Ha a koreai erődvárak beszélni tudnának, és csak egyetlen mondatot szólhatnának, azt bizonyára a hegyekhez intéznék, és így hangzana: „én egy vagyok veled, segíts hát, hogy olyan büszke és erős legyek, mint te.”
Korea területének 70%-át hegyek borítják, s így testvérek között is legalább ötezer hegycsúcsa van. A hegyvonulatok között meghúzódó szurdokok, keskeny völgyek, patak- és folyómedrek felső rejtekeiben buddhista templomok, kolostorok, vagy éppen családi temetkezési szentélyek bújtak meg. Ahogy a hegyi patakok folyókká duzzadtak a völgyekből kiérve, a mezők, rizsföldek ölelésében falvak, városok nőttek ki. A falut őrző hegycsúcson, vagy hegycsúcsokon pedig erődöket emeltek, amelyek feladata a környék szemmel tartása és az alattuk húzódó település oltalma volt. Így volt ez persze mindenütt a világon, nemcsak a Koreai-félszigeten, az itt található hegyi erődvárak mégis sajátos, koreai arcot öltöttek már a Három Királyság idejétől fogva. A sanseong-nak (산성, ejtsd: szánszang) nevezett, masszív falakkal elkerített, viszonylag jó állapotban megmaradt erődítmények száma ma is meghaladja a kétezret. S ha ehhez hozzávesszük, hogy még napjainkban is föltárnak olyan régészeti maradványokat, melyek hajdanvolt erődvárakra utalnak, akkor bátran kijelenthető, hogy minden hegynek volt egy erődítménye a hozzátartozó hegyen-völgyön húzódó falrendszerrel egyetemben.
A régi Pekcse-királyság területén található Gongju erőd tavaszi és őszi látképe
Az UNESCO Világörökség részét képező Namhan Sanseong téli látképe
Több mint ezer éve összeolvadva, egybeforrva a hegyekkel
Mind éghajlati, mind stratégiai szempontból rendkívül fontos volt a hegyek szerepe, hiszen nemcsak szélvédett helyet, kiegyensúlyozottabb klímát biztosítottak a völgyek lakóinak, a megolvadt patakok lezúduló vize pedig enyhítést hozott a forróságban, hanem jól belátható és védhető területet is jelentettek az általuk körülölelt falu, vagy a városka lakói számára. S mivel a földrajzi adottságok miatt meglehetősen széttagolt, egymástól szinte elszigetelt régiók alakultak ki, így a megépített erődök meglehetősen sokfélék voltak. Érdekes és markáns különbségek mutathatók ki mind az építési anyagok (melyek főleg az adott vidék természeti kincsei szerint variálódtak), mind pedig a formák és építészeti megoldások tekintetében. Ez utóbbi nyilván attól is függött, hogy mennyi pénze volt a helyi uralkodói klánnak, mennyire volt fontos a királyi udvarnak, milyen építészmestereket tudtak megbízni, ezek hol tanultak, merre jártak okulni a mesterségből.
A Ganghwa Sanseong, mely az idő tájt épült, amikor a 13. századi mongol invázió elől menekülő királyi udvar Korjó fővárosát Ganghwado-ba helyezte át
A Busan fölött magasodó Geumjeong (금정, ejtsd: kümdzsang) erőd látképe. Építése Sukjong király uralkodásának korára esett (1700-as évek eleje)
S ha azt mondtuk, hogy a koreai erődvárak eléggé sokfélék voltak, azt is hozzá kell tennünk, hogy legalább egyvalamiben mégiscsak hihetetlen módon hasonlítottak egymásra, mégpedig abban, hogy a mesterségesnek még a látszatát is minimálisra szorították. Mit értünk ez alatt? Többek közt azt, hogy nem akartak elütni természetes környezetüktől, és hivalkodva kitűnni abból. Csodával határos módon vették fel, utánozták le a számukra otthont adó hegyvonulatok, szirtek szakadékok vonalait, sőt még ezek egymáshoz viszonyított arányait is, így nem csoda, ha oly komplex és harmonikus a szerkezetük. Nem követik a kínai erődvárak négyszögletes, vagy téglalap alakú alaprajzait, a középkori Európában hódító csillagvárak formájától meg végképp elütnek. Teljesen világosan látszik, hogy a koreai erődök formájukat, anyagukat tekintve is egyetlen szövetségest kerestek csupán, s ez pedig nem volt más, mint maga az anyatermészet. Míg Kínában az építőanyag javarészt az agyag volt, a Koreai-félsziget erődjei kevés kivétellel kőből épültek. Bizony, így olvasztotta magába a hegy a várat, így lettek ők egyek, elválaszthatatlan testvérek és bajtársak.
A festmény a három legfontosabb győzedelmes csata egyikét ábrázolja, amelyet Csoszon az Imjin (I. Japán) háború idején vívott Haengju-nál (Hengdzsu) 1595-ben. A Kwon Yul tábornok által vezetett ádáz ütközet helyszíne a mai Goyang, ami Szöultól mindössze 16 kilométerre található. Bár pontosan nem tudják meghatározni a Haengju hegyi erőd építésének időpontját, azt valószínűsítik a régészek, hogy a legelső építmény itt egy földvár volt, amelyet még a Három királyság (i.e. 57- i.sz. 668) korában emeltek.
A Gaksan erőd őrtűztornyának maradványai. A jeladó kőbuckák kulcsfontosságú szerepet játszottak a hegyi erődök harci életében, hiszen ezekről tudtak egymásnak üzeneteket küldeni az ellenséges erők felbukkanásáról, létszámáról és mozgásról.
Szöul madártávlatból? Akkor csakis a Bukhan Sanseong!
Dél-Korea fővárosát a Bukhansan-hegység változatos hullámokat vető vonulata öleli körül. Bizony, és ezen a gerinctetőn húzódik végig a Bukhan Sanseong erődítményrendszere a hozzá tartozó fal struktúrával egyetemben. A Bukhan-hegység első erődjét Gaeru pekcsei király uralkodásának idején építették majd’ 2000 éve, 132-ben. Számtalan bővítés, átépítés és rekonstrukció után 1711-ben kapta meg ma is látható, vagyis nyomon követhető formáját. Az erődrendszerhez tizenhárom városkapu, összesen 130 szobából álló ideiglenes palota, valamint 140 szobányi katonai raktárhelység tartozik. Szintén itt húzódik meg a terjedelmes, 130 helyiséget magába ölelő Jungheungsa kolostortemplom, de ezen kívül még 12 templom, 99 kisebb-nagyobb tó és 26 természetvédelmi terület is az erődítményrendszerét képezi.
Persze, az épületek jelentős része sajnos elpusztult, a városfalak jórészt érintetlen formájukat őrzik, de restaurálásra természetesen rászorultak. Mióta a négy legfontosabb kapunak az 1990-es években kezdődött helyreállítása is megtörtént, a szöuliak apraja-nagyjának a Bukhan Sanseong és környéke a kedvenc hétvégi kirándulóhelye. Kaptatók, meredek lejtős ösvények, ősi falak, cserjések, nyugalom, madárfütty és mozdulatlan történelem kíséri itt a turistát, s amikor egy-egy fennsíkon megpihen, alatta hever, lüktet a hatalmas hihetetlen metropolisz, Szöul.
A cikket az Antique Alive bejegyzése alapján készítette: Csajka Edit
Képek forrása: Antique Alive, saját fotók
