Azt már a görög mitológiában is olvashattuk, hogy a Mükénéi akhájok és a trójaiak között egy szépséges hölgy miatt tört ki a háború, de hogy egy finom étel miatt is jó magasra csaphatnak a lángok, azt elképzelni sem tudtuk volna. Szerencsére itt szó sincs valódi csatákról, ez esetben a dél-koreai és kínai netezők közt szabadultak el az indulatok, ami odáig fajult, hogy még a diplomácia és a tudomány néhány képviselője is késztetést érzett a beavatkozásra mindkét oldalon.
Ami a németeknek a sauerkraut (savanyúkáposzta), az indiaiaknak az achaar (savanyított zöldségfélék), nekünk a „koviubi”, az a koreaiak számára mi más lenne, mint maga a világhírű kimcsi? A tüzes, fermentált specialitás Korea nemzeti étele, ráadásul elkészítése és a többiekkel való megosztása, a kimjang (김장, ejtsd: kimdzsáng) még az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült 2013-ban. Igaz, hogy a tejsavbaktériumtól mentesen, de a kimcsi még a világűrbe is elrepült, amikor 2008-ban Yi Soyeon asztronauta magával vitte, hogy megkínálja vele a Szojuz TMA-12 űrhajón vele utazó két orosz bajtársát. Ezek után elképzelhetőnek tartanánk-e, hogy Koreának egy neten kirobbant pengeváltás után, üzengetésekben, nyilatkozatokban kell kulturális és kulináris büszkesége védelmére kelni, méghozzá a „nagy testvérrel”, Kínával szemben? Pedig bizony ezt történt, és a hullámok még most sem ültek el teljesen.
Minden akkor kezdődött, amikor 2020 novemberében a svájci székhelyű ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) kibocsátotta a kínai Szecsuanból származó, savanyított pao cai elkészítésének irányelveit, minőségi jellemzőit. Igaz, ami igaz, a pao cai és a kimcsi eltevésének menete közt akad némi hasonlóság, de a legalapvetőbb és lényegesen eltérő elemek száma jóval nagyobb. Annak ellenére, hogy az ISO kiköti, hogy „a fenti dokumentum a kimcsire nem vonatkozik”, a kínai állami tulajdonban lévő, legtöbbet olvasott Global Times lecsapott a friss tanúsítványra, és örömében több nyelven is szétkürtölte, hogy mindez immár a kimcsi gyártás nemzetközi standardja, és hurrá, a kimcsi-iparág vezető hatalma pediglen Kína!
A dél-koreai Agrárminisztérium haladéktalanul jegyzékben utasította vissza a kijelentést, annak nyilvános visszavonását követelte, a netezők pedig egymás torkának estek. Persze, virtuálisan. A koreai internetes közönség nagy része egyenesen tolvajnak nevezte Kínát, és azzal vádolta, hogy zsiványmódra megpróbálják ellopni Korea nemzeti kulturális örökségét. „Mi jön még? A hanbok lesz a következő? – kérdezték. A kínaiak azzal vágtak vissza, hogy a koreaiak nagyot lódítanak, amikor azt állítják, hogy a kimcsi már 2000 éve a koreai konyha része, mert „mindenki tudja”, hogy a kimcsi Kínából került a Koreai-félszigetre, sok más étellel egyetemben, egyéb kulturális és eszmei irányzatokról nem is beszélve. A kínai Baidu Baike nevű, Wikipédia-szerű platform is beszállt a harcba. (A Baidu Baike egy jóval nyitottabb ’enciklopédia’, ahová bármely, egyébként szigorú feltételeknek megfelelt felhasználó írhat bejegyzést) Aki itt beütötte a pao cai szót a keresőbe, azt találta, hogy a régi kínai „zu” karakter, amely a kínai savanyított káposztára utal, először a 3000 éve írt „Énekek könyvében” (Shijing) jelenik meg. Mi ez, ha nem bizonyíték? – tették fel a kérdést a kínai böngészők. Még arra is találtak argumentumot különböző kínai kiadványokban, hogy a pao cai nevű savanyúság a Kínai Három Királyság korában (220-80) került Koreába. S mivel közel akadémiai magasságokig csapott fel a vita lángja, az ISO igyekezett ismételten és hivatalosan leszögezni, hogy a pao cai nem kimcsi, ergo, a pao cai-szabványt nem lehet ráhúzni a kimcsire, és fordítva. Az ISO ugyanakkor azt is alátámasztotta, hogy a kimcsire vonatkozóan egyik Korea sem nyújtott be kérvényt valamiféle ISO szabvány kiadására.
