A Koreai-félszigeten élők számtalan alkalommal éltek át nehéz pillanatokat a történelem során. A huszadik század eleji „világégések” ezt a vidéket sem kímélték. Az ekkor japán megszállás alatt álló koreaiak olyan megaláztatásokon mentek keresztül, melyet a mai napig nehezen bocsátanak meg keleti szomszédjuknak. Az 1919-es márciusi elsejei megmozdulás csakúgy, mint más országokban (pl. Írország, Egyiptom, India, Kína) a fennálló elnyomó rendszer elleni tiltakozás kifejeződése volt. Bár a koreaiaknak nem sikerült elsődleges céljukat, a függetlenségüket kivívni, mégis óriási előrelépést, egyfajta reményszikrát jelentett a japánok enyhülő kultúrpolitikája 1920-tól. Az addig vasszigorral alkalmazott cenzúra valamivel megengedőbbé vált, ezért is csendülhettek fel nagyobb sikerrel az újságírás és irodalom hazafias, bátor hangjai.
Hyun Jin-geon (현진건, ejtsd: Hjan Dzsin-gan) 1900-ban született Daeguban. Gimnáziumi, majd később egyetemi évei alatt Japánban és Kínában is tanult. A Sanghaj Hogang Egyetem hallgatójaként német nyelvre specializálódott. Ebben az időszakban két másik koreai vendéghallgatóval, Lee Sangwha (이상화, ejtsd: Í Szánghvá) és Baek Giman (ejtsd: Pek Gimán) írópalántákkal összefogásban kezdték el kiadni a Geohwa (거화, ejtsd: Gahvá) irodalmi lapot. Hyun első írása ebben jelent meg 1920 novemberében. Huisaenghwa (희생화, ejtsd: Huiszenghvá, magyarul: Áldozati virágok) című fikciója inkább tekinthető egy kezdő kevéssé sikerült szárnypróbálgatásának, de a következő évben, 1921-ben megjelent novellái már elsöprő sikert arattak. A Bincheo (빈처, ejtsd: Bincsa, magyarul: A nincstelen felesége) és a Sul gwonhaneun sahoe (술 권하는 사회, ejtsd: Szul kvonhánün száhve, magyarul: A társadalom, mely ivásba űz) révén a modern koreai realizmus egyik atyjaként vonult be az irodalomtörténet kiemelkedő alakjainak csarnokába.
1922-ben Park Jonghwa, Hong Sayong, Park Yeonghui és Na Dohyang írókkal a Baekjo (백조, ejtsd: Bekdzso), egy másik irodalomtörténeti szempontból meghatározó jelentőséggel bíró irodalmi lap alapításában vállalt úttörő szerepet. Ebben az időszakban jelent meg többek között a Yangson Project színházi társulat által 2019-ben, Budapesten színpadra vitt, Egy szerencsés nap (운수 좋은 날) című novellája is.
Írásait Bing-heo (빙허, ejtsd: Bingha) álnéven publikálta, és rendszerint a japán megszállás alatt nyomorgó koreaiak mindennapjait választotta témaként, hol nyíltan, hol szimbolikus nyelven felhívva a figyelmet egy elnyomásban sanyargó nép szenvedéseire. 1940-ben elkezdett Heukchi Sangji (흑치상지, ejtsd: Hükcsi Szángdzsi) című regényének hőse egy Kr. u. 7. században élt pekcsei hadvezér, aki a Félszigetre támadó kínai Tang hódítókkal vív ádáz harcot. A szigorú és könyörtelen japán cenzúrának ez az áthallás már túl soknak bizonyult, és megakadályozták a mű megjelenését.
