A koreai lassúfilmek egyik kiemelt alkotója, Hong Szangszu (Hahaha, 2010; Egy másik országban, 2012) kétéves pihenő után párjával, Kim Min-heevel rutinosan hozott össze egy olyan minimalista, dokumentarista, modernista alkotást, ami már vetekszik a BBC nagyszerű természetfilmjeivel.
Gam-hee (Kim Min-hee) férje távollétében meglátogatja régi barátnőit. Az elvált Young-soon (Seo Young-hwa) vidéken él és kertészkedik. A független Su-young (Song Seon-mi) még hajadon, pilates oktatónak állt, és már csak hobbiból foglalkozik táncművészettel. A házas Woo-jin (Kim Sae-byuk) – aki anno elszerette Gam-hee egykori szerelmét – most egy art moziban dolgozik férje sikereinek árnyékában. A találkozások alkalmával rövidke bepillantást nyerhetünk egy-egy nő életébe.
Hong Szangszu 24. egész estés filmje, a The Woman Who Ran – vagyis Az elmenekült nő – nem egy eposzi cselekményszáltól lesz nagyszerű, hanem éppen annak hiányától. Egyszerű emberek, hétköznapi nők találkoznak egymással, és néhány szóban elevenítik fel a régi időket, valamint számolnak be a jelenükről. Ha ilyen kevés történik egy filmben, akkor minden szónak és a szavak közötti szünetnek is jelentősége lesz. Egy-egy megfogalmazódó gondolat vagy megismételt mondat közelebb viheti a figyelmes nézőt a megfigyelt nőkhöz.
A The Woman Who Ran olyan játékfilm, ami leginkább egy városi természetfilmre hajaz, amiben a megfigyelt élőlények a nők. A néző pedig – Hong Szangszu kamerájával együtt – szinte mozdulatlanul figyeli meg ezeket a nőket természetes környezetükben. A kamera statikus helyzete és pásztázó mozgása, a hosszú beállítások és a kizökkentő zoomhasználat folyamatosan emlékezteti a nézőt arra, hogy ő most a megfigyelő, a „lesifotós” pozíciójában van. Vagyis amit látunk, az a nők „valódi”, titkos élete, ami tragikusan más, mint ami a romantikus vígjátékokban szerepel: a nők természetes környezete a maguk köré húzott falakból és a társadalom nők köré vont falából áll. Ebből a kettős erődrendszerből nehezen jut ki egy őszinte, palástolatlan érzelem. Gam-hee és „barátnői” azért tűnnek egymástól távolinak és idegennek, a találkozók ezért is olyan feszélyezettek.
Gam-hee látszólag kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, azonban szerető férje teljesen rátelepszik. 5 éve most először nincs összezárva az otthon dolgozó férjével, aki teljesen magához láncolja. A családi fészekből kiszabadult nő még férje távollétében sem tud szabadulni az alárendelt szerepből. A férfiközpontúság nemcsak a főhősnő, de a barátnők életét is alapvetően határozza meg. Minden egyes találkozásnál hol burkoltan, hol teljesen nyilvánvaló áthallással jelenik meg a női lét társadalmi alárendeltsége. És ez az alárendeltség rendszerint abban csúcsosodik ki, hogy az egyes találkozókat minden alkalommal egy akaratos férfi szakítja meg: hol egy nyavalygó szomszéd, hol egy kellemetlen hódoló, hol az egykori szerető. Ezek a kényelmetlen interakciók szakítják meg a találkozásokat, végül a filmet is.
A The Woman Who Ran c. filmre szerkezetileg, tartalmilag és technikailag is egy olyan fajta közönségesség jellemző, ami önmagában nemhogy lekötné, hanem egyenesen elriasztaná a nézőket. Viszont Hong Szangszu talentuma éppen abban rejlik, hogy ő ezzel a „sok kicsivel” megy igazán sokra. A The Woman Who Ran egy olyan film, ami pár jól elhelyezett képi és szóbeli információmorzsával gondolkodásra és aktív befogadásra készteti a nézőt: nem kikapcsolódás, hanem bekapcsolódás. És ez pont így jó!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: koreaherald.com, imdb.com
