Ha Magyarország, akkor Szegénylegények. Ha Amerika, akkor Casablanca. Ha Olaszország, akkor Biciklitolvajok. Ha Japán, akkor A hét szamuráj. Ha pedig Dél-Korea, akkor A cseléd (하녀, Hanyeo, ejtsd: Hánja). Megkerülhetetlen alapmű, melyet minden idők legjobb filmjei között tartanak számon. Bong Joon Ho nemcsak kedvenceként emlegeti, de inspirációval is szolgált az Élősködők elkészítésekor.
A film rendezője Kim Ki-yeong (김기영, 1919-1998). Első önálló rendezésű filmje 1955-ben jött ki, az áttörést azonban A cseléd hozta meg számára. Munkássága alatt több mint 30 filmet rendezett, ám közülük többnek nyoma veszett. A fennmaradt darabokat ma a kor expresszionista csúcsaiként tartják számon.
A film műfaját tekintve thriller. Megjelenése idején a koreai társadalom hatalmas változásokon ment keresztül. A modernizációs folyamat során hajadon vidéki lányok tömegei vándoroltak Szöulba a jobb élet reményében. Ez a társadalmi jelenség természetesen a filmipart, a női szerepeket sem hagyta érintetlenül. A városba érkezve gyári munkásként (여공, yeogong, munkásnő, ejtsd: jagong) vagy felső-középosztálybeli családoknál dolgozó (식모, singmo, szobalány, ejtsd: sikmo) lányokról szóló történetek a mozivásznon is megjelentek. A cseléd is egy singmo típusú történetet mesél el.
Szöul az 1960-as években
A film kezdetekor egy idillikus családi jelenetet látunk magunk előtt. A gyerekek egymással játszanak, miközben a szülők az asztalnál ülnek. A feleség épp varrással foglalatoskodik, Kim Dong-sik (김동식, ejtsd: Kim Tongsik), a férj, pedig egy házasságtörésről olvas az újságban, mely szerint „egy férfi félrelépett a szobalánnyal Gimcheonban”. A családnak végre sikerült annyi pénzt megtakarítani, hogy egy nyugati stílusú, kétemeletes házat vásároljanak, ám Dong-sik felesége állapotos, és egyedül nem képes már ellátni a házimunkát a két gyermekük, Chang-sun (창순, ejtsd: Cshángszun) és a mozgáskorlátozott Ae-sun (애순, ejtsd: Eszun) nevelése mellett. Dong-sik, aki főállásban zenét oktat munkáslányoknak, otthonában pedig zongoraórákat ad, úgy dönt, hogy diákjai közül felvesz valakit szobalányként. Így kerül a házba Myeong-suk (명숙, ejtsd: Mjongszuk), aki szintúgy a társadalmi ranglétrán való feljebb jutásról álmodozik. A lány beköltözésével létre is jön a film alapkonfliktusa, melyet a további események még tovább bonyolítanak.
Aki látta az Élősködőket, tudhatja, hogy mennyire fontos motívuma a filmnek a lépcső. Ez A cseléd című filmre is fokozottan igaz, ami valószínűleg nem véletlen egybeesés. A Kim család új, kétemeletes otthonában a lépcső a társadalmi mobilitás szimbólumává, majd a halál és a kétségbeesés helyszínévé válik. A film több fontos jelenete is a lépcső köré összpontosul, mely jelenetek többsége pont a felsőbb társadalmi rétegbe vágyó szobalány szenvedéseit mutatja be. A lépcső vezet fel a család számára igen fontos zongoraszobába is. A zongora szimbolizálja a család társadalmi státuszát, hiszen nem minden család engedhetett meg magának egy zongorát a háború utáni gazdasági helyzetben, illetve a család számára bevételi forrást is jelent. A cselédlány is végig különös érdeklődést mutat a zongora iránt.
Az ikonikus lépcsők
A mindösszesen 108 perc hosszúságú film fekete-fehér, de ez senkit se riasszon vissza! Az innovatív filmzene, különleges fényhasználat, árnyékok és terek kihasználása kellően lebilincselővé teszik a filmet.
Cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: Kathleen Mchugh & Nancy Abelmann (eds.): South Korean Golden Age Melodrama: Gender, Genre, and National Cinema, Wayne State University Press, Detroit, 2015.
hankookilbo.com, hankyung.com, huffingtonpost.kr
Képek forrása: nermic.tistory.com, blog.cj.net, instiz.net,
