A magyar hagyományok szerint, ha szeretnénk meggazdagodni, az újév első napján lencsét kell enni. Malachús fogyasztásával pedig jó szerencsére tehetünk szert, hiszen a disznó kitúrja azt nekünk. Hasonló hiedelmekkel, szokásokkal találkozhatunk a koreai holdújév kapcsán is. Közülük a legismertebb talán a tteokguk (떡국, ttakguk) fogyasztása. Ebben a cikkben egy újabb izgalmas évkezdő tradícióval ismerkedünk meg, mely az egészséges lábakat volt hivatott biztosítani.

Akik szeretnének egy extra lépéssel gondoskodni lábaik egészségéről, azoknak ajánljuk figyelmébe a daribapgi (다리밟기, ejtsd: dáribápkki) szokását. Ennek a sámánista gyökerekkel rendelkező tradíciónak a lényege, hogy lábunk egészsége érdekében az első holdhónapban, az első telihold ünnepének időszakában át kell sétálni egy hídon. A daribapgi megnevezés is ennyit jelent: hídlépés. Érdekesség, hogy a híd és a láb szavak homonimák a koreai nyelvben, mindkettő dari. A daribapgi elnevezésen kívül használjak még a sino-koreai dabgyo (답교, ejtsd: dápkjo) elnevezést is.

A szokás Seonjo (Szandzso) király (1552–1608) uralkodása idején került dokumentálásra. A könyvben több száz éves, a Korjó dinasztia (918–1392) idejére visszanyúló tradícióként említik. Eredete vitatott, de az egyértelmű, hogy a félszigeten nagy népszerűségnek örvendett. Ennek egyik oka valószínűsíthetően a híd és a láb szavak azonos alakja. Nemtől, kortól és társadalmi státusztól függetlenül bárki részt vehetett ezen az eseményen, aki szerette volna garantálni lába egészségét. Bár a szokás az egész országra jellemző volt, részletei vidékenként eltértek: volt, ahol 12 hídon kellett átkelni az egész éven át tartó egészség érdekében, volt, ahol csak 3 hídon, más vidékeken a legnagyobb vagy a legöregebb hídon. Yeongdong (영동, Jangdong) vidékén csak az idősek és a lábbetegségben szenvedők végezték el ezt a rituálét. 

Daribapgi Kim Jun-geun ábrázolásában. A 19. század vége felé alkotó festő művei főként a koreaiak mindennapjait ábrázolja. Képeit leginkább a külföldi látogatók vásárolták fel, így napjainkban túlnyomó többségben Koreán kívüli múzeumokban, magántulajdonban vannak 

Az átkelés módján kívül a hagyományhoz kapcsolódó egyéb, fesztiválszerű tevékenységek is sokszínűséget mutatnak. Gwangjuban (광주, Kvángdzsu) például a telihold napján új ruhába öltözve keltek át a hídon. A nők a vízbe ételt dobva imádkoztak, a férfiak pedig zene kíséretében, italozva szórakoztak a hídon vagy annak közelében. Szokás volt még az átkeléskor viselt jeogori (저고리, ejtsd: dzsagori, a hanbok felső része) fehér, belső nyakrészének eltávolítása, melybe aztán egy érmét csomagoltak, amit végül a híd egyik sarkán helyeztek el, vagy pedig a híd alá dobtak.

A feljegyzésből azt is megtudhatjuk, hogy a Csoszon dinasztia (1392–1897) idején néhány nemes az első holdhónap 15. napja, azaz a telihold éjszakája helyett a 14. napján teljesítették a sétát. Ennek oka az volt, hogy 15-én nagy tumultusra lehetett számítani a hidakon. Ezt yangban daribapginak (양반다리밟기, ejtsd: jángbándáribápkki), azaz a nemesek hídlépésének nevezték. A forrás szerint volt olyan időszak, hogy az utcákon annyi ember andalgott, hogy elővigyázatosságból a nők számára megtiltották a részvételt. Olyan rendelkezésről is beszámolnak, mely szerint a hónap 16. napját jelölték ki a nők számára. A Csoszon-időszak közepétől fogva a női résztvevők száma fokozatosan csökkent.

Mai értelmezések szerint a betegség, melytől a rituálé megvédte az embereket, nem más, mint a beriberi. A beriberi a B1-vitamin hiánya miatt fellépő betegség, tünetei a lábduzzadás és zsibbadás. Elsősorban azokon a területeken alakul ki, ahol a rizs az alapélelmiszer.

Cikket írta: Rácz Ivett

Forrás: folkency.nfm.go.kr, koreajoongangdaily.joins.com, folkency.nfm.go.kr

Képek forrása: © National Folk Museum of Korea, All Rights Reserved