Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három fiatal dél-koreai zenész, akik fogták a sátorfájukat, és útra keltek, először csak a zene világában, majd azzal együtt a valóságban is – Coelho nyomán a Szent Jakab-úton. Hosszú utazások azóta is tart, hogy újabb és újabb zenei elemeket tanuljanak el a nagyvilágban.

A Korean Gypsy Sangjaru (egyes átírásokban Korean Gipsy Sangjaru vagy csak Sangjaru) egy igen különös formáció. Kwon Hyochang hagyományos ütőhangszereken, kvengvári gongon (kkwaenggwari gong) és csánggu (janggu) dobon játszik. Chu Sungyoon hangszere az akusztikus és az elektromos gitár. A trió harmadik tagja, Nam Seounghun pedig a vonós ádzsengen (ajaeng) és a pengetős gájágümön (gayageum) játszik. A rendhagyó hangszerelés elsősorban a nongakot (más néven pungmult), vagyis a hagyományos koreai táncos-dobos népzenét képviseli.

A nongak elsősorban a falusi összejövetelek velejárója volt, maga a szó is azt jelenti: a földművesek zenéje. A Korean Gypsy Sangjaru a nongak felfrissítésével, a hagyományos és újonnan hozzáadott zenei elemek összekeverésével szeretné feléleszteni a stílust, és megismertetni a közönséggel az együtt zenélés és mulatás tradícióját. A trió öltözéke is hagyományos, bár kevésbé színpompás népviselet. Általában szangmót (sangmo, tradicionális kalap) vagy egy hatalmas, fehér gokkált viselnek a fejükön, ami szinte már a névjegyükké is vált. A fiúk öltözékénél már csak a zenéjük különlegesebb.

A Korean Gypsy Sangjaru alapja a nongak/pungmul, amit előszeretettel kevernek bármilyen más zenei elemmel. Az együttes neve alapján természetesen mindjárt a cigányzene jut az eszünkbe. A trió viszont nem az általunk jól ismert és közkedvelt magyar vagy balkáni cigányzenéből merített, hanem inkább az 1930-as évek cigány szvingjéből. A Nyugat-Európában élő szinti és mánus cigányok, főleg a roma származású Django Reinhardt páratlan és örök érvényű dzsesszmuzsikája volt az, ami a dél-koreai fiúkat leginkább megihlette. Az észak-kjongszangi mueul nongak és a szinti szving egyedi elegyéből született a Korean Gypsy Sangjaru legismertebb és legnépszerűbb száma, a Gyeongbuk Swing is:

A zenei ihlet mellett a fiúk életfelfogására is hatással volt a roma lét romantikája. A hosszú útkeresés, a folytonos vándorlás, vagyis a lungo drom határozza meg a Korean Gypsy Sangjaru művészi hitvallását. A trió fáradhatatlanul keresi az új zenei egyvelegek lehetőségét, bármilyen stíluselemet szívesen felhasználnak. A céljuk az, hogy a nongak szellemében, afféle modern sámánként újra egy közösségbe olvasszák az egymástól eltávolodott embereket, a közönséget. A fiúk életfelfogásáról és zenei ars poeticájáról a Korea Foundation alapítvány készített kisfilmet, amit egy kis angol (vagy koreai) nyelvtudással meg is lehet tekinteni az alábbi linken:

Ahogyan azt a kisfilm is ábrázolja, a Korean Gypsy Sangjaru elindult azon a bizonyos hosszú úton, amelynek talán sosem lesz vége. XXI. századi fiatalokként a fiúk lecserélték a lovas kocsit platós kisbuszra, a tábortüzet fejlámpára, de a lényeg ugyanaz: maga az út. A művészeti lungo dromhoz pedig további sok szerencsét kívánunk! T’avesz baxtalo korea phrala!

A cikket írta: Szilágyi Miklós

Képek, videók forrása: npac-weiwuying.org, youtube.com