Dél-Korea Agrár-, Élelmezésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma hivatalos közleményt adott ki, melyben egyértelműsítette, hogy ilyen ISO szabványra a kimcsinek nincs is szüksége, mivel azt 2001-ben az UNESCO egyetértésével már lefektették. Bemutatták azt a CODEX* dokumentumot, amelyben a kimcsivel kapcsolatos hivatalos irányelvek már régóta szerepelnek.
Vihar a lavórban, vagy már megint a tolmács a hibás?
Újabban azért csillapodnak a kedélyek, és úgy tűnik, hogy a kimcsi tulajdonjoga feletti igen heves küzdelem egy szimpla félreértéssé szelídül, melyet egy rosszul sikerült fordítási probléma felé terelgetnek.
A Central Lancashire Egyetem koreai tanszékének vezetője, dr. Lim Sojin rávilágított arra az egyszerű tényre, hogy a koreai kimcsit Kínában gyakran pao cai néven szolgálják fel, és a zűrt még csak fokozza, hogy a kínaiaknak is van az a bizonyos pao cai névre hallgató, saját savanyúságuk, pontosan az, amelyik legutóbb megkapta az ISO tanúsítványát.
A pao cai és a kimcsi között meglehetősen nagy a különbség. A klasszikus kimcsi halszósszal, még inkább apróra vágott, sózott, piciny rákokkal, esetleg polippal erjesztett káposzta, amelyhez piros csilipaprika pelyhet és különféle zöldségeket is kevernek. A pao cai ezzel szemben többnyire sós vízben savanyított zöldségeket jelent, melyből a halszósz, a rákocskák, stb. - tehát az erjedést segítő katalizátorok, valamint a csilipehely teljes mértékben hiányzik.
Íme, a legújabb fejlemény
Dél-Korea Kulturális, Sport és Turisztikai Minisztériuma 2021. július 22-én sajtóközleményt adott ki, melyet a honlapjukra is feltöltöttek. Ebből megtudhatjuk, hogy a kimcsi (김치) szó hivatalos kínai fordítása többé nem pao cai (泡菜), hanem xin qi (辛奇, ejtsd: sincsi), ami azt jelenti „csípős/savanyú”.
A xin qi szó mellett egy tanulmány alapján döntöttek, amelyet az Agrárminisztériumban végeztek, és amelynek során mintegy 4000 kínai hangot, szót és azok helyes kiejtését vizsgálták. A kínai nyelvben tudniillik nincs olyan szó, amely úgy hangzana, mint a „kim”, így esett a választás a kimcsihez hasonlóan hangzó xin qi-re, aminek ezen felül még a jelentése is releváns. Az új fordítás használata az állami szervek és helyi önkormányzatok honlapjain és reklámanyagaiban kötelező, de a magánszektorra nem vonatkozik. Jó hír, hogy ha a Koreai Nyelvtudományi Intézet fordító programjába beütjük a kimcsi szót, és rákeresünk a kínai jelentésre, már meg is jelenik a xin qi! Arról, hogy például Szecsuanban megtanulták-e már, és hogy egyáltalán hogy fogadták az új kínai kifejezést, nincsenek híreink. Mi csak reméljük, hogy elül a vihar, és elég nekünk, ha tudjuk, hogy a kimcsi az maga a vérbeli Korea, amit olyannak szeretünk, amilyen: fenséges!
*A Codex Alimentarius Bizottság létrehozására 1963-ban került sor az ENSZ két szakosított szervezete, a FAO és a WHO élelmiszer szabványosításra vonatkozó programja keretében. A Codex Alimentarius szervezetben folyó munka fő célja élelmiszer szabványok, útmutatók és ezekhez kapcsolódó egyéb dokumentumok kidolgozása.
A cikket írta: Csajka Edit
Cikk és képek forrása: middleclass.sg, The Straits Times, Tellerreport.com, news.bbc.com.uk, bbc.com/travel, pinterest, pixabay