Hyun írói tevékenysége mellett újságíróként is dolgozott a Chosun Ilbo, Shidae Ilbo és Dong-a Ilbo napilapoknál. Utóbbi lapnál folytatott tevékenysége során történt egy szívszorongató eset, mely jól példázza azt, hogy Hyun és kortársai novelláinak sötét, terrortól, elnyomástól és kilátástalanságtól nehéz hangulata nem az emberi képzelet szüleménye, hanem maga a valóság évtizedeken keresztül. Son Gi-jeong (손기정, ejtsd: Szon Gi-dzsang) maratoni futó az 1936-os berlini olimpián aranyérmet nyert. A szenzációs siker örömét azonban beárnyékolta az, hogy tekintve a történelmi-politikai helyzetet, japán színekben kellett indulnia. A díjátadó ünnepségen a mellette álló, szintén japán mezben bronzérmet nyert So Yun-bok (서윤복, ejtsd: Sza Jun-bok) honfitársával együtt leszegett fejjel hallgatta a felcsendülő japán himnuszt. A Dong-a Ilbo szerkesztői úgy adtak hírt az elért sikerekről, hogy az újságcikket kísérő fotón az aranyérmes befutó mezéről kiretusálták a japán zászlót. Büntetésképpen a japán hatóságok kilenc hónapra felfüggesztették a napilap működését, és nyolc munkatársat, köztük Hyun Jin-geont is egy évre bebörtönöztek.
2019. október 1-jén és 2-án a Budapestre látogató Yangson Project kitűnő művészi érzékkel és rendkívül erőteljes színpadi jelenléttel engedett bepillantást e kor miliőjébe a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán. Hyun Jin-geon Egy szerencsés nap című novellájának színpadi adaptációja koreai nyelven, magyar felirattal került bemutatásra. Yang Jong-ook magával ragadó színészi játéka egy a mindennapi betevő falatért erején túl küzdő riksahúzó baljósan sikeresnek ígérkező napján kalauzol végig. A közel fél órás monológ különlegessége, hogy a mesélőt és főhőst egy személyben alakító színész narrátorkén E/2 személyben beszél, így a közönség soraiban ülve megszólítva érezzük magunkat. Elkerülhetetlenné válik a bevonódás, szinte hipnotikus állapotban éljük végig a riksát húzó férfi izmainak rándulását, éhségtől korgó gyomrának mordulásait, a lelkében kavargó félelmeket, az elméjében visszhangzó gondolatokat, az aggodalommal keveredő örömperceket. A darab végén saját arcunkon érezzük végiggurulni a főhős lecsorduló verejték- és könnycseppjeit.
„A kimért cammogással tovaúszó felhők mintha hóesést ígérnének, de csak fagyott esőcseppek potyognak megállás nélkül az égből. Rég mosolygott rád úgy a szerencse, mint ma fog.
- Riksa!
Riksahúzó vagy. Már tíz napja, hogy egyetlen utasod sem akadt. Ám ma reggel hirtelen:
- Riksa!
Megragadod a kocsidat. Nekifeszülve futni kezdesz.
Ez a pénz nem más, mint verejtéked jutalma, sejtjeid élni akarása, egy éhező utolsó reménysugara az életben maradásra.
Érzed, ahogy a pénzérmék súlya megpihen a tenyereden. Az első utas harmincat fizet, két tányér csontleves ára. A második ötvenet, öt adag kása. Tíz napja egyetlen egy utasod sem volt, s most alig hiszed, hogy pénztől súlyos a zsebed. Izgatottság és derű bizsergeti a szíved tájékát, a hátadon libabőr futkározik. Nyolcvan csont tartasz a kezedben te, aki tíz napja pénznek az árnyékát sem láttad."
Hyun Jin-geon 1943. április 25-én hunyt el. Sok szenvedést megélt hazájának egyik legsötétebb, legszomorúbb időszakában is képes volt művészi tehetségét kibontakoztatni, s bizonyos értelemben csatasorba állítani az elnyomással szemben. A szegények, nincstelenek, éhezők, nyomorgók nevében szólt, s novelláinak köszönhetően ezt a hangot ma is meghallhatjuk, ha készek vagyunk kinyitni a fülünket, de még inkább a szívünket.
A cikket írta: Kovács Janka
A novella részletét fordította: Kovács Janka
Forrás: Korean Literature Institute, KBS World Radio, korea.net
Képek forrása: korea.net, Koreai Kulturális Központ (készítette Mudra László)
