Ha népszerű koreai küzdősportról esik szó, a legtöbb embernek a taekwondo jut mindjárt az eszébe. Természetesen ez csak a 20. század közepétől, vagyis a taekwondo születésétől van így. Korábban az egyik lehetséges válasz a koreai birkózás, vagyis modern nevén a ssirüm (씨름, ssireum) lett volna.
A hagyományos koreai birkózás alapjai a történelem előtti időkből származnak, a félszigeten élő törzsek gyakorolták kezdetben önvédelmi technikák elsajátítása végett, majd közösségi események alkalmával. A koreai birkózásról fennmaradtak Kogurjo-kori falfestményrészletek, Korjó-kori írásos emlékek, de a legismertebb emlék a Csoszon-kori festő, Kim Hongdo (김홍도), művésznevén: Tanvon (단원) rajza a XVIII. századból.
A koreai birkózás mindvégig népszerű maradt, hiszen a játékosok között nem számított a társadalmi vagy a katonai rang, ezt a sportot mindenki űzhette a nemesektől kezdve I Szunsin (Lee Sunshin) admirális katonáin át az egyszerű földművesekig. Sőt, valószínűleg az utóbbi társadalmi réteg mentén terjedt el a birkózóbajnoknak járó nagydíj: egy élő bika. Bár az utóbbi (jó)néhány évtizedben a sportág népszerűsége egy kissé megkopott, a sokszor csak nagyapáink sportjaként gúnyolt ssirüm presztízse ismét felívelni látszik. Pár éve a Koreai Ssirümszövetség (Korea Ssireum Association) az alábbi, igen menő videóval próbálta megszólítani a fiatalabb korosztályokat.
A ssirüm olyan, egy az egy ellen vívott küzdősport, melynek célja az ellenfél földre vitele úgy, hogy annak térde vagy bármely térd feletti testrésze érintse a földet. A ssirümöt sokszor hasonlítják a szumóhoz vagy a dzsúdóhoz, de előbbivel ellentétben itt tilos az ütés, az utóbbival szemben pedig tilos a fojtás és a feszítés, vagyis a koreai birkózás egy jóval sérülés mentesebb, barátságosabb sportág.
A ssirüm-birkózók javarészt folyamatos testkontaktusban vannak egymással, de időnként el is ereszthetik egymást, ha éppen biztosabb pozíciót keresnek. Kezükkel és lábukkal folyamatosan keresik a fogást, hogy kibillentsék a másikat az egyensúlyából. A sport része a látványos emelés és a dobás is, de a legfontosabb mégis a taktika, a türelem és a megfelelő pillanatban indított ellentámadás.
A ssirüm-birkózók a jobb combjukat és a derekukat áthurkoló kötést viselnek, mellyel könnyebb fogást biztosítanak az ellenfélnek. Ez az övszerű kötés a szatpa (샅바, satba), ami az egyik játékos esetében kék, a másik játékos esetében pedig piros színű. A ssirümöt egy 8-10 méter átmérőjű körben játsszák, amit a legtöbbször homokkal fednek be. Egyes esetekben a küzdőtér lehet szivacsból is. A küzdőtér körül van egy 1,5 méter sugarú külső, homokmentes kör is, amire tilos a kilépés. A küzdőtér elhagyása, vagyis a külső körre való lépés jobb esetben a kezdőállásba való újraindítással, rosszabb esetben az adott menet automatikus elveszítésével is járhat.
Egy ssirüm-menet indulása a következőképpen zajlik: a birkózók letérdelnek egymással szemben a küzdőtér közepén, majd a bíró alapos felügyelete mellett megragadják egymást először a szatpa combrészénél, majd a derékrészénél. A játékosok vállal egymásnak feszülve felállnak, és a bíró akkor indítja el a menetet, ha a birkózók helyezkedését egyenlőnek, igazságosnak találja. A sípszó után megkezdődik a harc, amelynek akkor van vége, ha az egyik játékos a földön vagy a küzdőtéren kívül végzi, vagy az egyperces menetidő döntetlennel zárul. A bíró munkáját két segédbíró is segíti.
Egy ssirüm mérkőzés 3 menetből áll, amiből kettőt kell megnyerni. Értelemszerűen kettő megnyert menet után a harmadik menetet már nem kell lejátszani, hanem kihirdetik a győztest. A menetek maximum 1 perc hosszúságúak, melyeket 1 perces szünetekkel szakítanak meg. Sérülés esetén pedig hosszabb, 2 perces szünetet tartanak. Bajnokságokon a döntő már nem három, hanem 5 menetből áll, és az lesz a győztes, aki 3 menetet megnyer.
Néhány különleges, hagyományos bajnokságot hanbokos táncelőadás és népzene kíséretében tartanak. A bajnok a küzdőtér közepén négy irányba is meghajol a közönség előtt, majd egy díszes hordszéken körbeviszik a küzdőtér körül. A hagyományokkal ellentétben, praktikussági okokból a győztest pénzjutalommal és/vagy serleggel díjazzák (az élő bika helyett).
A ssirüm nemcsak profi birkózók kiváltsága. Ezt a sportot különböző korosztályok, súlycsoportok és most már a különböző nemek egyaránt űzhetik, a kisgyermekektől kezdve a 140 kilós óriásokig. A súlyhatár viszont 140 kg, ami az egyes technikákat elnézve nemcsak hasznos, hanem életmentő is lehet.
Az elmúlt évtizedben Koreán kívül is sokan megismerték és elismerték a ssirümöt. Bár népszerűsége még jócskán elmarad a taekwondoétól, mégis láthatunk külföldi ssirüm-játékosokat is. 2018-ban Észak- és Dél-Korea közösen jelölte a tradicionális koreai birkózást az UNESCO szellemi kulturális örökség programjába, mely jelölést a szervezet el is fogadott. A nagyjából 1700 éves ssirüm így újra szárnyra kapott, és elindult a világsiker felé.
Cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: The Korea Times, Yonhap News Agency, Korea JoongAng Daily, UNESCO
