (lásd a cikk elején) is alkalmas lehet az egészség helyreállítására, hiszen a néphiedelem szerint az eomnamu (엄나무, ejtsd: amnámu), azaz a juharlevelű tüskefa, pontosabban annak szúrós ága betegségeket, gonosz szellemeket elűző hatással bír. Régen úgy tartották, hogy a megbetegedéseket és a balszerencsés eseményeket az ártó szellemek okozzák. És mivel a tövisek okozta fájdalmat még a szellemek is utálják, így azok távol tartására kiválóan használható a tüskefa ága. Szokás volt még, hogy a maláriás betegeket juharlevelű tüskefával teli erdőbe vitték, és ott imádkoztak egészségükért.
Szokás volt holdújévkor, hogy ennek a Kelet-Ázsiában őshonos fának az ágait a bejárat vagy a szobák fölé akasztották, ezek a szokások azonban területenként eltértek. Bizonyos helyeken célzottan a yagwanggwi (야광귀, ejtsd: jákvánggvi), azaz a holdújév éjszakáján felbukkanó „éjszakai fénylő szellem” elűzésére használták. Máshol a nappali falára helyezték fel vízszintesen, a megjelent fertőző betegség eltüntetése érdekében. Hasonló szokás a Kína területén élő etnikai kisebbségeknél és a Szibériában élő burját, altáj és tuvai népeknél is megfigyelhető.
Bujeok
A bujeok (부적, ejtsd: budzsak) olyan betűkből vagy mintákból álló talizmánok gyűjtőneve, melyeket a néphiedelem szerint csapások megelőzésére és rossz szellemek elűzésére használhatunk. Alapvetően két csoportra oszthatjuk őket: a szerencsehozó és a rossz energiákat visszatartó talizmánok, de mivel sok szempontból kapcsolódnak egymáshoz, nincsenek egyértelműen elkülönítve. Létrehozásukhoz hagyományosan piros festéket és sárga papírt használtak. Az egyik leggyakrabban használt bujeok a samjaebu (삼재부, ejtsd: számdzsebu). A samjae arra a három csapásra utal, ami az embert érheti: betegség, himlő, éhínség vagy áradás, tűzvész, szélkár. Ábrázolása nagy változatosságot mutat, de a leggyakoribb a háromfejű sólyom, amelyet a Csoszon-dinasztia (1392–1897) elején festményeken ábrázoltak, de az idő előrehaladtával talizmánokra festettek.
A talizmán készítésének, felhasználásának szigorú szabályai voltak. Mind a készítőnek, mind a megrendelőnek a megfelelő szellemmel, lélekkel kellett rendelkeznie. A felhasználás napja a talizmán igénylőjének kora alapján lett kiválasztva. A kiválasztott nap előtt a készítőnek és az ügyfélnek is meg kellett tisztítania a testét és lelkét, a tisztátlan helyeket és cselekedetetek pedig kerülniük kellett.
A kiválasztott napon a készítő korán felkelt, megmosdott és tiszta ruhát vett fel. Miután a megtisztított vizet keleti irányba felemelte, és tömjént égetett, fogait háromszor összekoccintotta, majd kántált. Csak ezek után rajzolta meg a bujeokot, amihez általában cinóbert használtak. A szöveg és/vagy ábra sárga papírlapra került, ennek feltételezhető oka az, hogy az ártó szellemek nem kedvelik a színt, mely a fényt szimbolizálja. Ez az oka annak is, hogy fényességgel kapcsolatos írásjegy, például a fény (光), a nap (日) vagy a hold (月) gyakran került fel talizmánra. A piros a tűznek és a vérnek felel meg, ami az életet és az érzelmeket szimbolizálja. A tűznek tisztító erőt is tulajdonítottak, így feltételezték, hogy képes az ártó szellemeket elűzni. A talizmán elkészítése után, a felhasználás előtt még különböző írásokat kellett tanulmányozni, majd felragasztották a test fájó pontjára, elégetés után megitták, de falra vagy ajtóra is ragasztották, attól függően, hogy milyen csapástól akartak megszabadulni.
Cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: folkency.nfm.go.kr, encykorea.aks.ac.kr
Képek forrása: Encyclopedia of Korean Folk Culture, Encyclopedia of Korean Studies
