Ne tévesszen meg bennünket a cím, nem arról van szó, hogy Szöulban valamely figyelmeztető táblának fittyet hányva bárki is ott grasszálna vagy piknikezne azon a szép zöld füvön, esetleg sétarepülőzne felette. Akkor hát miről is szól a cikk? Nem másról, mint arról a különleges kertről, amelyet Szöul belvárosában egy terjedelmes metró átjáróban alakítottak ki. Még ez sem lenne valami nagy hír, arra viszont már felkaphatjuk a fejünket, hogy ennek a föld alatt virágzó kertnek a növényeit elsősorban nem mesterséges fény világítja meg, hanem magának az éltető Napnak a sugarai táplálják.
Szöul szabad szemmel látható arculatát ma már leginkább a lenyűgöző, sokszor extravagáns formázatú felhőkarcolók és üvegpaloták határozzák meg. A magyarországnyi lakosság és az itt dolgozó hatalmas tömegek elhelyezése leginkább a felfelé való nyújtózkodást követelte meg eddig, ám úgy tűnik, hogy a dél-koreai metropolisz még több és egyre élhetőbb területet igyekszik meghódítani. De hát hogyan is? A képlet pedig így hangzik: ha már a város határait nem rúghatjuk széjjelebb, sűrűbbre már nem plántálhatjuk az üvegpalotákat, akkor próbáljuk kellemesebbé tenni a földalatti világot!
Tavaly decemberben, a kevés fény második havában adta át a szöuliaknak a városvezetés a Napfényes Kert nevű, földalatti zöld parkot a történelmi belvárosban (vagyis hát, alatta), abban az eddig eléggé vigasztalanul hosszú és nagy kiterjedésű metróátjáróban, ami a Jongno Towert köti össze a Jongno Station megállóval. Nevéhez méltóan, a Napfényes Kertet a Nap éltető sugarai és energiája táplálja egy speciálisan kialakított rendszer segítségével, amely olyan földfelszín alatti természetes környezetet képes teremteni, hol különböző növények, kisebb fák is megélhetnek, sőt virágot, termést is hozhatnak. S ami még több lehet ennél, az arra járókelő emberek is élvezhetik a napfényt és zöldet – a föld alatt!
A projekt alapvető és meghatározó műszaki eleme az úgynevezett „napfény-megvilágítás” elnevezésű rendszer, amely a földfelszíni napsugarakat gyűjti össze és továbbítja a mélybe, s melynek segítségével megszülethetett ez a hihetetlen, barlangszerű, ámde valódi, lélegző természet.
A felszínen járva-kelve bizonyára keveseknek tűnik fel, vagy talán még többjük leginkább utcai lámpáknak véli a Jongno Tower tér feletti területen felállított, magasba nyúló és a Nap mozgását követő, nyolc napfénygyűjtő berendezést, melyek pontosan úgy követik a fényt, mint a napraforgó tányérjai. Ezek aztán bonyolult csőrendszerben elhelyezett, aszférikus* tükrök felé lövellik a Nap sugarait, mely tükrök az erre a célra speciálisan kiképezett lencsék segítségével messzire képesek eljuttatni a nagy felbontású, szórt napfényt a kívánt helyszínekre.
*Az aszférikus elnevezés (angoluls aspheric) a sphere, vagyis a gömb szóból, annak tagadásából ered. A legtöbb optikai lencsét olyan formájúra csiszolják, mintha egy gömb felületéből készült volna. Ezeknek a felületeknek az a hibájuk, hogy nem egy pontba fókuszálják a fényt, hanem nagyobb felületre szórják szét. Ez perspektivikus torzítást okoz, ami lehet hordótorzítás vagy párna torzítás. Egyik esetben az egyenes vonalak a kép széle felé, míg a másik esetben a kép belseje felé meghajlanak. Ennek a torzításnak kiküszöbölésére aszférikus lencséket használnak, melyek felülete eltér a szabályos gömbfelület ívétől, így korrigálva a hibát. (Multinavigator)
Mivel a csőrendszert átláthatóvá építették meg, az erre járók immár maguk is szemtanúi annak az elképesztő látványnak, ahogyan az összegyűjtött, természetes napfény lejut a föld alá, és életet lehel a feléje nyújtózó zöld növényzetbe. A speciális, galvanizált alumíniumlemezekkel fedett álmennyezet feladata az, hogy az ide juttatott napfényt még jobban szétszórja és továbbtükrözze.
No igen, de mi van éjjel, vagy esős idő esetén?
Ilyenkor persze nincs más megoldás, mint a beépített és ilyen körülmények közt automatikusan bekapcsoló LED megvilágítás, melyek éjszakai kerti lámpákként működve igyekeznek tartani az egészséges fennmaradáshoz és növekedéshez szükséges lelket a növényekben.
A város vezetése a már most is üdítő arcot mutató földalatti kertet egyre bővülő és gazdagodó botanikus parkká szeretné továbbfejleszteni. Elsősorban melegházi növények, mint például a citrom- vagy narancsfélék laknak itt, s a jövőben egyre nő az olyan - szintén az üvegházat általában jól tűrő - fajták területe, melyek mind a négy évszak folyamán zöldellő, buja és vidám társaság lehet minden itt elhaladó vagy megpihenni vágyó ember számára.
Szöul önkormányzata olyan közösségi tereket alakított ki a föld felszíne alatt, ahol bárki ejtőzhet egyet, fellélegezhet kissé a mindennapi stressz nyomása alól, felfrissülhet egy jó kis jógával vagy tornagyakorlattal, olvashat csendben vagy fennhangon csak úgy, magának, nyugodtan kedvére, sőt még meditálhat is egy eldugottabb zöld sarokban.
Érdekességként megemlítenénk, hogy bizony a szöuliakra rá is fér ez a földalatti rekreációs paradicsom, még úgy is, hogy a Moon-kormány 2018 júliusától a heti kötelező munkanapok óráinak számát 68-ról 52-re csökkentette. S ha már itt tartunk, összehasonlításképpen említsük meg, hogy az EU-s átlag ugyanebben az évben 40.3 nap volt. Szóval kedves és szorgalmas szöuliak, igencsak rászolgáltatok erre a csodálatos létesítményre!
A cikket írta: Csajka Edit
Forrás: Koreanet, Koreabizware, pinterest
