Akik végignézték az idei évad talán legnépszerűbb sorozatát, azokban az utolsó képsorok valószínűleg nem hagytak kétséget afelől, hogy nem egészen kerek a befejezés, ezért így, vagy úgy, de valahogy folytatódnia kell. Hát fog! Ez most már egészen biztos. Ám, ha így van, akkor vajon milyen további koreai gyerekjátékok jöhetnek szóba a vérfagyasztóan halálos felnőtt versengésben? Nos, nézzük a tippeket!    

„Szóval az a helyzet, hogy olyan nagy volt a nyomás rajtunk, akkora a ’para’ utáni vágy és az elszörnyülködés, borzongás imádata az emberekben, hogy úgy érzem, egyszerűen nem volt más választásunk, folytatni fogjuk. Igen, lesz második évad, már formálódik is itt az agyamban, Gi-Hun tehát visszatér. De ne kérdezzék, hogy mikor, mert ennek a visszatérésnek nem akármilyennek kell majd lennie” - nyilatkozta nemrégiben a Squid Games írója és rendezője, Hwang Donghyuk (황동혁, ejtsd: Hváng Donghjak).

Hwang Donghyuk „előjátssza” a sütis jelenetet

Miközben a sorozat középpontjában 456 lecsúszott, vagy nyomorultul kilátástalan sorsú, kiszolgáltatott ember vív szó szerint élet-halál harcot egymással a 39 millió dollárnak megfelelő pénznyereményért, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Squid Games a koreaiak zömében nosztalgikus érzelmeket ébreszt! Azok a játékok, amelyek a sorozatban kegyetlen halált hoznak a többség számára, bizony a Koreai-félsziget kamaszainak legkedvesebb, ártalmatlan játékai már régóta, és ezért sokakban támad fel a régi gyerekkor mindent megszépítő varázsa. De a felnőttvilág játszmáiba bele lehet halni, és micsoda ötlet az ártatlan gyerekkort kivetíteni a társadalom kegyetlen valóságára! Vegyük sorra, mi következhet még!

Mért jöttél a házamba?

Első tippünk a „Mért jöttél a házamba?” (우리집에 왜 왔니, ejtsd: uridzsibe ve vánni), ami talán sokunkat emlékeztet a nálunk játszott sportosabb, keményebb „Adj király katonát” vetélkedőre. A sorozatban a játék neve már az első évadban is felbukkan, amikor az elcsigázott versenyzők megpróbálják kitalálni a következő lehetséges feladatot. Ekkor Gi-hun erre a játékra tippel, ám ötlete ekkor még nem jön be. Igen ám, de a kasszasiker-sorozat rendezője maga is elkottyantotta, hogy gyerekkorában éppen ez volt az egyik nagy kedvence. A játékban két csapat vesz részt, akik a híres, címadó gyerekdalt éneklik: „Mért jöttél a házamba? Virágot szeretnék magamnak! Milyet? Hát krizantémot!" (második variációban: rózsát). A csoportok a védőket, illetve a támadókat jelenítik meg felváltva, és minél több ellenséges tagot szereznek, annál nagyobb az esélyük a győzelemre. Elsőnek a védők csapata lép előre, kérdezve, „hogy mér jöttél a házamba?”, majd a támadók tesznek egy lépést, miközben ezt énekelik: „Virágot szedni”, és megnevezik azt védőt, akit meg szeretnének kaparintani maguknak. A kiszemelt védő kő-papír-olló játékot játszik a rablójával, és ha veszít, csatlakoznia kell az ellenséges csapathoz. Az a csapat nyer, aki a másik csapat minden versenyzőjét megszerzi. 

A búgócsiga

Második tippünk a nálunk is jól ismert búgócsiga, azaz a 팽이치기 (ejtsd: phengicsigi). A koreai játékban azonban ezek a búgócsigák eredetileg fából készülnek, versenyeznek egymással, és egy ostorszerű bőrmadzaggal kell őket minél további forgásra bírni, mégpedig folyamatos ütögetéssel, ha esetleg lankadásra adnák a nagy busa fejüket. Bizonyos feljegyzések szerint ez az egyik legősibb játék, amit már a Három Királyság (i.e. 57 – i.sz. 668) idejében is játszottak a gyerekek, sőt a felnőttek is. Hwang rendező a vele készült interjúban azt is elmeséli, hogy igazából a falusiak egyik legkedvesebb téli szórakozása volt, amit legszívesebben a befagyott folyók vagy tavak jegén szerettek játszani, és a mai napig is művelik, régiónként kissé eltérő szabályok szerint.

Az ugróiskola

Tegyétek a szívetekre a kezeteket, ugye, ezt a játékot mi is játszottuk, és nagyon-nagyon szerettük! Igaz, nálunk nem valami vetélkedő, inkább jó móka és egyéni ügyességi próba volt. A Koreai-félszigeten azonban legalább két gyerekcsoport versengett egymással a 사방치기 (ejtsd: szábángcsigi) játékban, hogy a játszófelületen kijelölt nyolc terület közül a lehető legtöbbet foglalja el. A játékosok egy kis botot vagy kavicsot dobnak a grádics első fokára, majd fél- illetve két lábon ugrálva, kikerülve a megdobott kockát, oda-vissza meg kell tenni a távot, visszaútban közben fölszedve a bedobott jelzőt. Ezt kell ismételni a 2-től a 8-ig terjedő négyzetekben is, mígnem a csapat a végére ér a mezőnek. Itt az egyik játékosnak át kell ugrani egy grádicsot, a botot (vagy kavicsot) át kell dobnia a válla fölött hátrafelé. Az bárhová is pottyanjon, visszaútban az adott versenyzőnek féllábon ugrálva  kell fölszednie, és ha sikerül, az a négyzet a csapatát illeti meg, ahová innentől kezdve a másik csapat már nem dobhat a következő körben. Értelemszerűen, amelyik csapat a legnagyobb területet szerzi meg, az lesz a győztes.  

A repülő kövecskék 

Negyedik és egyben utolsó tippünk a gonggi (공기, ejtsd: konggi), amit régen kavicsokkal (előkelőbb körökben kis márványkockákkal) játszottak a gyerekek és játékos kedvű felnőttek. Adott 5 db kövecske – ma leginkább színes műanyagok -, amelyekkel 5 szintet kell teljesíteni. Először mind az ötöt ledobjuk a talajra, egyet feldobunk, miközben egy másikat fel kell markolni a földről ugyanazzal a kezünkkel. Ha az összeset sikerül fölszedni, a versenyző továbbléphet a következő osztályba, amikor ismét fel kell dobnia egy követ, de most már kettőt kell közben felmarkolnia ugyanazzal a kézzel, majd hármat és négyet. Ha ezeket a fokozatokat sikerül teljesíteni úgy, hogy egy kő sem esik le, akkor jön az utolsó, s egyben a legnehezebb feladat: mind az öt követ föl kell dobni a levegőbe, de most a kézfejünkkel kell elkapni a leeső kockákat, majd így feldobni ismét. Amennyit sikerül elkapni az így leeső kövecskékből, annyi pontot szerez az adott játékos.

Ti is szerettek játszani, igaz? Akkor játsszunk el a gondolattal: ha titeket kérne fel a rendező, hogy segítsetek a forgatókönyv megírásában, ti vajon melyik magyar vagy külföldi gyerekjátékot javasolnátok neki?  

A cikket írta: Csajka Edit

Cikk és képek forrása: asiasociety.org, soompi, pixabay